Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Octavia E. Butler: Hajnal

Könyvértékelés

2019. április 14. - kovacs.netti

Nem is kérdés, hogy beleszerettem a borítóba, amint megláttam a várható megjelenések között. Szerintem mindegy is lett volna miről szól, annyira elvarázsolt a borító. Szerencsére a remek külsőhöz egy kecsegtető fülszöveg is társult, úgyhogy amint lehetőség nyílt rá előrendeltem. Nem csalódtam benne, ismét egy szuper sci-fit ismerhettem meg, amit bárkinek szívesen ajánlanék. Aki esetleg olvasta már Brandon Hackett Az ember könyve című könyvét és szerette, annak szerintem ez is főnyeremény lesz.

SzerzőOctavia E. Butler

Könyv címeHajnal (Xenogenezis-trilógia 1.)

Eredeti mű: Octavia E. Butler: Dawn

Fordító: Huszár András

Oldalak száma: 298

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2019

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789634195603

Fülszöveg:

Lilith ​ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék őket a Földre.

Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az embereknek nem is kellene elfogadniuk.

Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naomi Alderman rajongóinak.

Ez egy olyan fülszöveg, amilyennek mindegyiknek lennie kellene. Jobban nem lehet összefoglalni a könyv alaphelyzetét és a történet lényegét. Mint már említettem elsősorban Az ember könyvével tudom párhuzamba helyezni, hiszen az idegen lények ott is és itt is géncserés megoldás segítségével fejlesztik maguk, amihez jelen szituációban az embereket használják fel. Míg az említett könyvben inkább a külsőségekre, trendekre helyeznek nagyobb hangsúlyt átalakulásuk során, itt elsősorban a fajfenntartás és fejlődés az elsődleges cél. Ami még inkább szimpatikus, hogy valamiért a lényekbe kódolt a más fajok segítésének igénye is, így egyáltalán nem a szokásos nehezen összebarátkozós idegen fajos történetet kapjuk, hanem egy egészen érdekes szituációt. Rávilágít arra, hogy a kölcsönös fejlődés és a segítség lehetősége, illetve a nyíltan felvállalt érzelmi (vagy testi) vonzódás sem győzi meg az embert. A bizalmatlanság és faji tudat minden észérv ellen szól. És szépen szembe állítja az olvasót az emberi remek tulajdonságokkal - önfejűséggel, haraggal, gonoszsággal, irigységgel, féltékenységgel, bosszúvággyal és még ha gondolkoznék rajta biztos jó párat fel tudnék sorolni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez így zajlana a valóságban is és ez elszomorít. Viszont visszatérve a könyvre, roppant jó a tagolása, a különböző részek között ugrunk időben, de csak épp annyit, hogy az unalmas folyamatokat kihagyjuk és a lényeget olvashassuk. Nagyon élvezhető. A szereplők kedvelhetőek, bár úgy gondolom Lilithen és Nikanzson kívül nem ismerhetünk meg túl mélyen senkit. Nem is hiányzik, mindenkiről annyit tudunk, ami épp elég. Kifejezetten tetszik az idegenek három nemre tagolódása. Érdekes ötlet és az, hogy ez hogyan egészül ki az emberi kapcsolatokkal. Rengeteg minden lekötött a könyv olvasása során és fel sem tűnt milyen gyorsan falom a lapokat. Nem is egy vaskos kötet, így pillanatok alatt befejeztem. Rettentő kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem nem kell olyan nagyon sokat várni, hogy megjelenjen...

Hibátlan: gyönyörű borító, emészthető oldalszám, tökéletes tagolás, izgalmas történet, kedvelhető szereplők, érdekes idegenek, elgondolkodtató kérdések. 5-ből 5 pontot ér nálam! Emellett még kifejezetten ajánlom is!

5.jpg

- A néped hasonló helyzetben volt. Ha észlelték volna a problémát és megoldást találnak rá, talán elkerülhették volna a pusztulást. És természetesen nekik sem lett volna szabad elfelejteniük bizonyos időközönként önvizsgálatot tartani.

- De mi volt a probléma? Összeegyezhetetlen jellemzőket említettél. Melyek azok? (…)

- Értelmes lények vagytok – mondta. – A két sajátosság közül ez az újabb keletű, és az intelligenciátok lehetett volna a megmenekülésetek záloga. (…)

- Mi a másik jellemvonás?

- A hierarchikus szerveződés. Régebbi, jobban betokosodott tulajdonság. Az állatvilágban megfigyeltük az ember legközelebbi és legtávolabbi rokonainál is. Földi jellegzetesség. Amikor pedig az emberi értelem inkább kiszolgálta a hierarchiát, semhogy a megfelelő irányba terelte volna; amikor az emberi értelem még csak nem is tartotta problémának, hanem büszkén vállalta vagy nem is volt tudatában… Akkor nem vettek tudomást a daganatról.

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr1414764122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.