Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Hollandia - Texel, Den Helder és egy kis Amszterdam

HollandTourOn: 4. nap

2019. augusztus 16. - kovacs.netti

texel.JPG

Negyedik napunkon felkeltük a furcsa színes szállásunkon és lementünk reggelizni, hiszen a hotel ára magába foglalta azt is. Mint már az előző bejegyzésemben is említettem, kifejezetten szuper volt ezen a szálláson a reggeli. Eleve teljesen más a feelingje, ha nem a szokásos étterem érzetet kelti, hanem egy kis házias konyhát ebédlővel. Nagyon bánom, hogy nem készítettünk képet, mert elmesélni nehéz. Volt egy kis rész, ami úgy festett, mint egy régi konyha. Régi típusú bútorok, régies stílusú kiegészítők és elrendezés. Mini lekvárok sorakoztak a polcon, kikészítve a friss pékáru és minden mi szem-szájnak ingere. A sarokban állt az elengedhetetlen narancsfacsaró rengeteg naranccsal. Ebben a helyiségben felpakolhatta mindenki, amit enni szeretett volna és az ezzel egybenyitott ebédlőben el is fogyaszthatta azt. Az ebédlő is nagyon barátságos és kifinomult volt. Nagyon tetszett, tényleg kár, hogy nem fotóztunk itt.

Mivel az előző nap nagy része el is ment a bicajos túránkkal, estére pedig brutál módon elfáradtunk és nyűgösek is lettünk, így a világítótoronyra már nem volt kedvünk olyan nagy hangsúlyt fektetni. Viszont mivel mindannyian rákattantunk a szigetre és Amszterdamban a szállást úgyis csak délután foglalhattuk el, ezért úgy döntöttünk, hogy a délelőttöt még a szigeten töltjük. Reggeli után kocsiba pattantunk és visszatértünk a világítótoronyhoz – most már kisimultabban. Tudom, hogy mostanra már biztos mindenki unja, de nem tudok mást mondani, mint hogy ez egy csoda hely. Egy varázsvilág, egy másik bolygó. Legalábbis számomra. :) Gyönyörű szép homok, amíg a szem ellát, végtelen tenger és a világítótorony a hátunk mögött. Szerintem én ott képes lennék napokig csak ülni, nézelődni, olvasni és el se mozdulni. Elsétáltunk a sziget északi csücskére, ahol az Északi- és a Watt-tenger találkozik. Gyönyörű, megéri megnézni. A csücsökben pedig rengeteg kagylóhéjat kisodornak a hullámok, úgyhogy lehet szemezgetni emléknek. Hogy őszinte legyek azzal is órákig ellettem volna, hogy kagylókat válogatok, de a többiek ráuntak, úgyhogy visszaindultunk. Valahol ezen a szakaszon elhagytunk egy dinnyés pokrócot, ha esetleg valaki megtalálja, jelentkezzen… :D Na jó az se biztos, hogy itt, de az tuti, hogy itt láttuk utoljára.

3_texel_1.jpg

Visszafelé beugrottunk egy szuveníres boltba, ahol kb. mindent meg tudtam volna venni. De végül is elégedett voltam, mert szereztünk kis világítótorony szobrot és egy Teso kompos hűtőmágnest is. Visszakompoztunk Den Helderbe, ahol a tervek szerint kávézni akartunk egyet. Hát nem tudom, hogy mi nem találtuk meg a legjobb környéket, vagy az egész város ilyen, de hogy őszinte legyek nem voltam elragadtatva. Talán a legcsúnyább és igénytelenebb város volt, amit Hollandiában láttunk. De mondom, nagy rá az esély, hogy csak az a rész volt ilyen, ahol megálltunk. Kisebb bolyongás után beültünk egy fagyizóba, ahol egy roppant aranyos bácsi elővarázsolt nekünk 4 csésze csecse kávét.

texel_146.JPG

Jó választás volt, mert konkrétan három caffee shop vett minket körül. Azért mondom, hogy jó volt így ez a hely, mert így esélyünk nyílt arra, hogy amíg ott ücsörögtünk kicsit beleláthattunk a hétköznapi holland emberek és a caffee shopok viszonyába. Érdekelt milyen emberek járnak oda, hogy kell elképzelni a szitut egy olyan helyen ahol ez mindennapos, a rutin része. (És ha bárkit is érdekel ez a dolog, semmiképp ne Amszterdamba próbáljon megfigyelni, következtetéseket levonni, mivel az a város a turistákra építve beteg módon tolja az ember arcába a caffee shopokat és nagy eséllyel külföldi turistákat lát csak ott az ember, legalábbis biztos, hogy túlnyomó többségben.) Szóval ezt a három caffee shopot úgy kell elképzelni, hogy kettő ténylegesen olyannak tűnt, mint ahogy ezt az ember elképzeli. Nagy betűkkel hirdette magát, kicsit sötétített ablakokkal, nem lehetett túlságosan belátni és hatalmas kannabisz levélkék voltak felmatricázva az ablakra. A harmadik pedig olyasmi volt, mint nálunk egy dohánybolt. Egy pult és ennyi. Az első kettő „igazi” caffee shopból kijönni és bemenni elsősorban fiatalokat láttunk, bandáztak, dumáltak. Nem sokban különbözik a vendégkör attól, mint amit mondjuk nálunk egy fiatalosabb kávézóban látni. Az érdekes inkább a dohányboltszerű caffee shop vendégköre volt. Na ide ment minden halandó ember. Láttunk itt idősebb hölgyet, faklumpás embert, fiatal srácot, gyereküléses bicajos fiatal anyukát, stb. Konkrétan tényleg pont olyan vegyes volt a felhozatal, mint amikor nálunk egy dohánybolt vásárlókörét figyeljük meg. És a szituáció is hasonlónak tűnik. Elmennek elintézni a dolgaikat, bevásárolnak a vacsorához és hazafelé beugranak a caffee shopba is. Tudom, hogy ismétlem magam, de tényleg totál olyan, mint ahogy nálunk az emberek dohányboltba járnak. Azért erőltetem ezt annyira, mert én tökre nem így képzeltem. Mondjuk nem tudnám elmondani pontosan hogy gondoltam, de talán inkább a másik két caffee shop mintájára képzeltem. Hogy direkt erre van kiélezve az egész és oda úgyse megy be egy random hétköznapi ember, aki amúgy sem jár ilyen helyekre, például egy nyugis idősebb mamika nem fog bemenni egy caffee shopba, pedig lehet szívesen zárná a napot egy cigivel. De úgy fest van ennek egy másik arca is, ami tulajdonképpen csak szimpla kiszolgáló egységként működik. Szerintem totál jó. És míg ez nekünk érdekes volt, nekik nem kellemetlen, vagy furcsa, vagy ciki, vagy elítélendő bemenni vásárolni, mivel természetesre veszik. Nyilván Hollandiában sem szív mindenki. Úgy ahogy itt sem dohányzik és iszik mindenki. De akinek erre ingere van, az legálisan megteheti. Hosszan tudnám taglalni, hogy ez miért jó, de nem akarom teljesen ebbe az irányba vinni az élménybeszámolómat, talán ha minden napot elmeséltem, akkor írok egy összegző véleményt és ott kitérek rá.

Ezután Amszterdam felé vettük az irányt. Mivel ez volt az egyetlen város, ahol két napig szálltunk meg, kíváncsiak voltunk a hotelre. Hááát… Első benyomásra nem volt teljesen bizalomgerjesztő, de szerencsére teljesen jó volt. A recepciós lányok szuperek voltak. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy fehér bőrű recepcióst nem nagyon láttunk, ellenben volt mindenféle emberke. Ez a nyitottság és egyenlőség roppantmód tetszett. Ráadásul segítőkészek voltak és nem bosszantotta fel őket az sem, ha nem feltétlen értettük, amit mondtak, hanem elmondták akár még háromszor is. A szobánk full egyszerű volt, a fürdő is, de tiszta volt és kényelmes.

amszterdam_71.JPG

Mivel már délután értünk a városba, különösebben sok tervünk nem volt. A hotelben volt bicajbérlés és közel voltunk a belvároshoz, úgyhogy ismét két kerékre pattantunk és bevettük a várost. Bevallom őszintén, amikor az előző nap után ráültem a bicajra, azt hittem, hogy egy métert sem tudok majd vele megtenni, annyira fájt mindenem. De hamar visszarázódtam és viszonylag gyorsan be is értünk. A belváros szélén letettük a bringát és bent már sétálva fedeztük fel a várost. Rengeteg ember volt, a közlekedés meg pörgős. Függetlenül attól, hogy bicajjal vagy gyalog mentünk, vitt minket az áramlat. Úgyhogy, ha valaki Amszterdamba készül, arra ne számítson, hogy majd andalogva sétálgat a csatornapartokon. Amúgy a város szép, viszont közel sem nyújtott akkora élményt, mint a helyek, ahol a nyaralás első felében jártunk. Tényleg sok a csatorna, viszont ezek elég nagyon, így nem is olyan látványosak, mind a kisvárosok mini zöld csatornái. Az épületek nagyon érdekesek, mindegyik dől jobbra-balra-előre-hátra-mindenfelé. Viszont azt kell mondja, hogy az ember lánya ezeket már képen pont annyiszor látta, hogy különösebben ne nyűgözze le. A város amúgy szokatlan, egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy egy fővárosban járunk. Rengeteg különféle bolt és étterem van mindenfelé, bár sokszor gyanítottam, hogy ugyanazokban a kis utcákban tesszük meg újra és újra a köröket. Szuvenírt minden második lépésnél tud venni az ember és ugyanez igaz a caffee shopokra is. Konkrétan nem nagyon tud megtenni az ember nagyobb távolságot úgy, hogy ne találja szembe magát egy caffee shoppal, vagy ne csapja meg a fűszag. Ez amúgy semelyik városban sem volt jellemző, csak itt. Ami még tök érdekes volt, hogy rengeteg édességes boltjuk van. Nem mondanám cukrászdának, mert attól messze állnak. Muffinokat, waffeleket, fánkokat és ezekhez hasonló nyalánkságokat lehetett csak venni, viszont ezek nagyon durván fel voltak extrázva. Mindkét este választottunk is magunknak ezt-azt. Megnéztük a piros lámpás negyedet is, ami nekem totál csalódás volt. Valahogy úgy képzeltem, hogy ez tényleg egy negyed, vagy legalább utcák, ahova mindenképp észreveszed, ha beérkeztél. Értem ez alatt azt, hogy mondjuk tényleg egymás hegyén hátán a kirakatok leányzókkal, esetleg tematikába illő szexshopok és ilyesmi. Na ehhez képest egyáltalán nem ezt tapasztaltuk. Ha az ember nem elég figyelmes észre se veszi, hogy ott van. Roppant kevés ablakban ácsorogtak lányok, pedig egészen sokáig bent maradtunk a városban. És közülük is alig egy pár illegette magát, csalogatta a potenciális kuncsaftokat, hanem inkább ültek az ablakban kifejezéstelen arccal vagy telefont nyomkodtak. Mennyire illúzióromboló már… Ja és egyáltalán nem ilyen „tematikájú” a negyed, mivel egy kirakat után lazán jött egy édességes bolt, szuveníres vagy akármi, majd utána megint egy kirakat. Fura volt, tényleg nem így képzeltem. Viszont betudtam ezt is annak, hogy itt ez normális. Nekünk érdekesek csak ezek a dolgok, ezért várunk nagyobb „élmény”-re. De ez itt olyan szolgáltatás, mint bármelyik másik. Végül egy mexikói étteremben vacsiztunk, ami elképesztő finom volt és hatalmas adagokat is kaptunk, csak sajna ezt sem örökítettem meg. Mindenképp meg szeretném említeni az árakat. Hiába voltunk Hollandia fővárosában, semennyivel sem volt drágább, mint bármelyik másik város. Hasonlítsunk össze egy magyar átlag város és Budapest árait… Brutális különbségek vannak. Nos, mi bent voltunk Amszterdam szívében, vásárolgattunk, ettünk, ittunk, mégis azt kell mondjam, hogy olcsóbban úsztuk meg, mintha ugyanezt Budapest belvárosában csináltuk volna. Érdekes… Nyilván egy magyar átlag városnál azért drágább, de magyar fizetésből voltunk kint és nem éreztem sehol, hogy húznák a fogam…  A nap végén visszatekertünk a hotelba, amit kivételesen nagyon jól időzítettünk, mert nem sokra rá hatalmas vihar kerekedett. A nyomait a következő bejegyzésben meg is mutatom.

4_amszterdam.jpg

Jó kis nap volt ez is sok élménnyel és tapasztalattal, de nem tudta túlszárnyalni az előző napokat.

Utazásunk többi napjáról készült beszámolókat a "hollandtouron" címke alatt találjátok.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3815012686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.