Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Pierce Brown: Vörös lázadás

Könyvértékelés

2019. október 23. - kovacs.netti

A Vörös lázadás sorozat már olyan régóta kívánságlistán volt, hogy arra sem emlékeztem miről fog szólni. Nagy szerencsémre belefutottam egy Agave akcióba, ahol fél áron meg tudtam vásárolni az eddig megjelent köteteket, szóval nem lehetett otthagyni. Tényleg régóta vártam már, hogy meglegyen ez a sorozat, úgyhogy nem is vártam sokat, egyből belekezdtem az első részbe. Az éhezők viadalához hasonlítgatták, nyilván címkékből is kiderült, hogy egy ifjúsági disztópiáról lesz szó, azokat meg csípem, viszont pont annyi ilyen sorozatot olvastam már, hogy tudjam sokszor szórakoztatóak, de totál felejthetőek. Eddig Az éhezők viadala és a Részelegesek trilógiákon kívül még nem találtam ebben a kategóriában olyat, amit igazán a szívembe zártam volna. Na de úgy fest, hogy most kibővül ez a lista. Pár nap alatt elolvastam a Vörös lázadást és mondhatjuk, hogy rákattantam. Este úgy feküdtem le, hogy ezen kattogott az agyam, reggel ugyanúgy keltem, majd melóban is azon agyaltam, hogy haza kellene már menni, hogy folytathassam. Azt nem mondom, hogy ritkán vált ki könyv ilyet belőlem, mert az jó nagy hazugság lenne, viszont egyáltalán nem erre a kategóriára, műfajra jellemző. Mégis annyira szuperül van kitalálva, annyira elgondolkodtat és mellette szórakoztat, hogy tényleg nem bírtam kiverni a fejemből. Na meg pár szempontból furcsának találtam a történetet, amik még mindig nem hagynak nyugodni.

SzerzőPierce Brown

Könyv címeVörös ​lázadás (Vörös lázadás sorozat 1. rész)

Eredeti mű: Pierce Brown: Red Rising

Fordító: Török Krisztina

Oldalak száma: 424

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2014

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9786155468315

Fülszöveg:

A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre.

Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.

SPOILER

Nem hazudik a fülszöveg, viszont úgy érzem, egyáltalán nem fedi le a könyv lényegét, vagy mondandóját. Még az alapszituációt sem. A könyv eleje kicsit kapkodós, egyből belecsapunk a lecsóba és nagyvonalakban megismerjük Darrowot a Pokolfúrót, családját és környezetét. Nem kap hatalmas hangsúlyt, nem ismerjük meg a részleteket, csak annyit, amennyit kell. Hogy ez így rendben van-e, azt még nem tudtam eldönteni. Az elején úgy éreztem, hogy ez kevés, kellene még némi információ, hogy elképzeljem ezt az egészet, értsem a struktúrát és a miérteket. Aztán ahogy haladtunk előre totálisan hidegen hagyott, mert nem kapott nagy hangsúlyt a dolog. Főszereplőnket kiemelik, egy lázadó irányba terelik, ő pedig kérdés nélkül sodródik az árral. Nyilván a magyarázat a gyász, a düh és a bosszúvágy, ami hajtja felesége elvesztése miatt. Mégis miután átjut a rostán és bekerül az Aranyak legjava közé, akik az uralkodó kaszt, megváltozik az egész könyv. Innentől kezdve élveztem igazán. Érdekes a világ, amit bemutat, hogy itt egyáltalán nem csak arról van szó, hogy semmibe veszik az alja színeket, velük történik a brutalitás, mint ahogy a hasonló témájú könyveknél megszokott. Az uralkodó szín a sajátjait sem kíméli és egy élet-halál harcra invitálja őket, mellyel nem titkolt céljuk a népesség szelekciója. Innentől kezdve egyáltalán nem érzem főszereplőnkben a kezdeti motivációt, teljesen asszimilálódva egy vérbeli Arany módjára cselekedve halad előre. Számtalanszor emlegeti a könyv a feleségét, éreztetve, hogy Darrow miatta harcol, de hogy őszinte legyek ezek csak üres szavaknak tűntek számomra. Feltételezem, hogy idővel meggyőz a történet, hogy ténylegesen a Vörösek érdekeit nézve történik minden. (Csak úgy megjegyzem, hogy a második könyv felénél járok már és még mindig nem győzött meg az író.) Igaz, hogy így számomra egészen más képet mutat a sztori (vagy összezavar, én se tudom), de az Intézetben töltött idő, ami tulajdonképpen a könyv nagy része, teljesen elvarázsolt. Nagyon izgalmas, nagyon hihető és roppant jó ötletnek tartom, hogy igazából az Aranyak célja ezzel az, hogy a legjobbak igenis éljék át a káosz, a harc, a küzdelem minden nehézségét ahhoz, hogy az egész birodalmat irányítani tudják. Van ebben logika. Kifejezetten eredetiek a szereplők. Nem egy-egy kiemelkedő alak tűnik fel a könyvben, hanem kifejezetten sok fontos szereplő van és mind nagyon különlegesek, a maguk módján szerethetőek függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív szerepet játszanak a történetben. Meglepő fordulat és csattanó is van, szóval nem untatott egy pillanatig sem.

Már jó pár napja befejeztem a könyvet, viszont nehezen tudtam összeszedni, hogy mit szeretnék leírni róla. Tulajdonképpen ez a mostani pillanatig sem állt össze bennem, hiszen egy szuper könyvet volt szerencsém elolvasni, lekötött, átvarázsolt egy másik világba, kedveltem a szereplőket és tényleg pozitív élmény volt. Mégis annyira összezavar egyelőre ez az egész, nem hihető teljesen az alapmotiváció, nem tudom mi kap nagy hangsúlyt a későbbiekben, mi nem. Mivel nagyon érdekelt a folytatás, már bőven a másodikat olvasom és nem tisztul a kép. Viszont ez egy hosszú sorozat, szóval van még bőven idő... Addig is olvasom őket serényen, mert roppantul érdekel a folytatás. Furcsasága ellenére a Vörös Lázadás 5-ből 5 pontot kap tőlem!

5.jpg

– Az életnél hatékonyabb iskolát még senkinek se sikerült kitalálni.

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

Fahéjas csiga

Mit sütöttem ma?

Tegnap rábukkantunk egy fahéjas csigás videóra és nagyon megkívántuk. Szerencsére a héten szabin vagyok,  úgyhogy gondoltam ma meglepem vele barátomat. Egyszerű édesség, kevés alapanyag szükséges hozzá és nagyon finom. Rendszeresítjük!

fahejascsiga0.JPG

Hozzávalók:

Tészta:

  • 300 ml tej (langyos)
  • 1 evőkanál kristálycukor
  • 1 tasak instant élesztő (7 g-os csomag)
  • 600 g liszt
  • fél evőkanál só
  • 3 evőkanál olaj
  • 2 tojássárgája

Töltelék:

  • margarin
  • 1 csomag fahéj
  • kristálycukor

Elkészítés:

A szokásos módon elkészítjük a kelt tésztát. Tejet langyosra melegítjük, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt. Elkevergetjük és félretesszük kicsit. A lisztet, sót, olajat és a tojássárgáját egy keverőtálba helyezzük, majd jön hozzá az élesztős tej is. Alaposan összegyúrjuk, majd lefedjük és hagyjuk kelni. Kb. másfél óra elteltével kinyújtjuk, megkenjük olvasztott margarinnal, majd megszórjuk kristálycukros fahéjjal. A fahéj-kristálycukor arány ízlés kérdése. Nem mértem le, de egy kis müzlis tálnyi kristálycukorhoz kevertem egy csomag fahéjt.

fahejas_csiga.jpg

Szorosan feltekerjük, majd ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, hagyjuk picit még kelni, majd 200°C-ra előmelegített sütőbe tesszük légkeveréses módban. 

fahejascsiga1.JPG

20 percig sütöttem, de kicsit kiszáradt, úgyhogy legközelebb negyed óra után kiszedem, mert már teljesen rendben volt akkor is. 

fahejascsiga2.JPG

Ha a moly nem moly volna...

Nem olyan rég rábukkantam Moly-on egy 2016-os karcomra, amit a "Ha a moly nem moly volna" játékra írtam. Nagyon érdekes volt végigolvasni az akkor adott válaszaim, úgy látszik nem sokat változtam, mert alig egy-két helyen írtam át. Érdemes kipróbálni, vicces és nem is feltétlen egyszerű hirtelen kitalálni a saját válaszokat. :)

Ha…
…évszak lennék – ősz
…hónap lennék – október
…a hét egy napja lennék – csütörtök
…a nap egy időpontja lennék – éjfél
…bolygó lennék – Mars
…tengeri állat lennék – medúza
…berendezési tárgy lennék – könyvespolc
…bűn lennék – harag
…folyadék lennék – tequila
…drágakő lennék – smaragd
…fa lennék – szomorú fűz
…madár lennék – pingvin
…virág lennék – orchidea
…időjárás lennék – nyári meleg eső
…mesefigura lennék – Maurice (Madagaszkár)
…hangszer lennék – dob
…állat lennék – alpaka
…szín lennék – zöld
…érzelem lennék – együttérzés
…zöldség lennék – brokkoli
…hang lennék – tűz ropogása
…elem lennék – tűz
…zene lennék – Tovr - Faceless
…dal lennék – Kispál és a Borz - Zsákmányállat
…film lennék – Fehér leander
…könyv lennék – Brandon Hackett: Xeno
…étel lennék – spenótos spagetti
…fűszer lennék – bazsalikom
…hely lennék – Texel (Hollandia)
…íz lennék – csípős
…illat lennék – Duna illat
…parfüm lennék – édes, gyümölcsös
…testrész lennék – szem
…arckifejezés lennék – kikerekített szemek
…tanóra lennék – biológia
…mese lennék – Madagaszkár
…szám lennék – 24
…ruhadarab lennék – farmernadrág
…ékszer lennék – karkötő
…kiegészítő lennék – oldaltáska
…szeretet megnyilvánulása lennék – ölelés
…rovar lennék – hangya
…gyümölcs lennék – mangó

haallatlennek.JPG

...ha állat lennék... #alpakaimádat

Ragacsos brassói

Mit ettünk a héten?

Mindig nagy dilemma nálunk a brassói, hiszen barátom otthon az olajos krumplis megoldáshoz szokott, én pedig az inkább nagyobb, szinte főtt krumplis, ragacsos brassóihoz. Na meg van pár tipikus menzás kaja, amik úgy a tutik, ahogy ott készítik nagy adagokban, egyszerűen, és ott is a ragacsos verzió jellemző. Szóval a kérdés sokszor felvetődött már, hogy hogyan is az igazi, de mivel én főzök, úgyis mindig úgy készül, ahogy szerintem kellene. Elhoztam hát az extra ragacsos brassói receptemet. :)

brassoi1v2.JPG

Hozzávalók:

  • olaj
  • 500 g csirkemell filé
  • 1,5 kg burgonya
  • 1 db kígyóuborka
  • 5 fej vöröshagyma
  • 1 nagy dobozos tejföl
  • fűszerek: só, bors, ételízesítő, fokhagyma granulátum, petrezselyem, őrölt fűszerpaprika

Elkészítés:

3 fej vöröshagymát felaprítunk, olajon pirítjuk. Ha elkezd üvegesedni hozzáadhatjuk az előzőleg megmosott, felkockázott csirkemellet. Sóval, borssal, ételízesítővel és fokhagyma granulátummal ízesítjük. Mikor levet eresztett, megszórjuk jó sok petrezselyemmel és ízlés szerint paprikával. (Én két lapos evőkanálnyit használtam.) A húst puhára főzzük saját levében, esetleg kis vizet hozzá is lehet önteni, hogy szaftosabb legyen a végeredmény. 

brassoi_rag_1.jpg

Míg a husi készül, nekiállunk a krumplinak. Megpucoljuk, felkockázzuk, majd egy serpenyőbe szórjuk. Én egyből felöntöttem fél bögre vízzel, sóztam, lefedtem, hagytam had főjön. Ha valaki nem akarja túl ragacsosra csinálni, akkor itt először olajon megpirítjuk kicsit a krumplit, majd utána öntünk alá pici vizet, lefedjük és klasszul megpuhul. Ha főzzük, mint én, akkor miután megpuhult és minden vizet magába szívott, picit megöntözzük olajjal, és hagyjuk, hogy picit lepiruljon, majd átforgatjuk, ezt párszor ismételjük. Mikor elkészült, hozzáöntjük a husit, alaposan összeforgatjuk és meg is vagyunk.

brassoi_rag_2.jpg

Uborkasalátát készítettem köretnek. A kígyóuborkát megpucoljuk, karikákra vágjuk vagy reszeljük, besózzuk és hagyjuk picit, majd kinyomkodjuk a levét. 2 fej vöröshagymát felaprítunk, hozzászórjuk és belekanalazzuk a tejfölt. Fűszerezzük sóval, borssal, ételízesítővel és egy kis fűszerpaprikával. Alaposan elkeverjük és ehetünk is. 

brassoi2.JPG

Sajtos rúd

Sós rágcsálnivaló

Múlt vasárnap is meccsnézés volt a program, de rengeteg kaja volt otthon, úgyhogy tényleg csak valami rágcsálnivalót terveztem sütni. Bár nagyon uncsinak tartom a sajtos rudat, mint vendégvárót, de jobb ötlet híján kipróbáltam. Nem is szántam rá nagyobb erőfeszítést, az első receptet készítettem el, ami szembejött velem a Nosalty weboldalán. Kommentek alapján dupláztam az adagot, így 3 tepsi sajtos rúd készült összesen. Ugyan a délután folyamán lassacskán elmajszolgattuk a nagyját, legközelebb, ha csak 4 főre készítem, akkor bőven elég az eredeti receptben szereplő adag. Amúgy finom volt, de semmi több, mint egy sajtos rúd. 

sajtosrud1.JPG

Hozzávalók:

  • 560 g liszt
  • 360 g margarin
  • 1 kis doboz tejföl
  • 4 db tojássárgája + 1 teljes tojás kenéshez
  • 3 teáskanál só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • sajt
Elkészítés:
A lisztet, sót és sütőport egy tálba öntjük, elkeverjük, majd hozzákockázzuk a vajat és elmorzsázzuk a liszttel. Hozzáadjuk a tejfölt és a tojássárgáját, összegyúrjuk.
sajtosrud2.jpg
Ezután kinyújtjuk tetszés szerinti vastagságúra a tésztát. Egy teljes tojást felverünk, megkenjük vele, majd sajtot reszelünk rá. Felszeleteljük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 
sajtosrud3.jpg
200°C-ra előmelegített sütőben sütjük 20 percig alul-felül sütési módban. És kész is. :)
sajtosrud4.jpg

Follow The Flow: Csak nélküled élem túl

Föld, ahol élünk

Augusztusban elkezdtem egy témasorozatot, aminek az lenne a célja, hogy leírjam a véleményemet a minket körülvevő világról, arról, hogy milyen irányba haladunk és mit lehetne tenni. Nem vagyok egy nagy zero waste zöld harcos, de törekszem a jobbra és törekszem arra is, hogy a környezetem gondolkodásmódját megváltoztassam egy-két dologgal kapcsolatban. Hiszen nem telt el sok idő, mégis hatalmasat változott a világ hozzáállása és úgy gondolom hosszútávon ebben van a megoldás. Mikor mi gyerekek voltunk, az általános iskolában szinte csak említés szinten hallottunk a megújuló energiaforrásokról. Manapság a fejlett és naprakész országok már a napi rutinban használják, sőt már itthon is egyre biztatóbb törekvések vannak, illetve a hétköznapi ember is bátran nyúl hozzá. De valljuk be, bármekkora hangot kap a környezetvédelem és a szemléletmód váltás világszerte, nehéz meggyőzni az olyan embereket, akik egy teljesen más gondolkodású világba születtek, nőttek, öregedtek bele. Viszont a generációk váltakoznak, szerintem nagyon fontos, hogy a fiatalok már egy olyan világba szülessenek és éljenek, ahol a Föld szeretete és tisztelete már alap. Ehhez az kell, hogy elsősorban a mi generációnk és a nálunk fiatalabbak már ebben a tudatban éljenek, hogy a leendő gyerkőceiknek is ezt taníthassuk majd meg. Épp amiatt én fontosnak tartom, hogy a minket körülvevő világ hétköznapi eszközökkel emészthető mennyiségben tolja bele az arcunkba, hogy akarva-akaratlanul foglalkozzunk ezzel. Erre hoztam egy tökéletes példát, amit én szuper dolognak tartok és úgy érzem, hogy egyáltalán nem kapott akkora figyelmet, amekkorát érdemelt volna. Ez pedig nem más, mint a Follow The Flow: Csak nélküled élem túl című száma.

blog_ftf3.jpg

Szerintem azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy Magyarországon az egyik legtrendibb formációról beszélünk, korosztálytól függetlenül mindenki dúdolja a dalaikat. Magamat nem tartom hatalmas fannak, de kedvelem a munkásságukat, emiatt mindig figyelem, ha új számuk jön ki. Amikor először elindítottam az említett zenét, libabőrös lettem és eltátottam a számat, komolyan... Eddigi zenéik is szép mondanivalókkal voltak teletűzdelve, de ez számomra veri az összeset. Tulajdonképpen a Föld üzenetét közlik felénk. Nagyon érdekes koncepció, hogy nem csak írtak egy dalt erről, hanem konkrétan a Föld beszél hozzánk a dalszöveggel. Sokkal figyelemfelkeltőbb és hatásosabb. Jópofa a szöveg (már amennyire ebben a témában beszélhetünk erről), jó a dallam, tipikus fülbemászó Follow The Flow szám. Valami oknál fogva a nézettsége mégsem éri el a sikerszámaikat, és a rádióban sem játszák annyira agyon, mint a korábbi zenéiket. Emiatt szeretném kicsit népszerűsíteni itt a blogon. Úgy gondolom pontosan ilyen eszközökkel kellene megfogni a fiatalok és tulajdonképpen bármilyen korosztály gondolkodásmódját. Az üzenete egyértelmű, viszont mégis egy zene, amit kedvtelésből hallgat az ember. Ha még több ilyen lenne, roppant egyszerűen bele lehetne vinni a hétköznapi ember tudatába a problémát. Persze ez csak egy eszköz és egyelőre egy együttes élt vele, de kezdetnek szerintem szuper. Olyan jó lenne, ha mások is példát vennének róluk...

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

A tengerben olaj, a szememen pára,
A levegőben szmog, nem szerelem száll ma,
Ereket vág a kifizetetlen számla,
Nem voltam más neked csak szemetesláda.
Ennek vége, nem várok többet a csodára!
A szavaid hitele, mint a kutya vacsorája,
Ha viharos múltunk alapot ad a borúra,
Hamarosan rád borul a természetem háborúja.

Sokat voltam a falvédőn,
Te vagy a leghálátlanabb albérlőm,
Mindig megvédem magam, hogyha kell,
Úgyhogy most a nyers könnyeim mosnak el.

A tápláléklánc csúcsa
Nem lesz többé már,
Ráolvad a jéghegy csúcsa,
S megszűnik a problémám.

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

Nem tudom, hogy lett ebből se nélkülem, se velem,
Kígyót melengettem, de így jó, elengedtem,
Hogy lett ez a kapcsolat egy nyavalya?
Nyugalom, véget ér gyorsan a bőség zavara.
Amit a fejedbe vettél, abban támogattalak,
Nekem maradt műanyag, elpuffogott nagy szavak.
Nem lesz sansz, nem lesz béke, nem lesz harc.
Itt a legnagyobb reményből lett a legnagyobb kudarc.

Minden elmúlik, de ezt te hoztad össze.
Szerencsére te vagy hozzám, nem én hozzád kötve!
Röpke pillanat vagy az életemben,
Nem tudsz gondolkodni máshogy, csak végletekben.
Új kaland felé áhítoznál, de minek?
Ott is csak fájdalmat okoznál te direkt.
Nem baj, nélküled begyógyulnak a sebek,
Előtted is voltam, utánad is leszek.

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

Gyűlik a haragom, a számat harapom
A végén érvényesítem majd az akaratom.
Túl vagyunk szavakon, becsület alapon
Megkaptad a szívem, és csapolod az anyagom.
Ennek most vége!
Hiába is szédítenél most tovább,
A kártevők közt a legostobább voltál,
Halálos az élet veled eleve
Edd meg, amit főztél,
Mert nagyon meleg a leve!

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

Tökéletes brownie

Mit sütöttem a hétvégén?

Brownie sütéssel már kész történelmünk van, hiszen mikor még a főzéssel is csak próbálkoztam, volt pár kalandunk együtt. Kaptam ajándékba összeállított brownie alapanyagokat szép üvegcsében, amit aztán fel kellett önteni folyadékkal (tejjel vagy vízzel - már nem emlékszem), majd csak meg kellett sütni. Mondanom sem kell nem sikerült. Később újra próbálkoztam vele a sokat emlegetett Hajnóczy albiban, de persze kívül megégett, belül nyers maradt. Ezeken felül még egyszer kétszer így-úgy próbálkoztam, de letettem róla, mert az ősöreg sütőben semmi süti nem sikerült. Azóta az új lakásban már sok süteménnyel próbálkoztam sikeresen, de valahogy a rossz emlékek miatt a browniet mindig elkerültem. Na meg nem beszélve arról, hogy egy brownie akkor finom, ha tényleg brownie lesz belőle, nem egy száraz kakaós piskóta vagy egy félig nyersen maradt massza. Hát a hétvégén bátorságot merítettem és keresgéltem recepteket. Találtam egyet talán a Nosalty weboldalán, ami egész biztatónak tűnt, hiszen nutellás is, csokis is, mi baj lehet. Aztán bevásárlás után szemezgettem a recepttel és arra jutottam, hogy nekem ez nem tetszik. Egyrészt véletlen kevesebb csokit vettem, de így is tök sokat, szóval nem éreztem indokoltnak a receptben előírt mennyiséget. Aztán jobban átnézve az arányok is gyanúsak voltak nekem és sütőpor sem volt benne, pedig a legtöbb receptben írják. Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, felhasználva az eredeti receptet kitalálok magamnak egy újat. És láss csodát megalkottam a (mi ízlésünknek) tökéletes brownie receptet. Irtó csokis, de mégis megfelelően édes, egyáltalán nem száraz, a belseje nedvesebb és irtó finom! Hollandiában az egyik étteremben browniet ettünk desszertnek és megbeszéltük, hogy az volt a tökéletes brownie, annyira finom volt. Nem akarok túlzásokba esni, de ez a hétvégi sütim számomra verte a hollandot. Másnap készítettem fehér csokis pudingot hozzá, mert attól tartottam, hogy kiszárad, de tévedtem, teljesen ugyanolyan állaga volt másnap is, mint frissen. Mindenesetre a puding rontani nem ront rajta. ;) Szóval egy a lényeg, ez így nagyon patent, próbáljátok ki!

blog1.JPG

Hozzávalók:

  • 350 g cukor
  • 6 tojás
  • 250 g vaj
  • 360 g étcsokoládé
  • 150 g Nutella
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 60 g cukrozatlan kakaópor
  • 2 csipet só
  • 300 g liszt
  • 2 csomag vaníliás cukor
Elkészítés:
A 6 tojást és a 350 g cukrot mixer segítségével felverjük. A vajat felkockázzuk, az étcsokit kockáira tördeljük, majd nagyon gyenge hőfokon felolvasszuk őket. (Lehet mikróban is.) Ha folyékonnyá vált, hozzákanalazzuk a nutellát, majd ha jól elkevertük, lekapcsoljuk. A cukros tojásos masszánkhoz adjuk az összes hozzávalót: sütőport, kakaóport, sót, lisztet, vaníliás cukrot, illetve az olvasztott nutellás csokinkat is.
blog6_1.jpg
Mixerrel alaposan elkeverjük. Nem kell megijedni brutál sűrű masszánk lesz. (Én megijedtem, de a sikeres végkifejletből arra jutottam, hogy ennek ilyennek kell lennie.) Egy tepsibe sütőpapírt vágunk, majd belemerjük a masszát. Amennyire tudjuk próbáljuk meg egyenletesen eloszlatni. Ez nem egyszerű, mivel nem folyik... Végül előmelegített sütőbe tesszük 180°C-ra alul-felül sütési módban. Fél óra sütés után kezdtem a tűpróbákat, összességében 45 perc alatt készült el. Tűpróbánál ügyelni kell, hiába "ragacsosabb" a belseje, a tűre attól még nem tapad rá. Ha igen, akkor nincs mese, nyers még. 
blog6-001_1.jpg
A másnapi öntethez csak pudingport vásároltam, amit cukorral és tejjel összefőztem a tasakon leírtak szerint. De ez teljesen elhagyható, ha csak valaki nem ragaszkodik valamihez, amibe tunkolni lehet a sütit. Nekem sokkal jobban ízlett magában. 
blog2.JPG
Komolyan ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, mert nem fog csalódni! Na meg egyszerű is és gyors is, ami nem hátrány.

Veres Attila: Odakint sötétebb

Könyvértékelés

Már a megjelenése óta kívánságlistán volt ez a könyv, viszont a sok pozitív csalódás ellenére a magyar könyvek mindig háttérbe szorulnak nálam. Most viszont egy akció keretében beszereztem és milyen jól tettem! A könyv hátoldalán ez szerepel: "Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.". Ez így tökéletesen elmond mindent, amit erről a könyvről tudni kell.

Szerző: Veres Attila

Könyv címe: Odakint sötétebb

Oldalak száma: 266

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN9789634192961

Fülszöveg:

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Az első pár oldal után már éreztem, hogy ez igazán nekem való. Nagyon tetszik az író stílusa, elképesztő, hogy tejes mértékben azt képviseli, amit én szeretek. Legjobban az tetszett, hogy nem próbálja levetkőzni, leplezni magyar mivoltát. Sőt inkább középpontba helyezi és a fejezetek elején található kis idézetekkel teljesen életszagúvá teszi. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy falom a lapokat. Igazság szerint egy nap alatt kiolvastam, majd utána még pár napig nem is tudtam kiverni a fejemből. Tényleg felfedeztem benne a vandermeeri elborultságot, persze sokkal befogadhatóbb formában. Bár nekem bármilyen elborult is lenne, befogadható lenne, de talán ez a könyv kicsit nagyobb rétegnek emészthető, mint VanderMeer regényei. Mindezt fűszerezte némi sötétséggel, nyomasztó érzéssel és egy-egy kicsit durvább jelenettel.Egyszerűen nagyszerű!
Nem kérdés, hogy 5 pontot kap és alig várom, hogy az író másik könyvét is elolvassam!
5.jpg
Kesztyűbe bújtatott ujjait végighúzta egy fa törzsén, otthagyva létezése emlékét, ahogy a napfény jelöli meg önmagát az ember bőrén.
A szomszédos fülkéből nevetés szűrődött át. Nem magyar nevetés volt, abban van valami visszafogott, mintha a nevetés álcája alól időnként kikukkantanánk, hogy mások rajtunk nevetnek-e. Ez külföldi nevetés volt, zabolátlanul jókedvű és megállíthatatlan.
Az égre emeltem a tekintetem, a tökéletesen kék égre, ami betakarta az egész világot, és megértettem, hogy innen soha nem fogok menekülni. Bármilyen messze futok, bármi is lesz belőlem, mindig ez lesz a takaróm. A színe változhat, de a lényege soha. A távolból baljós robajt hallottam: a világ négy sarkából visszhangzott. Azt képzeltem, bármi is él az égbolton túl, most érkezik meg, hogy felzabáljon és elpusztítson mindent. Ahogy kémleltem a horizontot, valamennyi kondenzcsíkban, minden felhőben a pusztulás hírnökét láttam, és talán akkor először csapott meg a halálfélelem, az elkerülhetetlen pusztulás közeledtének érzete. Tudtam, hogy az életből nincs menekvés. 
A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

Tripla sajtos Mac 'n' Cheese pirított kolbász karikákkal

Mit ettünk a hétvégén?

Ha nem próbálnék változatosan enni, akkor az étrendem nagy vonalakban tésztafélékből és töménytelen mennyiségű sajtból állna, mégis valahogy mac 'n' cheese-t még soha életemben nem csináltam és nem is ettem. Bár nálunk annyira nem is trendi, napi szinten jönnek az arcomba a receptek és képek a különböző variációkról. A hétvégén döntöttem, ki kell próbálni ezt is. Hogy ne legyen unalmas és barátom se szólja le egyből, kolbász karikákat sütöttem hozzá ropogósnak. 
blog_macandcheese.JPG
Hozzávalók:
  • 70 g vaj
  • 4 evőkanál liszt
  • 7 dl tej
  • 500 g szarvacska tészta
  • trappista sajt
  • füstölt trappista sajt
  • ementáli sajt
  • 2 csomag snack kolbász
  • fűszerek: só, bors, őrölt szerecsendió
Elkészítés:
A vajat felkockázzuk, megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet, picit pirítjuk. Ezután sűrű kevergetés közben felöntjük tejjel. Próbáljunk ügyelni rá, hogy ne legyen csomós. Majd fűszerezzük kis sóval, több borssal és szerecsendióval.
blog6.jpg
Eközben megfőzzük a tésztát és lereszeljük a sajtokat. Mielőtt mindent összekevernénk a reszelt sajtot belekeverjük a besamelszerű masszába. Nem baj ha nem olvad el tökéletesen. A tésztát egy tepsibe szórjuk, ráöntjük a sajtos masszánkat és jól elkeverjük. Végül még egy nagy adag sajtot lereszelünk és a tetejére szórjuk. Irány az előremelegített sütő 180°C-on alul-felül sütési módban. Egészen addig sütjük, amíg a felső sajtréteg szépen rá nem pirul. Nem néztem az időt, de kb. fél órát lehetett bent.
blog6-001.jpg
Míg a tészta sül, elkészítjük a kolbi karikáinkat. Egy csomag csípős és egy csomag sima snack kolbászt vásároltunk, ezt felszeleteljük és egy pici olajon elkezdjük megpirítani. Végül elég sok zsír kisül belőle, úgyhogy ha elkészült célszerű kiszedni egy tányérra. Ízlés szerint lehet pirítani, nekünk közepes lett, picit ropog, de még puha is. Ha csak magamnak készítettem volna, biztos, hogy teljesen ropogósra sütöttem volna. 
blog6-002.jpg
Ha a tészta is elkészült, tálalhatunk. Viszonylag szépen lehet vágni és merni a tésztát, erre szórtuk a kolbikat. Hatalmas adag, több napra elegendő. Másnap kicsit megszívja magát, egyáltalán nem szárad ki, de masszívabb lesz. Akkor én majonézzel tuningoltam picit, de teljesen jó lett volna anélkül is. 
blog6-003.jpg
Bevallom őszintén, hogy annyira nem nyűgözött le, mint amennyire imádják ezt világszerte. Direkt nem írtam mennyiséget a sajtokhoz, mert úgy gondolom ez teljesen ízlés függő. Viszont én rengeteg sajttal készítettem és még így is azt kell, hogy mondjam, nekem ez picit unalmas. Oké-oké sajtos, de érezni, hogy besameles is. Amivel nincs baj, de unalmas. Nagyon jót ettünk belőle két napig, valószínűleg máskor is el fogom készíteni, de rendszer nem lesz belőle az tuti.

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold

Könyvértékelés

Vegyesek az érzelmeim a könyv elolvasása után. Élménynek nem volt rossz, Kim Stanley Robinson stílusa még mindig nagyon bejön nekem, azonban ez az intenzív kínai-amerikai politikai-társadalmi vonal nekem kicsit túl sok volt. Nem mondom, hogy nem érdekel a téma, sőt, bőszen olvastam, viszont azt hiszem a kínai kultúrával kapcsolatos hiányos tudásom sokat rontott az élményen. Továbbá az is, hogy kicsit csapongónak éreztem a sztorit, a szereplőket és úgy nagyjából az egészet, olyan érzésem volt, mintha ez egy rövid összefoglalója lenne egy sokkal nagyobb sztorinak.

voroshold.jpg

SzerzőKim Stanley Robinson

Könyv címe: Vörös ​Hold

Eredeti mű: Kim Stanley Robinson: Red Moon

Fordító: Farkas Veronika

Oldalak száma: 414

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN9789634195269

Fülszöveg:

Harminc évvel előbbre járunk az időben, és már megszálltuk a Holdat.

Az amerikai Fred Fredericks először utazik a Holdra, azzal a szándékkal, hogy üzembe állítson egy kommunikációs eszközt a kínai Holdi Természettudományos Alapítvány számára. De néhány órával a megérkezése után egy gyilkosság tanúja lesz, és rejtőzködésbe kényszerül.
Ta Sunak, a híres műsorvezetőnek is ez az első útja a Holdra. Neki vannak kapcsolatai, befolyásos embernek számít, de ő is úgy találja, hogy a Hold sok veszedelmet rejteget bármelyik odautazó számára.
És végül ott van Csan Csi is, a kínai pénzügyminiszter lánya, akinek a sorsát érthető módon figyelemmel kísérik a hatalom birtokosai. Ő magánjellegű indokból utazik a Holdra, de amikor titokban vissza akar térni a Földre, az ezt követő események láncolata mindent megváltoztat – mind a Földön, mind a Holdon.

A fülszöveg jó, innen indul a sztori és ismerve Kim Stanley Robinson stílusát, ezekről az emberkékről, történetükről tudunk majd meg többet a kifejtéskor. Így is történt, ismét nem a mindent megváltó események és meglepő fordulatok uralták a cselekményt, hanem szépen lassan csordogáltunk előre, míg egy viszonylag lightos végkifejlettel zártuk a sztorit. Bár szerintem a New York 2140-hez és az Aurorához képest itt pici jobban pattogtak az események, de nem feltétlen vált előnyére a történetnek. Egyrészt ránk fért volna kicsit több információ, hogy minden érthetőbb legyen, jobban átlássuk, hogy mi miért történik az a főszereplőinkkel. Emellett kicsit távolinak éreztem a szereplőket is. Viszonylag kedvelhetőek voltak, bár az én ízlésemnek Csan Csi kicsit túlságosan elkényeztetett, öntelt kis fruska volt, pedig a karakterével pont az ellentétét kellett volna jelképezni. De e fölött szemet hunytam, hiszen terhes a leányzó és ráfoghatjuk, hogy amiatt fordult ki eredeti önmagából. Freddel sokkal inkább tudtam azonosulni, Ta Su pedig kifejezetten szimpatikus volt, bár szerintem egy kicsit túl naivra formálta az író. Mindezek ellenére, mint már említettem nem igazán kerültek közel hozzám a szereplők, mert őszintén szólva egyáltalán nem ismertük meg őket. Mindhármuk életének történetéből kaptunk egy-két morzsát, ami alapján megítélhettük őket, de ennyi. Sőt igazából az egész könyvvel kapcsolatban ez volt az érzésem. Az író felvázolt egy gazdasági és politikai világképet, majd ezt próbálta megcincálni, de igazából nekem tökéletesen nem jött át. Nyilván sok „miért” elég egyértelmű és rendesen alátámasztott volt, viszont egyáltalán nem minden. A történet is kicsit túl csapongó. Érintőlegesen és mégis nagy szerepet kapva megismertük a mesterséges intelligenciát, Kis Szemgolyót, de kicsit feleslegesnek éreztem. Egy kicsit minden ilyen volt. Mindennek köze volt mindenhez, de egy kicsit minden felesleges volt. Egyáltalán nem éreztem azt, mint az író korábban olvasott könyveiben, hogy minden nagyon rendben van az író elképzelésében és át is tudja nekünk ezt adni. Ahogy fentebb is írtam olyan volt ez az egész, mintha egy dupla ilyen hosszú könyvet túl hosszúnak ítéltek volna és random oldalakat kitéptek volna belőle és bumm kész a Vörös Hold.

Nem bírom ki, hogy ne írjam le azt, ami a legeslegjobban bosszantott és itt jön egy kis spoiler, úgyhogy ezt a kis bekezdést ugorja át, akit ez zavar. Miért volt Csan Csi terhes??? Most komolyan! Azt hittem az elején, hogy jelentősége lesz, hiszen nagyon tolták az arcunkba, hogy a Holdon lett terhes, ezt nem szabadott volna, mert egyrészt tilos, másrészt nem tudni, hogy milyen hatással van az egészre az ottani környezet, nem beszélt róla, hogy ki az apa, feltételeztem valami főmuki, stb. Nos, utána nem történt más, mint Fred aggodalmaskodott emiatt, Csan Csi idegesítő volt és állandóan evett. És ennyi. Utána már senkit nem izgatott, hogy terhesen visszaküldik a Holdra, utána már senki nem faggatta, hogy ki az apa, miért esett teherbe, miért nem vetette el, vagy akármi. Aztán gond nélkül megszülte a gyereket. Aha… Szóval miért is volt erre szükség? Annyira indokolatlan és mégis annyira az előtérbe van helyezve, hogy nekem szükségem van valami magyarázatra, hogy mégis mi az oka, hogy így írta meg az író. Az sem kizárt, hogy nekem nem sikerült csak olvasni a sorok között, de akkor várom szeretettel az ötleteket, mert konkrétan bosszant, hogy nem értem.

Ettől függetlenül élveztem a könyv olvasását. Kim Stanley Robinson szépen és változatosan ír, már csak emiatt is érdemes ezzel a könyvvel is foglalkozni. Farkas Veronika fordítása zseniális. Sőt még tanultam is a könyvből jó pár dolgot, például felkeltette az érdeklődésem a taoizmus, aminek szeretnék bővebben utána olvasni.

Sajna most nem szerettem bele az Agave borítójába, sőt rettentően nem tetszik. Valahogy sem a történethez nem passzol, sem a kiadó szokásos stílusához. De hát mindig nem sikerülhet. :)

Hirtelen nekifutásból valószínűleg lepontoznám a könyvet egy 3-asra, de jobban átgondolva nem érdemel ilyen kevés pontot. Szerintem egyszerűen nem találtunk egymásra, ez pedig egy tökéletes könyvvel is előfordulhat, ráadásul annak ellenére, hogy itt kipanaszkodtam magam, egyáltalán nem tekintem rossz élménynek vagy feleslegesnek az elolvasását. Mindezeket egybevéve 4 pontot adnék rá.

4.png

A Holdon könnyű lenne valódi élménynek tartani egy álmot, gondolta, mert ha az ember kinéz az ablakon azokra a kaotikus fehér hegyekre, könnyen elveszíti a valóságtudatát. Ez a táj egy gyakori álmára emlékeztette, amelyben nagyon erősen úgy érezte, hogy egy hosszú zsineghez kötve él, amely a biztonsághoz rögzíti, egy olyan kötelék végén, amit bárhol és bármikor el lehet vágni.

voroshold3.jpg

A képek és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról és Pinterestről származnak.