Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Mélytengeri pokol

Film értékelés

2018. szeptember 19. - kovacs.netti

Kedvelem a katasztrófafilmeket, az igaz történetek pedig mindig nagy hatással vannak rám. Viszont az esetek többségében csak a film végén derül ki számomra, hogy épp egy valóságon alapuló filmet nézek. Ez ennél a filmnél is így történt. Barátom választotta ki, ő ugyan elaludt rajta, de én végig néztem és akkor jöttem rá, hogy megtörtént eset. A film egy 2010. április 20-án bekövetkezett katasztrófát mutat be, melynek során felrobbant a Deepwater Horizon olajfúró torony, kigyulladt, majd elsüllyedt. A baleset 11 emberi életet követelt és a természet is hatalmas károkat szenvedett Mexikói-öbölben történt mélytengeri olajömlés következtében. 700-800 millió liter olaj ömlött a tengerbe. Elképesztő... Bevallom őszintén, nem emlékszem pontosan a tragédiára, csak arra emlékszem, hogy tele voltak a hírek az olajszennyeződés hatásaival, helyzetjelentésekkel, de magára az okra nem. Hát ebből a filmből megismerhetjük mi is történt azon a napon...

A remény nem taktika.

Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon)

2016 - 107 perc - amerikai - akció - katasztrófafilm - dráma - igaz történet alapján

Rendező: Peter Berg

Forgatókönyvíró: Matthew Michael Carnahan, Matthew Sand

Operatőr: Enrique Chediak

Zeneszerző: Steve Jablonsky

Szereplők:

  • Mark Wahlberg - Mike Williams
  • Dylan O'Brien - Caleb Holloway
  • Gina Rodriguez - Andrea Fleytas
  • Ethan Suplee - Jason Anderson
  • Kurt Russell - Jimmy Harrell
  • Douglas M. Griffin - Landry
  • James Dumont - O'Bryan
  • John Malkovich - Vidrine
  • Kate Hudson - Felicia
  • Peter Berg - Mr. Skip

Díjak/jelölések:

  • Oscar - legjobb hangvágás (jelölés, 2017)            
  • Oscar - legjobb vizuális effektusok (jelölés, 2017)            
  • BAFTA - legjobb hang (jelölés, 2017)
  • Teen Choice Awards - Dylan O’Brien (2016)

Mike Williamsnek (Mark Wahlberg), a Deepwater Horizon olajfúró torony vezető elektrotechnikusának ismét maga mögött kell hagynia feleségét (Kate Hudson) és kislányát. Ezúttal a Mexikói-öbölben megépített óriási úszó szigeten 125 kollégájával együtt (Kurt Russell, Dylan O’Brien és Gina Rodriguez) kell felügyelnie a munkálatokat. Mike hozzá van szokva a kemény munkakörülményekhez és a fizikai igénybevételhez, de ami egy április éjszakán vár rá, arra sem ő, sem a tornyon dolgozók nincsenek felkészülve. 
Amikor a Deepwater Horizont üzemeltető BP olajcég egyik befolyásos embere (John Malkovich) a kétes teszteredményeket követően kierőszakolja a kísérleti fúrásokat, hirtelen veszélyes gázok törnek át a kutat lezáró betonon. A kifinomult biztonsági rendszer csődöt mond. Hatalmas robbanás rázza meg a tornyot, ami pillanatok alatt pusztító tűzviharrá fajul. Mike-nak és munkatársainak minden bátorságukra és lelkierejükre szükségük van, hogy kijussanak az áthatolhatatlan lángtengerből, és élve elhagyják a süllyedő tornyot.

Katasztrófafilmnek nem a legjobb, de inkább drámaként nézek rá. Nagyon gyorsan pörögnek az események, nem hagy unatkozni a film egy pillanatra sem. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy már az elején beindulnak az események és az egész film maga a csattanó. Éppen ezért nem lehet úgy értékelni, mint egy szépen felépített filmet, csak úgy, mint egy esemény megfilmesítését. Látványos, élvezhető. A színészeket jól sikerült kiválasztani, remekül hozták a szerepüket. Mark Wahlberget én személy szerint nem csípem, de illett hozzá a főszerep. Tulajdonképpen olyan veszettül sokat nem látjuk, inkább az események kerülnek előtérbe. Kurt Russell és John Malkovich tökéletesek voltak. Szóval adott minden, normális látvány, izgalmas történet, jó színészek, viszont mégsem mondanám azt, hogy egy fergeteges film. Sőt azt sem, hogy mély nyomot hagyott volna bennem a története miatt, mint például A harminchármak, aminél az sem érdekelt volna, ha rosszul csinálják meg a filmet, annyira megrázó volt maga a történet és ezt az érzést át is tudták adni. Sajnos itt, a Mélytengeri pokolban ez nem sikerült. Két dolgot tudnék felhozni ennek magyarázatára. Egyrészt néhány látványelemet túltoltak. A különböző helyekről feltörő olaj iszonyú erővel dobta arrébb a szereplőket. Én abban nem szeretnék kételkedni, hogy a valóságban is ekkora ereje van, de valahogy kicsit máshogy képzelném. Például egy ember, aki épp egy csapot próbál elzárni, nem repül 10-20 métert, hanem maximum 1-2-t, vagy hátratántorodik, beüti magát, esetleg magától a kitörés elejétől esik bántódása. De nem repül. Ennek ellenére a robbanások során viszont épp ezt a nagy erőt nem illusztrálták. Leginkább a két főszereplő repült egyet, a többieket nem mutatták annyira. Pedig azt olvastam, hogy a valóságban jó pár dolgozót a robbanás dobta ki az ágyból. Azt akartam ezzel az egésszel mondani, hogy a látványelemeket kicsit reálisabbra szabhatták volna, hogy az emberre mélyebben hasson, ne az legyen az érzésem, hogy az ezredik ugyanolyan akciófilmet nézem, hanem azt, ami tényleg megtörtént ott az emberekkel. Épp elég látványos volt maga az olajfúró torony. A másik magyarázat arra, hogy nem tudtam igazán beleélni magam a filmbe, hogy nem szerettette meg velünk eléggé a szereplőket. Pörög a film, sok karakter kap szerepet és az esemény kerül előtérbe, őket nem ismerjük meg igazán. Szimplán nincs idő megkedvelni őket. Összességében viszont nem rossz film. Minden probléma nélkül megnéztem másodszor is. 5 pontból 4-t adnék neki.

4.png

Az információk a film Snitt-es adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr9914249243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.