Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Balatoni kiruccanás

Menjünk a szabadba...

2018. augusztus 13. - kovacs.netti

dsc_0177.JPG

Tavaly nyáron teljes mértékben elmaradt a Balaton meglátogatása, pedig azért évente egyszer el szoktunk jutni. Idén úgy terveztük, hogy a hévízi nyaraláshoz illesztjük, hiszen a hotelt 10 óráig el kell hagyni, hazafelé pedig útba esik. Persze... Csak ha mi nyaralunk vagy fesztiválozunk vagy kirándulunk biztos a csapadékos időjárás. Így jártunk akkor is, nyaralás közben is elruccantunk a Balatonhoz és hazafelé is, de sajnos nem volt fürdésre alkalmas az idő. Hát gondoltuk majd most. Összebeszéltünk két barátunkkal és becéloztuk a szombati napot. Nem meglepő módon vihart jósoltak, viszont nagyon lelkesek és optimisták voltunk, úgyhogy azért elindultunk. 

balaton1.JPG

Ez a kép megérkezéskor készült, egészen szép időnk lett. Balatonboglárra mentünk, aminek én nagyon örültem. Egyrészt állandóan Siófokon vagy Zamárdiban kötünk ki, kell a változatosság, másrészt baba koromtól egészen kb. 12-13 éves koromig minden egyes nyáron Bogláron nyaraltam a mamámékkal, úgyhogy jó kis nosztalgia volt. Meglepő volt, hogy a területek, távolságok mennyire máshogy vannak az emlékeimben, mennyire másként látjuk gyerekként a dolgokat, mint felnőttként. Ami akkor hatalmas sétának, kirándulásnak tűnt, az most csak pár perces sétának, ennyit megteszek lazán akkor is, ha elugrok a postára otthonról. Lényeg a lényeg megérkeztünk Boglárra és az idő is elég szép lett. Barátunk gyorsan drónozott is egyet, sajna szomorú véggel, mert a drón lepottyant és kicsit megzúzódott. Ott még úgy tűnt, hogy orvosolható a dolog, ezért a strandolást későbbre halasztottuk, elindultunk pillanatragasztót és valami reggelit vadászni. Amikor ezeket megszereztük megcéloztuk első programként a kilátót. 

balaton2.jpg

Nagyon vagányak voltunk és a hard feljutást választottuk, felmásztunk az erdőben a lépcsőkön. Nem egy hatalmas teljesítmény, de valljuk be négyünk közül senki sem nagy túrázó vagy sportember, úgyhogy öröm volt a felérkezés. Kiépült egy bob pálya és a gyerekeknek hófánk pálya, ezekre nem emlékszem gyerekkoromból. Nem próbáltuk ki őket, én nem igazán lelkesedem az ilyesmiért, barátaink tanakodtak rajta, de a hosszú sorra való tekintettel elvetették az ötletet. A kalandpark weboldalát nézegetve úgy látom más szórakozási lehetőség is van, érdemes megnézni, főleg ha valaki gyerekkel indul útnak. Amin szintén meglepődtem, hogy fizetni kell a kilátóba látogatásért. Régen emlékszem, hogy csak felsétáltunk. Mondjuk a jegyár szinte semmi, 300 Ft a felnőtt jegy, szóval simán megéri, de akkor is meglepő volt. Rengeteg ember volt, úgyhogy veszettül nagy nézelődésre nem volt lehetőség, de azért így is látványos volt és pár fotót is sikerült lőnünk. Sajnos idő közben az ég ismét beborult és amikor elindultunk lefelé rá is zendített egy nagyobb zuhira. Az erdőben megállva mondjuk nem áztunk el, de a lelkesedésünk kicsit alábbhagyott. Mire visszaértünk a strandra, átöltöztünk, addigra megint egész tűrhető idő lett, úgyhogy a többiek bementek fürdeni kicsit.

balaton3.jpg

Rólam tudni kell, hogy nem vagyok oda a vízben való áztatásért, leginkább csak akkor megyek be ha nagyon süt a nap. Hűteni pedig semmilyen víz se hűtsön... A Balaton kellemesen meleg volt, viszont a szél enyhén, de fújt és a nap is időnként elbújt, úgyhogy kihagytam a mókát. Ezzel mondjuk azt értem el, hogy jó morcos lettem, mert egészen sokat voltak bent (állítják, hogy negyed órát sem, de mivel lőttem egy-két fotót, amikor bementek percre pontosan tudom, hogy 25 percet voltak bent..:P ). Persze ez nem sok idő és indokolatlan volt a hisztim, viszont úgy indultam neki a kirándulásnak, hogy csak abban az esetben vagyok hajlandó ilyen időben is menni, ha nem hagynak kint egyedül unatkozni, mivel vasárnapra jobb időt mondtak, ha mindenáron fürdeni akarnak akkor én arra szavaztam volna, hogy vasárnap menjünk, mert akkor én is velük tudok tartani. A morcogásom pár perc alatt alábbhagyott, viszont így nem mentünk vizibiciklizni, mivel a "nemmegyekcsakazértsem" megmaradt és az idő megint hűvösre fordult. Még egy kicsit bandáztunk a parton, aztán megindultunk egy késői ebédre.

balaton4.JPG

Találtunk egy szimpatikus helyet rögtön a strand mellett, ahol mindent lehetett kapni, amit általában egy ilyen balatoni strand közeli helyen lehet. Barátom songoku pizzát kért, sült krumplit és palacsintát, én hawaii pizzát és sült krumplit, mellé kértünk egy-egy kólát. Összesen kb. 5000 Ft-t fizettünk, ami balatoni viszonylatba szerintem teljesen jó. A pizzák nagyon finomak és laktatóak voltak, rengeteg feltéttel, teljesen átlagos tésztával és a sült krumpli is friss volt. Barátaink magyaros pizzát és hekket kértek. A hekk hatalmas volt és finom is, mert megkóstoltam, bár nekem minden hal ugyanolyan. Lehet a képről nem is jönnek vissza az adagok, de iszonyúan belakmároztunk, hirtelen mozdulni sem bírtunk. Következő állomásnak Lellét neveztük ki, gondoltuk megnézzük ott is a partot, eszünk valahol egy jó fagyi kelyhet és iszunk egy kávét. Hát roppantmód csalódtunk Lellében, mert nincs szabadstrandja. Egy pár méteres szakaszt találtunk, ahol stégekről lehet bejutni a random embereknek a Balatonba. Kár, hogy ezt így konkrétan nem fotóztam le, sem azt, hogy amerre néztünk mindenhol magántulajdonú part, stégek. Extra gáz! Talán erről a képről picit látszik, hogy balra az az íves kerítés zárja le a szabadstrandnak csúfolt 3 méteres partszakaszt és a továbbiakban már a saját stégeket látjuk. 

balaton5.JPG

A cukrászda látogatás sem sült el a legjobban. A Márton Cukrászdát választottuk, de számomra csalódás volt. Nem volt fagyi kehely! Kérhetted pohárkába a fagyit és nyilván lehetett volna ezt-azt kérni extrába, de azért ne már. Egy balatoni fagyizóban/cukrászdában nem tudsz 4-5 előre megtervezett kehelyből választani? Én még nem láttam ilyet. A kiszolgálás brutál lassú volt és nem azért mert olyan veszettül sok volt az ember. A fagyipultban ketten álltak és megaludt a tej a szájukban mire kiszolgáltak valakit. Kávét és sütit egy másik pultban lehetett kérni, ez még jobban meglassította a folyamatot. Ebben a pultban dolgozott vagy tíz ember, de egyik bénább volt, mint a másik és csak gátolták egymást. A minket kiszolgáló hölgy sikeresen fel is borította az egyik lattenkat, úgyhogy várhattunk egy újabbra, közben a kezünkben már elolvadt a fagyink fele. A kerthelyiségben voltak dohányzó asztalok, de hamutál nem volt. Azzal már nem is erőlködtünk, hogy esetleg kérjünk egyet, mert bőven elég volt bent ácsorogni előtte. A fagyi és a kávé nagyon finom volt, ennek ellenére nem ajánlanám senkinek, hogy ide térjen be, mivel vannak más cukrászdák is Lellén, talán érdemesebb azokat kipróbálni. Google barátunk segítségével találtunk Balatonőszödön egy elég nagy szabadstrandot utolsó állomásnak. Sajnos itt kiderült, hogy a drón nem javítható ott helyben, így arról lemondtunk, de egy kis strandolás és a naplemente megnézése méltó befejezése volt a napnak. 

balaton7.jpg

Bár nem minden úgy sült el, ahogy eredetileg terveztük, nagyon jó kis nap volt. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezt többször kellene csinálni, hiszen pár óra csak az út, viszont az élmény szuper, anyagilag pedig nem leterhelőbb, mint más hétvégi programjaink. Végül pedig bemutatnám a csoportkép segítségével a bandát, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre. :) Jobbról barátnőnk - Lilla, jómagam, barátom - Viktor, őt már párszor megmutattam és barátunk - Balázs. Aktív résztvevői kis életünknek, úgyhogy biztos előbukkannak még párszor. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr2914178461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.