Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Föld, ahol élünk

Véleményem a minket körülvevő világról

2019. augusztus 18. - kovacs.netti

A hetekben rábukkantam a petícióra, amit aláírva a kutyáját különös kegyetlenséggel kivégző, 68 éves balotaszállási nő elleni lehető legszigorúbb büntetés kiszabásáért küzdhetünk. Ezt megosztottam barátaimmal, majd a témát kibontva kisebb vita kerekedett arról, hogy ki milyen büntetést érdemel, majd eljutottunk egészen az emberi gyarlóság témakörig. Egészen sokat gondolkodtam rajta este, majd mivel reggel is folytatódott a beszélgetés, így akkor is. Mivel ez egy fontos téma számomra, azt találtam ki, hogy egy több bejegyzésből álló sorozatot készítek, amikben kitérek rá, hogy engem mi aggaszt abban a világban, ahol élünk és hogyan élem ezt meg a hétköznapokban, miket tartok fontosnak a jobb jövő érdekében.

Hogy miért gondolom, hogy van erről értelme írni? A környezetvédelem és állatvédelem egy trendi téma manapság. Teljes mértékben úgy gondolom, hogy most tartunk ott, hogy felfigyelnek az emberek rá, de a mai napig nem veszik sokan komolyan, legalábbis nem mélyülnek bele, nem gondolják át. Kicsit talán az is baj, hogy mindig globális problémaként szembesülünk sok bajjal és ilyenkor jön a kérdés, hogy mit is számít az, ha én teszek valamit? Csepp a tengerbe. De a tenger cseppekből áll… És minél többet foglalkozunk a témával, annál több egyénhez jut el. Az alapvető probléma pedig az ember. Egy olyan faj vagyunk, ami nem érdemli meg, hogy uralja a Földet és addig húzzuk az önteltségünkkel, amíg a Föld végül le nem dob magáról. Biztos mindenkinek van ezekről a témákról véleménye és feltételezem, sok dologgal nem mindenki értene velem egyet. De megpróbálom átadni az én szemszögemet, aminek röviden az a lényege, hogy az alapvető emberi mentalitással van a baj, azzal, hogy azt hisszük istenek vagyunk. Minden egyes egyén azt hiszi, és ezen kellene túllépni, mivel nem vagyunk többek semmi másnál, ami mellettünk él ezen a bolygón. Ha legalább egy emberhez eljut a véleményem és megpróbál úgy tekinteni magára, mint egy öntelt kártékony faj egy példányára, akkor már elégedett leszek.

Nem mondom, hogy én tökéletesen élek és ha rajtam múlna, akkor megváltódna a világ. Nem vagyok jobb én sem. De van véleményem és ötleteim. Mivel hatalmas sci-fi és disztópia fan vagyok, így úgy érzem láttam elég jövőképet, tragédiát, társadalmi felépítést, ami más agyából származik és nem csak az én elképzelésem él bennem. Ezekben a történetekben igen sok valóságtartalom van, vagy ha az nem is, az esetek többségében roppant mód elképzelhető végkifejlet a jelenlegi irányok alapján. Minden egyes ilyen könyv elgondolkodtat és megtanít valamire rólunk, emberekről. Hoztam is kettő idézetet Catherynne M. Valente Űropera című könyvéből. Történettől függetlenül a fő kérdés, amit a könyv boncolgat az az, hogy melyik faj számít értelmesnek és melyik nem. Órákig tudnék beszélgetni erről, iszonyú jó példákkal, párhuzamokkal bizonytalanítja el az embert a saját fajával kapcsolatban. De lássuk az idézetet, szerintem jól összefoglal sok mindent…

Akit csak ismer, az mind szörnyeteg, kispofám. Tudja, jó sokat megfigyeltünk a maguk médiájából. Kiváló rendszer a társadalmi értelem felmérésére. Úgy tűnik, önöket rendkívül aggasztják a szörnyetegek. A fenti szörnyetegek, a lenti szörnyetegek, a szörnyetegek önök között, a tengerben, a radioaktív szörnyetegek, a gépszörnyek, a mágikus szörnyetegek, a sorozatszörnyetegek, akiket csak a rendőrjelvényes szörnyetegek állíthatnak meg. Ez az egész annyira jellemző önökre. Egy idő után rettentően elunják magukat. Végül is, mindig győznek a szörnyetegek ellen, holott épp önök főzik meg szép lassan a bolygójukat, csak mert nem veszik a fáradtságot arra, hogy ne tegyék, önök mészárolják le egymást szórakozásból és haszonlesésből, önök szőnek bonyolult meséket, amelyek eleje csupa nyugalom, kedvesség és egyenlő bánásmód, de valahogy valaki mindig rabságba kerül, önök pusztítanak ki más fajokat, amelyekkel egy világon osztoznak, pusztán azért, hogy fotózkodhassanak a hullájukkal vagy felzabálhassák a legjobb részeiket, hátha akkor kielégítőbb lesz az önök erekciója, és önöknek általánosságban véve is hajlandóságuk van arra, hogy bárki illékony, egyedi és törékeny életét eladják, ha ezáltal valamivel nagyobb részt fogyaszthatnak az erőforrásokból, mint ők. Még abban sem képesek megegyezni, hogy egy beteg gyerek kaphat-e egy zsebkendőt anélkül, hogy megdolgozna érte. Önök közül mintha senki sem bírná elviselni a másikat. (…) De elég egy csettintés, és önök szívesebben nézik, amint másvalaki kimondhatatlan szenvedéseken megy keresztül, csak nehogy egyetlen hűs italt is élvezhessen úgy, hogy önöknek nincs két másik, koktélcseresznyével és több jéggel és kis papírernyőkkel, és önök közül a legtöbben még ebben az esetben is inkább elvennék azt az egyet is, hogy három italuk legyen. Egy értelmes faj nem viselkedik így. Így a vadállatok viselkednek. Önöknek még a kisbabáik is mélységes gyanakvással szemlélnek mindenkit, aki nem pont úgy néz ki, mint a szüleik. Ez önökbe van sütve.

A kérdés sosem az volt: Tudtok városokat építeni?

Arra a hangyák is képesek.

A kérdés sosem az volt: Képesek vagytok belegondolni a tulajdon létezésetekbe, és kicsit megzuhanni ettől?

Bármely fogságban tartott állat képes erre.

A kérdés sosem az volt: Tudtok eszközt használni?

A varjak is csinálják. A vidrák is. Az emberszabású majmok. Édes Istenem, mindenki csinálja.

A kérdés sosem az volt: Képesek vagytok komplex problémamegoldásra?

A kutyák képesek.

A kérdés sosem az volt: Meg tudjátok tapasztalni a szerelmet?

Senki sem képes rá.

A kérdés sosem az volt: Tudtok nyelvet használni?

A papagájok, delfinek és tintahalak is tudnak.

A kérdés sosem az volt: Felfogjátok a tárgyállandóságot, felismeritek magatokat a tükörben, eltemetitek a halottaitokat, érzelmi kötődést alakítotok ki az utódaitokkal?

Az elefántok minderre képesek, bizonyos emberek pedig egyértelműen nem.

Az egyetlen kérdés a következő.

Van bennetek elég empátia, vágyakozás és kétségbeesés, hogy összekapcsolódjatok másokkal, és négyszólamú harmóniában sikoltsatok az űrbe? Elegendő szellemi teljesítőképesség, finommotoros képesség és esztétikai fogalomalkotási készség, hogy tollakra, kövekre és egy hernyó undorítóbbik likából kijövő anyagra ránézve ruhákat, fátylakat, patacipőket lássatok? Kellő stílus és fölös energia, hogy olyasmit tegyetek, ami nem szolgálja közvetlenül és kézzelfoghatóan a személyes túlélést, és ami talán még csillogó zsákmányként ki is emel a falkából, csak azért, mert menőség?

A világegyetemben mindennek van ritmusa. Minden a Nagy Bumm által lefektetett ütemre lüktet. Minden érzi a teremtés dobritmusát, amely elvezet a csillagoktól a szexig, majd a dalig. De csinálni is tudjátok a ritmust? Egy popbanda létrehozásához egy teljes civilizációnak fel kell állnia, működnie, és vernie a taktust a lábával. Kell hozzá elektromosság, költészet, matematika, hangerősítés, textilek, csarnoképítészet, hatékony mimetikus csere, dramaturgia, ipar, marketing, bürokrácia, kultúrkritikusok, audiovizuális jeltovábbítás, különleges effektek, zeneelmélet, szimbológia, metaforák, közlekedés, bankok, elegendő szabadidőre fordítható fölösleges kalória, hogy a vadászaton túl is csinálni lehessen dolgokat – minden kell.

Bízhatnak benne mások, hogy ha mindenáron muszáj hadat üzennetek és kipusztítanotok a fél kvadránst legalább írtok róla egy szomorú nótát?

Igen?

Hát, még ez sem elég.

Vagytok annyira kedvesek a kis bolygótokon, hogy ne némítsátok el a ritmust? Ne tapossátok el a dalokat éneklőket és mesemondókat és selyembe öltözőket? Mert olyat csak szörnyetegek csinálnak. Csak ők oltják ki a művészeteket. Ők égetnek könyveket. Ők tiltanak be zenéket. Ők förmednek rá mindenkire, akinek van hallása, hogy kapcsolják ki a ricsajt. Ők nem képesek magukon túltekintve olyan tisztán látni, hogy a mennyeknek dalolják az igazukat. A ti világotokban van elég jóság, hogy szólni hagyjátok a zenét?

Van lelketek?

A témával kapcsolatos bejegyzéseket a #földaholélünk címke alatt találjátok majd.

A képek Pinterest-ről származnak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr2215014972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.