Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Valentin napi torta próbálkozás...

Első élményem a tortasütéssel

2019. február 24. - kovacs.netti

v3.JPG

Az utóbbi időben elég jól sikerült minden sütési próbálkozásom és talán kicsit túlságosan felbátorodtam. Kitaláltam Valentin nap előtt, hogy meglepem barátomat egy tortával. Gondolkodtam sokat, hogy milyet kellene csinálni, mi az, amit kis eséllyel rontok el, de mégsem túl egyszerű és uncsi. Végül Anya habos málnatortája mellett döntöttem. Nem tűnt túl komplikáltnak, egy szimpla piskóta és mascarponés krém. Igaz, hogy nem tortához, de mindkettőt csináltam már. Hát persze, hogy nem kellett volna ilyen nagyon magabiztosnak lennem... Kikevertem a piskótát, szépen beletöltöttem az újonnan vásárolt tortaformába és már tettem is be a sütőbe. Betartottam Anya receptjét, annyi változtatást vittem véghez, hogy raktam bele ételfestéket. Nyugodtan tettem-vettem abban a tudatban, hogy szépen sül a piskóta, amikor egyszer csak észrevettem, hogy valami történik a sütőben. A piskótám úgy döntött, hogy ő inkább vulkán szeretne lenni. Szépen folyamatosan engedte ki magából a cuccost...

v1.JPG

Mondhatom igencsak morcos lettem, mert barátomat már közben kitiltottam a konyhából, mivel készül a meglepi és már várta mi is lesz. Nem örültem volna, ha közölhetem, hogy meglepi kuka. Aztán ötletem sem volt, hogy mégis mit kezdjek ezzel, mert hogy folyt megállás nélkül. Nyilván egyből szépen oda is sült a lefolyt tészta, úgyhogy mindjárt égett szag is lett a lakásban. A piskóta belseje pedig még olyan folyós volt, mint a láva, szóval esélyét sem láttam, hogy ez lassan megszikkad. Végül arra jutottam, hogy megfordítom a formát, hogy a melegebb részre kerüljön a folyós rész, hátha egyszer csak megsül és vártam... Rohadt sokáig kellett sütnöm, a teteje megégett, de végül kész lett a piskóta. Le kellett vágnom a tetejét, a fele leesett róla mert furán sült meg, ahol kifolyt, de végül is összehoztam 2 vékony, de szép rózsaszín szelet piskótát és nekiláttam a krémnek. Azzal már nem volt gond, bár nyilván egy normális tortához képest fele annyi krém kellett volna csak, úgyhogy azzal a krémmel kentem meg mindenhol, ami a belsejébe kellett volna. Fergetegesen finom ez a krém, és így nagyrészt abból állt a torta, de isteni volt. 

blog-001_17.jpg

Az biztos, hogy nem vagyok büszke erre a tortára, de úgy gondolom első próbálkozásnak teljesen megfelelő, legalább nem kukában végezte. Sőt! Nem is lett olyan rossz kinézetre sem, barátomnak nagyon tetszett is és ízlett  is és ez volt a lényeg. Másnap sokkal szebben lehetett belőle vágni, sajna arról már nem készült kép, elfogyott az egész. Utólag már több buktatót is találtunk, ami oka lehetett a kitörésnek. Az én tortaformám 24-es, anyáé 26-os. Persze erre utólag jöttünk rá. Raktam bele ételfestéket, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Emellett gigászi méretű házi tojásokat használtam. Szóval ez mind segíthetett a történésekben, de legközelebb már figyelmes leszek. Aznap azt mondtam, hogy soha többet nem állok neki tortának, de már megnyugodtam és talán majd próbálkozok még...:)

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr1414645775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.