Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Brandon Hackett: Xeno

Könyvértékelés

2018. december 22. - kovacs.netti

Brandon Hackett Az ​ember könyve című könyve az örök kedvencem. Amióta elolvastam számtalan tökéletes könyvet olvastam, de a kedvenc státuszából nem tudta kitúrni semmi. Hát azt hiszem megjött méltó ellenfele. A Xeno messze túlszárnyalja... Teljesen  átvitt egy másik világba az olvasása és bár lassan egy hete fejeztem be olvasását, mégis időnként eszembe jut és gondolkodom valamin belőle. Kiszámíthatatlan, izgalmas, rettentő érdekes és nagyon összetett. Mindenkinek el kell olvasnia!

SzerzőBrandon Hackett

Könyv címe: Xeno

Oldalak száma: 414

Borító: puhatáblás, ragasztókötött

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789634193562

Fülszöveg:

2117-ben ​a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.

A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.

A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.

Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.

Talán kívülről kezdeném, teljesen megfelelő a borítója. Nem túl extra, de tök jó a színvilága, a gerincén kifejezetten. A negatívumot sem hallgathatom el, valamiért a ragasztás nem volt túl stabil és szép fokozatosan elengedett a hátsó borítónál. Egyáltalán nem látszik, csak ha kinyitjuk és nem tűnik úgy, hogy tovább is engedni szándékozna, úgyhogy semmi probléma ezzel, csak azért lepődtem így meg, mert a többi, akár többször is olvasott Agave könyvemnél nem történt ilyen. a A fülszövegnek hihetünk ennél a könyvnél, szépen összefoglalja az alaphelyzetet. Nagyon érdekes a történet vonala, tulajdonképpen teljesen kiszámíthatatlan. Nem azért mert tele van fordulatokkal, hanem szimplán rejtély olvasás közben, hogy hova fogunk megérkezni, miről is fog ez szólni. Ezt már Az ember könyvében is imádtam. Így izgalmas igazán egy történetet olvasni... Hogy őszinte legyek a két Hackett könyv mellett egyedül a Déli Végek-trilógiánál éreztem ezt, ami a sorozatok közül az örök kedvenc. De nem csak a kíváncsiság tartotta fenn az érdeklődésemet, hanem a világok is, amiket megismerhettünk. Nem szeretnék az idegen kultúrákra részletesen kitérni, mert akkor a végtelenségig tudnám írni a véleményem, annyira érdekesnek tartottam. Viszont a firkákat kiemelném, náluk jobban kitalált idegen lényekkel még nem találkoztam olvasmányaim során. Színekkel való kommunikáció? Mekkora ötlet már! Meg amúgy imádom a színeket, szóval duplán tetszik az ötlet. A művészet ilyen mértékű szeretete, létezésük, kifejezésmódjuk, társadalmuk alapja és a hierarchia rendszer szabályozója, mint ötlet, szerintem fergeteges. Imádtam a könyvben Olga és Nyikau között lezajlott párbeszédeket, amikben összeütköztetik a két faj gondolkodásmódját. Ha már megemlítettem őket, akkor kitérnék a szereplők kidolgozottságára is. Mindhárom főszereplőnk egy-egy fajt képvisel a történet során és az érdekesség bennük az, hogy bár egy faj jellemvonásait viselik minden megmozdulásukban, mégis mind kicsit lázadók, újítók népükkel ellentétben. Emiatt miközben megismerjük őket, megismerjük az egész kultúrájukat és szembe is állítjuk hibáikkal őket. Mindezt nem szájbarágósan, talán olvasás közben ez nem is minden esetben esik le egyből, csak miután letettem egy rész után a könyvet és belekezdtem valami más tevékenységbe, közben pedig a könyvön agyaltam. Szintén kedvelem az író stílusában azt, hogy mindenről pont annyi információ morzsát hint el, amennyi szükséges, a többit ránk bízza. Nem kell hosszú bekezdéseken keresztül megemésztenünk a legapróbb részletek leírását. De pont elég információt ahhoz, hogy egészen valóságosnak érezzük a lényeket, világokat. A vége kicsit kevésbé tetszett, de ez minden bizonnyal az én hibán, mert kicsit máshogy képzeltem el. Vagy szívesen olvastam volna egy lezáratlan befejezést, sok érdekes kérdéssel. Viszont ezen kívül ebben a könyvben minden megvan, ami egy igazán jó könyvhöz kell - szép, izgalmas, érdekes, összetett, kiszámíthatatlan, szerethető, elgondolkodtató. Nem kérdés, hogy 5-ből 5 pontot kap.

5.jpg

A mustársárga gondolat még percekig a levegőben függött körülöttük.

Egyedül mi, emberek néztük tétlenül a nincstelenek szenvedését. És ez azóta sem változott.

A legtöbb ember beszűkült gondolkodású, csak a saját országa kultúráját ismeri, és csak a közvetlen környezetéről van valami fogalma. Minden mástól fél, mert nem ismeri.

A Föld pedig egy másfajta konfliktushalmaz: egymást gyűlölő kultúrák szétaprózódott közössége, amely nem képes bolygószinten gondolkodni, ugyanis a kis közösségeket csak a közvetlen környezete és más közösségek és ideológiák gyűlölete élteti.

Az emberi civilizáció fejlődésének legfontosabb hajtóereje a kíváncsiság.

Egymás számára mindannyian xenók vagyunk.

Tehetséges #22E3BD vagyok./ Lehetőség vagyok.// Egy #437022 művész, aki tenni akar valamit a népéért, és tud tenni a népéért./ Egy művész, aki szeretne nyugodtan alkotni, és képes nyugodt maradni.// Egy #437022 művész, aki sokat álmodozik egy soha be nem következő jövőről./ Egy #337422 művész, aki fél a jövőtől, ezért saját maga akar jövőt építeni.// Egy #3A7622 művész, aki mer álmodozni, és mer tenni érte./ Egy #337722 művész, aki érteni akarja a világot, és mer tenni érte.// Egy #2A7121 művész, aki kedveli az emberi kultúrát./ Egy #2A7114 művész, aki ismer egy olyan #350DD4 ember, aki kedveli a firka kutúrát.//

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr2314506704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.