Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Miklya Anna: Dühös nemzedék

Könyvértékelés

2018. december 29. - kovacs.netti

Ezt a könyvet egyáltalán nem azért vettem meg, mert kívánságlistát volt. Szimplán pofátlanul olcsón lehetett beszerezni és nem is hangzott rosszul a fülszöveg. Azt hiszem kicsit többet vártam tőle, mint amit kaptam, de utólag nem is tudom mi alapján számítottam többre. Épp emiatt az elején nagyon döcögött az olvasásom, semmi kedvem nem volt folytatni, viszont a felétől kicsit belendült a történet és Karácsonyra annyi szuper könyvet kaptam, hogy le akartam már tudni, úgyhogy ledaráltam. Összességében nem volt olyan rossz, de akkor is csak egyszer olvasós és valószínűleg hamar el is fogom felejteni.

SzerzőMiklya Anna

Könyv címeDühös ​nemzedék - Jonas és a szürke hadsereg

Oldalak száma: 342

Borító: puhatáblás, ragasztókötött

Kiadás éve: 2013

Kiadó: Libri

ISBN: 9789633101988

Fülszöveg:

A ​jó gyerekre vonatkozó szabályok egyértelműek: rendesen tanulni, sportolni, templomba járni. Szorgalmasan gyűjtögetni a pontokat, hogy egy napon beválthasd őket lakásra, családra, jó állásra – tisztességes felnőtt életre. Rebeka nem akarja elhinni, hogy a nővére nem volt jó. Nem hajlandó beletörődni, hogy elszakították tőle, mert Ráhel olyan bűnt követett el, amiért a legsúlyosabb büntetést érdemelte: életfogytig száműzték a Marsra. Megszállottan nyomozni kezd utána, de a földönkívüliekkel vívott háború évei alatt bevezetett biztonsági intézkedések nem könnyítik meg a dolgát. Az internetes tartalmakat szigorúan korlátozzák, kamerák és műholdak figyelik az emberek minden lépését – a saját biztonságuk érdekében. Rebekának azonban nem jelent gondot, hogy kijátssza a biztonsági rendszert. Ám amikor sikerül kapcsolatba lépnie az Anonymous nevű titkos csoporttal, váratlanul egy titokzatos zsaroló markában találja magát. Jonas egy pillanatig sem habozik, amikor a lány a segítségét kéri, sőt legjobb barátját, Sütit is beavatja. Arra azonban egyikük sem számít, hogy ezzel a döntéssel komoly veszélybe sodorják magukat. Olyan titkokkal kell szembenézniük, amelyek megváltoztatják nemcsak az ő életüket és a családjuk jövőjét, de az egész nemzedékük sorsát…

SPOILER

Nincs sok Libri könyvem, viszont azokkal teljesen meg vagyok elégedve, mind minőség, mind borító ügyileg. A Dühös nemzedék borítója azonban nagyon nem tetszik. Teljesen semmilyen és a színek is túlságosan egybemosódnak. A minőségével nem volt gond, nem tört meg és könnyen szét tudtam nyitni. Személy szerint jobban szeretem a szélesebb, esetleg kicsit kisebb betűmérettel íródott lapokat, ennél a könyvnél nem került túl sok írás egy oldalra. De mondjuk inkább ilyen legyen, mint hogy olyan kicsivel íródjon, hogy megfájduljon a szemem. Emellett így látványosan lehet haladni egy-egy olvasás ideje alatt és a leírtak tükrében értelmezendő az a 342 oldal is. Nem egy hosszú olvasmány.

A célközönséget illetően volt némi kavarc a fejemben. Tudtam, hogy ifjúsági könyv, de mégis elfelejtettem (?), mert egészen komolyabbra számítottam. Miután átálltam rá, már nem volt olyan borzasztóan zavaró, de meg kell említenem, hogy nagyon egyszerű az egész könyv. A nyelvezete és a kitalált világa is roppant kevés. Nagyon hiányzik pár alap dolog, amivel meggyőzhető az olvasó. Pár utalás, amik elegek ahhoz, hogy ne vetődjenek fel bennem kérdések már az elején. Például teljesen nyilvánvaló az első pillanattól a céta-tetiek valótlansága, mivel nem etet meg minket semmi bizonyítékkal az író. Elég lett volna annyi, hogy megemlítenek a srácok egy osztálykirándulást egy múzeumnál, ahol nézték a céta-teti hajóroncsok maradványait. Lehet az mű nyilván, de valamivel meg kellene etetni a népet is, nem? Vagy bármi ilyesmi. Akkor valóságosnak tűnnek. Nem érteti meg velünk, hogy miért nem kételkednek az emberek. Mindig vannak kételkedők, lázadók, összeesküvés-elmélet gyártók, stb. Nem tesz róluk említést, így valótlannak tűnik az egész. Bár ez így tudom szőrszál hasogatásnak tűnik, de csak azért mert ezzel a jó kis csattantó értelmét veszti, hiszen az elejétől majdnem biztos voltam benne. Ez pedig nagyban ront az élményen, mert a könyv második fele nagyon izgalmasan, eseménydúsan telik és sokkal élvezhetőbb. Kár, hogy a csattanó így nem tudja még jobban feldobni.

Amit még mindenképp pozitívumként említenék meg, azok a karakterek. Sikerült egészen érdekes, de mégis hétköznapi jellemeket belegyúrni a történetbe és már az elejétől kezdve megszerettetni az olvasókkal. Mindhárom gyerkőcöt kedveltem valamiért, szurkoltam nekik, a dokit pedig egyszerűen imádtam. 

Összességében a ötlet nem rossz, de a kivitelezés nem túl jó. Egy ifjúsági könyvet is lehet hihetőre, komolyabb nyelvezetűre írni ennél. Nem bánom, hogy elolvastam, viszont nem egy emlékezetes könyv és valószínűleg ha valaki megkérdezi a véleményem, akkor nem ajánlom elolvasásra. 5-ből 3 pontot kap tőlem.

3.png

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr6714520568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.