Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Minden héten háború

Film értékelés

2018. július 29. - kovacs.netti

Alapvetően szinte minden stílusú filmet megnézek, de ha választanom kell talán a drámák közül kerülnek ki a kedvenceim. Hát még ha ez valamilyen sportról, sportolóról szól, akkor majdnem biztos, hogy nyerő lesz nálam. Bár egy 1999-es filmről van szó mindeddig valahogy elkerülte a figyelmem. Kár lett volna kihagyni, mert egy igazán jó filmről van szó. Egy fiktív amerikai futballcsapatról szól, elsősorban az edzőről Tony D'Amatoról, akit Al Pacino alakít, hozzáteszem nagyon jól. A csapat sikerei kezdenek lecsengeni, főleg miután lesérül irányítójuk és a kissé lámpalázas újoncot Willie Beament kell játszatniuk, aki bár roppant tehetséges mégis önfejű és nincs meg az összhang a csapattal sem. Nem segít a csapat fellendülésén az sem, hogy az edző és a csapat tulajdonosa Christina Pagniacci között sem éppen rózsás a viszony. A film során végig követhetjük a szezont, a csapat bukásait és sikereit. Ha már eddig kimaradt az életemből, akkor most a rendezői változattal pótoltuk az élményt. Annak ellenére, hogy nem egy rövid film, nem untatott egy percig sem. A film posztere szerintem borzalmas, eszembe nem jutna, hogy egy amerikai foci csapatról szóló filmhez készült.

mindenhetenhaboru.jpg

Minden héten háború (Any Given Sunday)

1999 – 162 perc - amerikai – dráma

Rendező: Oliver Stone

Forgatókönyvíró: John Logan, Oliver Stone

Író: Daniel Pyne, John Logan

Operatőr: Salvatore Totino

Zeneszerző: Richard Horowitz, Paul Kelly, Michael A. Reagan, Robbie Robertson

Producer: Dan Halsted

Díszlettervező: Derek R. Hill, Stella Vaccaro

Jelmeztervező: Mary Zophres

Szereplők:

  • Al Pacino - Tony D'Amato
  • Cameron Diaz - Christina Pagniacci
  • Dennis Quaid - Jack "Cap" Rooney
  • James Woods - Dr. Harvey Mandrake
  • Jamie Foxx - Willie Beamen
  • LL Cool J - Julian "J Man"
  • Matthew Modine - Dr. Allie Powers
  • Charlton Heston - parancsnok
  • Ann-Margret - Margaret Pagniacci
  • Aaron Eckhart - Nick Crozier

Mindegy, hogy ki az ember, mindegy, miből él, mindig lesz valaki, aki fiatalabb, gyorsabb és erősebb. Erre döbben rá az idősödő Tony D'Amato, a négy éven át bajnok Miami Sharks focicsapat vezetőedzője. A legújabb bajnokságban a csapat háromszor egymás után veszít, a rajongók elpártolnak, a jól bevált, idősebb csapat kapitánya és sztárja súlyosan megsérül, ám ennek ellenére ragaszkodik a sportban szerzett hírnevéhez. D'Amatónak eközben elromlott házasságával, tőle elpártoló gyerekeivel és a csapat fiatal társtulajdonosával, Christina Pagniaccival is meg kell küzdenie. Pagniacci az apjától örökölte a csapatot, és a marketing diktálta feltételeket szem előtt tartva akarja a Sharkst menedzselni. Márpedig egy vesztes csapat rossz befektetés. Cap Rooney a Sharks dicső múltjának szimbóluma, ám öregszik, és csak a saját legendája megtartásáért küzd. Amikor megsérül, a fiatal hátvéd, Willie Beamen lép helyette pályára, aki nehézkes kezdés után mind a nézőket, mind a csapat vezetőségét ámulatba ejti. Noha D'Amato meggyőződése, hogy a játéknak „többnek kell lennie, mint pusztán győzelemnek”, a gyakorlatias „Steamin' Beamen” csak egy dolgot tart szem előtt: a győzelmet, illetve az óriási bevételt, melyet egy profi játékos rövid pályafutása során szerezhet. D'Amatót így több oldalról is szorítják: Beamen kíméletlen győzelemvágyával, Christina Pagniacci pénzügyi józanságával, és Cap kétségbeesett próbálkozásával, hogy még visszakerüljön a pályára…

SPOILER

Karakterek nagyon egyedire sikerültek. Hamar megkedveltem az edzőt, Tonyt. Egy sikereket elért, csapathű, már korosodó edző, akinek kezdenek kicsúszni a kezéből a dolgok. Az elejétől a végéig szurkoltam neki, hogy sikerülje összeszednie a csapatot. Összességében azonban úgy gondolom, hogy ez nem feltétlen volt neki köszönhető. Az önfejű Beamen véleményem szerint nem az ő hatására váltott hozzáállást. Nem jöttek ki a vacsorájuk alatt, sem a szezon közben. Egyszerűen nem voltak kompatibilisek. Miután irányító létére a csapategységet letojva ment a feje után, elpártolt tőle a csapat, amit nyilván ő is érzékelt. És ennyi a történet, rájött, ha nyerni akar, ha valamire vinni akarja, akkor muszáj fegyelmezettebbnek lennie. Nem az edzőnek volt ez köszönhető. Viszont az edző játékosok iránti szeretete, tisztelete nagyon szimpatikus. Az utolsó meccsig kitartott a lesérült Cap mellett, kiállt az arrogáns pénzéhes Christina Pagniacci ellen is. Ha már itt tartunk nagyon jól bemutatja a film, hogy mennyire a pénz számít, emberi egészségre, értékekre fittyet hányva. Például ahol a tulajdonos megkéri a roppant ellenszerves csapatorvost, hogy ne nyilvánítsa gyógyultnak Capet, hogy a fiatal Beamen játsszon, illetve a többször agyrázkódáson átesett Cápának sérüléseit pedig inkább hagyja figyelmen kívül, annak ellenére, hogy egy újabb sérülésbe bele is halhat. Szerencsére, mint mindig, most is akadt egy lelkes fiatal becsületes orvos is, aki ezt az egészet napvilágra hozza. Sajnos ennek ellenére Cápa mindenképpen játszani akar és természetesen meg is történik a baj… Bár Tony lelkesítőbeszédét tartják a legjobb momentumnak a filmből, én Cápa sérülését emelném ki. Amint láttam mi történik megállt bennem az ütő és teljes kétségbeesés tört rám, hogy nem igaz, tényleg meghal és az egész jelenet nagyon jól van elkészítve, a színészek tökéletesen alakítják azt az ijedséget, félelmet, ami akkor zajlik. Persze happy end, Cápa is felébredt és a meccset is megnyerték. A lezárás pedig hatalmasat ütött, miután a sajtótájékoztatón bejelentik, hogy Tonyt elküldik a csapattól, ő körülbelül az arcukba röhög és kijelenti, hogy melyik csapathoz megy dolgozni és leszerződtette Beament. Hatalmas befejezés! Meg kell még említenem a filmzenéket is, amik remekül passzolnak a filmhez és önállóan is tökéletesen megállják a helyüket. Hoztam is egy listát róluk, érdemes meghallgatni őket.

  • Who You Gonna Call - Missy Elliott
  • Reunion - Capone-N-Noreaga
  • Never Goin' Back - Mobb Deep
  • Sole Sunday - Goodie Mob & OutKast
  • Shut'Em Down - LL Cool J
  • Shut Up - Trick Daddy, Trina, Deuce Poppi & Co
  • Any Given Sunday - Jamie Foxx, Guru & Common
  • Whatever It Takes - P.O.D.
  • Fuck That - Kid Rock
  • Be a Man - Hole
  • My Niggas - DMX
  • Jump - Mystikal
  • Move Right Now - Swizz Beatz, Eve & Drag-On
  • Why - Godsmack
  • Stompbox - Overseer
  • Any Given Sunday Outro - Jamie Foxx

Mindenképp szeretném a végső lelkesítőbeszédet is kiemelni, amit annyian dícsérnek, hozzáteszem jogosan. Bár én nem ilyen szinten sportoltam, viszont szerintem minden valaha volt sportolónak eszébe jut pár hasonló pillanat, amikor egy-egy lelkesítő beszéd, fontos meccs olyan extázisba juttatta, hogy bármit megtett volna a győzelemért.

„Nem is tudom mit mondjak nektek… 3 perc és életetek csatáját kell megvívnotok. Itt dől el minden. Ha sikerül, megmaradunk, mint csapat. Ha nem, végünk. Apránként lépésről-lépésre meghalunk! Ez itt a pokol uraim, higgyétek. Vagyis itt várhatunk, míg a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre és ott is maradjunk egy adott ideig. Én a pályán nem segíthetek, ahhoz öreg vagyok, ti viszont fiatalok vagytok és ahogy így elnézlek benneteket eszembe jut, hogy én minden létező hibát elkövettem, amit ember elkövethet! Sikerült elszórnom az összes pénzemet, hiszitek vagy se. Elüldöztem mindenkit, aki valaha szeretett. És a minap arra döbbentem rá, hogy nem bírok a tükörbe nézni! Az ember, ahogy öregszik úgy veszít el dolgokat…ez…ez… ez az élet rendje…de erre csak akkor jövünk rá, amikor megtapasztaljuk. Ezért mondom, hogy az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok, mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség, hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet, már máshova érsz! Ha egy picit lassúbb vagy, gyorsabb vagy már nem kapod el a labdát. Szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben! Azt akarom, hogy erre törekedjetek! Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek! Fogjátok meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy éltetek vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent belead. Az élete árán is! És ha egyáltalán van értelme az életemnek, legfeljebb az, hogy én még mindig ezekért a pillanatokért harcolok. Nekem ez az életem! A másodpercek, amik előttem vannak, de én nem küzdhetek helyetted! Viszont nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban, látni fogod, hogy ő meghozza ezt az áldozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad múlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak! Tehát vagy túléljük, ezt a harcot egy csapatként vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet! Ez a futball! Na? Melyiket akarjátok?”

 A film egyértelműen 5-ből 5 pontot kap nálam!

5.jpg

A film adatai, posztere a Snittről származik, illetve az idézetet is találtam, PAVideoStudio felhasználónak köszönhetően. A filmzenék listája a film Wikipédiájáról származik.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr8814148871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.