Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Charlie Higson: Felnőttek nélkül

Könyvértékelés

2019. július 12. - kovacs.netti

Igazából nem tudom teljesen megmagyarázni, miért rendeltem elő ezt a könyvet. Disztópia, zombis, a borító is jól néz ki… Általában nekem ennyi már elég. Láttam akkor is, hogy ifjúsági és egy sorozat első része, de ez nem igazán kizáró ok, szóval a lényeg a lényeg előrendeltem. Nehezebben tudtam rászedni magam, hogy belekezdjek, de ez is eljött és elolvastam. Sajnos nagyon nem tudtunk egymásra hangolódni a könyvvel, ami azért nagy baj, mert az viszont érdekelne, hogy mi lesz a folytatásban, csak hát nem ilyen köntösbe csomagolva…

SzerzőCharlie Higson

Könyv címeFelnőttek ​nélkül (The Enemy 1.)

Eredeti mű: Charlie Higson: The Enemy

Fordító:Horváth Márta Zsanett

Oldalak száma: 398

Borító: kartonált

Kiadás éve: 2019

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

ISBN: 9789632938677

Fülszöveg:

Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.

A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.

Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Mint már említettem nem igazán békültem ki ezzel a könyvvel. Az ötlet abszolút nem lenne rossz. Zombis, gyerekhősös központú ifjúsági disztópia. Első problémám vele ez az ifjúsági címke. Elég sok könyvet olvastam akkor is, amikor én voltam olyan korban, hogy nekem szóljanak az ilyen könyvek, illetve most felnőttként is nagyon szívesen olvasok ifjúsági könyveket, mert kikapcsol, egyszerű, gyorsan végig lehet sodródni a történettel. Viszont ez ennél a könyvnél valahogy nagyon nem volt összhangban. Értem ezalatt azt, hogy a nyelvezete, a szófordulatai, sőt a történet egy-egy része annyira gyerekes volt, hogy az ifjúsági címkét is túlzásnak éreztem. Nem tudom, hogy ez a fordító hibája, vagy az eredeti mű is így lett már megírva, de konkrétan kiakasztott néha a bugyutasága. Na de ez így önmagában nem lenne gond. Mert miért ne lehetne egy jóval fiatalabb korosztálynak címzett könyvecske és akkor maximum magamat szidnám le, hogy minek vettem meg, vagy csak szépen leírnám ide, hogy inkább ne erőltesse az idősebb, vagy komolyabb korosztály. De a bugyutaság mellett nem sajnálják belőle a rothadó, hólyagos és egyáltalán nem finomkodó zombi leírásokat, a harcokat (akár gyerekek egymás között, netán életre-halálra), a levágott füleket és még sorolhatnám. Valahogy abszurd az egész. Ha már horror, akkor hanyagolhatták volna a kifejezetten szembetűnő gyerekességet, illetve gagyiságot. Például Moly-on 15 felettieknek ajánlják és biztos vagyok benne, hogy egy 15+ évesnek ez már túl gyerekes (mármint nem az öldöklős része…). Ha meg kisebb korosztályt céloz, akkor a horrort más formában is ki lehet fejezni. Szerintem. De aztán az is lehet, hogy csak engem zavart ennyire ez az ambivalens stílus.

Viszont nem csak ez volt a problémám a könyvvel. A szereplők sem lettek a kedvenceim, pedig néhány történeti szálban láttam a potenciált. De aztán vagy meghaltak, vagy végül is nem lett kifejtve kik ők, miért olyanok, amilyenek. Sőt néha nehéz volt azt is belőni, hogy hány évesek lehetnek. Mert kevés szereplőnél van ez konkrétan kimondva, csak azt emlegetik állandóan, hogy a kicsik, meg a nagyok. Na de milyen kicsik, meg milyen nagyok? Az adott, hogy tudjuk, hogy a 15 évnél fiatalabbak maradtak életben, de egyáltalán nem mindegy egy karakter elképzeléséhez és megértéséhez, hogy egy 10 évesről van szó, vagy 14 évesről. Illetve, hogy a kicsik 3 évesek, vagy 7. Mert azért van különbség… Így nehéz volt megszeretni őket is és a történetet is. Ugyanúgy nem kaptunk túl részletes háttérinfót sem. Mi ez az egész, ami a világon van? Mennyi ideig tartott ez az egész? Mikor és hogy kezdődött? Nyilván ez egy sorozat első része, szóval minden bizonnyal a folytatásban ezek kifejtésre kerülnek, de az az igazság, hogy pesszimista vagyok, mert sokszor belefutottam már abba, hogy ilyenkor már nem feltétlen kerül szóba a múlt, hanem sodródunk a jelenben az eseményekkel. És mivel ez egy ifjúsági könyv esélyes, hogy nem kap minden olyan nagy hangsúlyt. Viszont akkor meg vacak az egész.

Azt hiszem fel tudnék sorolni még jó pár dolgot, amivel nem voltam kibékülve, de engedjük el és térjünk át a pozitívumokra. A borítót nagyon kedvelem, jól fog mutatni a (lassan elkészülő) polcon, de én biztosan nem ilyen borítót társítottam volna ehhez a könyvhöz. Az ötlet miszerint a gyerekek próbálnak fennmaradni egy felnőttek nélküli (sőt… veszélyes zombi felnőttekkel teli) világban, még tök jól is elsülhet a folytatásban. Látok benne lehetőséget, remélem tényleg kiteljesedik a sztori. Az eredeti sorozatot elnézve csak-csak megjelent 7+1 rész, szóval volt rá kereslet, nem lehet olyan rossz… Viszont nagyon félek tőle, hogy a fordítóval van a legnagyobb baj, ő okozza ezt túl gyerekes stílust és ha ő marad, akkor lehet közel sem azt az élményt kapjuk vissza, amit az író az eredeti sorozatban át akart adni. Na mindegy is, a következő részt még biztosan meg fogom venni, mert bosszant, ha nem tudom mi a történet folytatása. Aztán majd meglátom, hogy alakulnak a problémás dolgok és eldöntöm végig olvasom-e vagy inkább elválnak útjaink… Jóindulatúan 3 pontot kap tőlem, mert nagyon-nagyon reménykedek, hogy ez csak egy első rész és lesz ez jobb is.

3.png

(…), ha szomorú vagy, szomorú zene kell. Az hiányzik a legkevésbé, hogy valaki megpróbáljon felvidítani. Olyankor tudni akarod, hogy más is ugyanilyen nyomorultul érzi magát, és tudja, mit érzel. Így tudod, hogy nem vagy egyedül.

Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli a farkast. (…) Végül azonban megeszi a bárányt, ha éhes.

A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.

Különös, gondolta, ahogy belépett a sötétségbe. Az ember mindig azt hiszi, hogy valaki más hal majd meg helyette.

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3014941984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.