Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Follow The Flow: Csak nélküled élem túl

Föld, ahol élünk

2019. október 13. - kovacs.netti

Augusztusban elkezdtem egy témasorozatot, aminek az lenne a célja, hogy leírjam a véleményemet a minket körülvevő világról, arról, hogy milyen irányba haladunk és mit lehetne tenni. Nem vagyok egy nagy zero waste zöld harcos, de törekszem a jobbra és törekszem arra is, hogy a környezetem gondolkodásmódját megváltoztassam egy-két dologgal kapcsolatban. Hiszen nem telt el sok idő, mégis hatalmasat változott a világ hozzáállása és úgy gondolom hosszútávon ebben van a megoldás. Mikor mi gyerekek voltunk, az általános iskolában szinte csak említés szinten hallottunk a megújuló energiaforrásokról. Manapság a fejlett és naprakész országok már a napi rutinban használják, sőt már itthon is egyre biztatóbb törekvések vannak, illetve a hétköznapi ember is bátran nyúl hozzá. De valljuk be, bármekkora hangot kap a környezetvédelem és a szemléletmód váltás világszerte, nehéz meggyőzni az olyan embereket, akik egy teljesen más gondolkodású világba születtek, nőttek, öregedtek bele. Viszont a generációk váltakoznak, szerintem nagyon fontos, hogy a fiatalok már egy olyan világba szülessenek és éljenek, ahol a Föld szeretete és tisztelete már alap. Ehhez az kell, hogy elsősorban a mi generációnk és a nálunk fiatalabbak már ebben a tudatban éljenek, hogy a leendő gyerkőceiknek is ezt taníthassuk majd meg. Épp amiatt én fontosnak tartom, hogy a minket körülvevő világ hétköznapi eszközökkel emészthető mennyiségben tolja bele az arcunkba, hogy akarva-akaratlanul foglalkozzunk ezzel. Erre hoztam egy tökéletes példát, amit én szuper dolognak tartok és úgy érzem, hogy egyáltalán nem kapott akkora figyelmet, amekkorát érdemelt volna. Ez pedig nem más, mint a Follow The Flow: Csak nélküled élem túl című száma.

blog_ftf3.jpg

Szerintem azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy Magyarországon az egyik legtrendibb formációról beszélünk, korosztálytól függetlenül mindenki dúdolja a dalaikat. Magamat nem tartom hatalmas fannak, de kedvelem a munkásságukat, emiatt mindig figyelem, ha új számuk jön ki. Amikor először elindítottam az említett zenét, libabőrös lettem és eltátottam a számat, komolyan... Eddigi zenéik is szép mondanivalókkal voltak teletűzdelve, de ez számomra veri az összeset. Tulajdonképpen a Föld üzenetét közlik felénk. Nagyon érdekes koncepció, hogy nem csak írtak egy dalt erről, hanem konkrétan a Föld beszél hozzánk a dalszöveggel. Sokkal figyelemfelkeltőbb és hatásosabb. Jópofa a szöveg (már amennyire ebben a témában beszélhetünk erről), jó a dallam, tipikus fülbemászó Follow The Flow szám. Valami oknál fogva a nézettsége mégsem éri el a sikerszámaikat, és a rádióban sem játszák annyira agyon, mint a korábbi zenéiket. Emiatt szeretném kicsit népszerűsíteni itt a blogon. Úgy gondolom pontosan ilyen eszközökkel kellene megfogni a fiatalok és tulajdonképpen bármilyen korosztály gondolkodásmódját. Az üzenete egyértelmű, viszont mégis egy zene, amit kedvtelésből hallgat az ember. Ha még több ilyen lenne, roppant egyszerűen bele lehetne vinni a hétköznapi ember tudatába a problémát. Persze ez csak egy eszköz és egyelőre egy együttes élt vele, de kezdetnek szerintem szuper. Olyan jó lenne, ha mások is példát vennének róluk...

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

A tengerben olaj, a szememen pára,
A levegőben szmog, nem szerelem száll ma,
Ereket vág a kifizetetlen számla,
Nem voltam más neked csak szemetesláda.
Ennek vége, nem várok többet a csodára!
A szavaid hitele, mint a kutya vacsorája,
Ha viharos múltunk alapot ad a borúra,
Hamarosan rád borul a természetem háborúja.

Sokat voltam a falvédőn,
Te vagy a leghálátlanabb albérlőm,
Mindig megvédem magam, hogyha kell,
Úgyhogy most a nyers könnyeim mosnak el.

A tápláléklánc csúcsa
Nem lesz többé már,
Ráolvad a jéghegy csúcsa,
S megszűnik a problémám.

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

Nem tudom, hogy lett ebből se nélkülem, se velem,
Kígyót melengettem, de így jó, elengedtem,
Hogy lett ez a kapcsolat egy nyavalya?
Nyugalom, véget ér gyorsan a bőség zavara.
Amit a fejedbe vettél, abban támogattalak,
Nekem maradt műanyag, elpuffogott nagy szavak.
Nem lesz sansz, nem lesz béke, nem lesz harc.
Itt a legnagyobb reményből lett a legnagyobb kudarc.

Minden elmúlik, de ezt te hoztad össze.
Szerencsére te vagy hozzám, nem én hozzád kötve!
Röpke pillanat vagy az életemben,
Nem tudsz gondolkodni máshogy, csak végletekben.
Új kaland felé áhítoznál, de minek?
Ott is csak fájdalmat okoznál te direkt.
Nem baj, nélküled begyógyulnak a sebek,
Előtted is voltam, utánad is leszek.

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

Gyűlik a haragom, a számat harapom
A végén érvényesítem majd az akaratom.
Túl vagyunk szavakon, becsület alapon
Megkaptad a szívem, és csapolod az anyagom.
Ennek most vége!
Hiába is szédítenél most tovább,
A kártevők közt a legostobább voltál,
Halálos az élet veled eleve
Edd meg, amit főztél,
Mert nagyon meleg a leve!

Sokáig bíztam benned,
De nem tudok többé már,
Elég volt, el kell menned,
Ideje, hogy köddé válj.
Neked semmi se volt jó,
Sajnos az élet túl
Rövid, és ettől a ponttól
Csak nélküled élem túl.

Tökéletes brownie

Mit sütöttem a hétvégén?

Brownie sütéssel már kész történelmünk van, hiszen mikor még a főzéssel is csak próbálkoztam, volt pár kalandunk együtt. Kaptam ajándékba összeállított brownie alapanyagokat szép üvegcsében, amit aztán fel kellett önteni folyadékkal (tejjel vagy vízzel - már nem emlékszem), majd csak meg kellett sütni. Mondanom sem kell nem sikerült. Később újra próbálkoztam vele a sokat emlegetett Hajnóczy albiban, de persze kívül megégett, belül nyers maradt. Ezeken felül még egyszer kétszer így-úgy próbálkoztam, de letettem róla, mert az ősöreg sütőben semmi süti nem sikerült. Azóta az új lakásban már sok süteménnyel próbálkoztam sikeresen, de valahogy a rossz emlékek miatt a browniet mindig elkerültem. Na meg nem beszélve arról, hogy egy brownie akkor finom, ha tényleg brownie lesz belőle, nem egy száraz kakaós piskóta vagy egy félig nyersen maradt massza. Hát a hétvégén bátorságot merítettem és keresgéltem recepteket. Találtam egyet talán a Nosalty weboldalán, ami egész biztatónak tűnt, hiszen nutellás is, csokis is, mi baj lehet. Aztán bevásárlás után szemezgettem a recepttel és arra jutottam, hogy nekem ez nem tetszik. Egyrészt véletlen kevesebb csokit vettem, de így is tök sokat, szóval nem éreztem indokoltnak a receptben előírt mennyiséget. Aztán jobban átnézve az arányok is gyanúsak voltak nekem és sütőpor sem volt benne, pedig a legtöbb receptben írják. Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, felhasználva az eredeti receptet kitalálok magamnak egy újat. És láss csodát megalkottam a (mi ízlésünknek) tökéletes brownie receptet. Irtó csokis, de mégis megfelelően édes, egyáltalán nem száraz, a belseje nedvesebb és irtó finom! Hollandiában az egyik étteremben browniet ettünk desszertnek és megbeszéltük, hogy az volt a tökéletes brownie, annyira finom volt. Nem akarok túlzásokba esni, de ez a hétvégi sütim számomra verte a hollandot. Másnap készítettem fehér csokis pudingot hozzá, mert attól tartottam, hogy kiszárad, de tévedtem, teljesen ugyanolyan állaga volt másnap is, mint frissen. Mindenesetre a puding rontani nem ront rajta. ;) Szóval egy a lényeg, ez így nagyon patent, próbáljátok ki!

blog1.JPG

Hozzávalók:

  • 350 g cukor
  • 6 tojás
  • 250 g vaj
  • 360 g étcsokoládé
  • 150 g Nutella
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 60 g cukrozatlan kakaópor
  • 2 csipet só
  • 300 g liszt
  • 2 csomag vaníliás cukor
Elkészítés:
A 6 tojást és a 350 g cukrot mixer segítségével felverjük. A vajat felkockázzuk, az étcsokit kockáira tördeljük, majd nagyon gyenge hőfokon felolvasszuk őket. (Lehet mikróban is.) Ha folyékonnyá vált, hozzákanalazzuk a nutellát, majd ha jól elkevertük, lekapcsoljuk. A cukros tojásos masszánkhoz adjuk az összes hozzávalót: sütőport, kakaóport, sót, lisztet, vaníliás cukrot, illetve az olvasztott nutellás csokinkat is.
blog6_1.jpg
Mixerrel alaposan elkeverjük. Nem kell megijedni brutál sűrű masszánk lesz. (Én megijedtem, de a sikeres végkifejletből arra jutottam, hogy ennek ilyennek kell lennie.) Egy tepsibe sütőpapírt vágunk, majd belemerjük a masszát. Amennyire tudjuk próbáljuk meg egyenletesen eloszlatni. Ez nem egyszerű, mivel nem folyik... Végül előmelegített sütőbe tesszük 180°C-ra alul-felül sütési módban. Fél óra sütés után kezdtem a tűpróbákat, összességében 45 perc alatt készült el. Tűpróbánál ügyelni kell, hiába "ragacsosabb" a belseje, a tűre attól még nem tapad rá. Ha igen, akkor nincs mese, nyers még. 
blog6-001_1.jpg
A másnapi öntethez csak pudingport vásároltam, amit cukorral és tejjel összefőztem a tasakon leírtak szerint. De ez teljesen elhagyható, ha csak valaki nem ragaszkodik valamihez, amibe tunkolni lehet a sütit. Nekem sokkal jobban ízlett magában. 
blog2.JPG
Komolyan ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, mert nem fog csalódni! Na meg egyszerű is és gyors is, ami nem hátrány.

Veres Attila: Odakint sötétebb

Könyvértékelés

Már a megjelenése óta kívánságlistán volt ez a könyv, viszont a sok pozitív csalódás ellenére a magyar könyvek mindig háttérbe szorulnak nálam. Most viszont egy akció keretében beszereztem és milyen jól tettem! A könyv hátoldalán ez szerepel: "Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.". Ez így tökéletesen elmond mindent, amit erről a könyvről tudni kell.

Szerző: Veres Attila

Könyv címe: Odakint sötétebb

Oldalak száma: 266

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN9789634192961

Fülszöveg:

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Az első pár oldal után már éreztem, hogy ez igazán nekem való. Nagyon tetszik az író stílusa, elképesztő, hogy tejes mértékben azt képviseli, amit én szeretek. Legjobban az tetszett, hogy nem próbálja levetkőzni, leplezni magyar mivoltát. Sőt inkább középpontba helyezi és a fejezetek elején található kis idézetekkel teljesen életszagúvá teszi. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy falom a lapokat. Igazság szerint egy nap alatt kiolvastam, majd utána még pár napig nem is tudtam kiverni a fejemből. Tényleg felfedeztem benne a vandermeeri elborultságot, persze sokkal befogadhatóbb formában. Bár nekem bármilyen elborult is lenne, befogadható lenne, de talán ez a könyv kicsit nagyobb rétegnek emészthető, mint VanderMeer regényei. Mindezt fűszerezte némi sötétséggel, nyomasztó érzéssel és egy-egy kicsit durvább jelenettel.Egyszerűen nagyszerű!
Nem kérdés, hogy 5 pontot kap és alig várom, hogy az író másik könyvét is elolvassam!
5.jpg
Kesztyűbe bújtatott ujjait végighúzta egy fa törzsén, otthagyva létezése emlékét, ahogy a napfény jelöli meg önmagát az ember bőrén.
A szomszédos fülkéből nevetés szűrődött át. Nem magyar nevetés volt, abban van valami visszafogott, mintha a nevetés álcája alól időnként kikukkantanánk, hogy mások rajtunk nevetnek-e. Ez külföldi nevetés volt, zabolátlanul jókedvű és megállíthatatlan.
Az égre emeltem a tekintetem, a tökéletesen kék égre, ami betakarta az egész világot, és megértettem, hogy innen soha nem fogok menekülni. Bármilyen messze futok, bármi is lesz belőlem, mindig ez lesz a takaróm. A színe változhat, de a lényege soha. A távolból baljós robajt hallottam: a világ négy sarkából visszhangzott. Azt képzeltem, bármi is él az égbolton túl, most érkezik meg, hogy felzabáljon és elpusztítson mindent. Ahogy kémleltem a horizontot, valamennyi kondenzcsíkban, minden felhőben a pusztulás hírnökét láttam, és talán akkor először csapott meg a halálfélelem, az elkerülhetetlen pusztulás közeledtének érzete. Tudtam, hogy az életből nincs menekvés. 
A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

Tripla sajtos Mac 'n' Cheese pirított kolbász karikákkal

Mit ettünk a hétvégén?

Ha nem próbálnék változatosan enni, akkor az étrendem nagy vonalakban tésztafélékből és töménytelen mennyiségű sajtból állna, mégis valahogy mac 'n' cheese-t még soha életemben nem csináltam és nem is ettem. Bár nálunk annyira nem is trendi, napi szinten jönnek az arcomba a receptek és képek a különböző variációkról. A hétvégén döntöttem, ki kell próbálni ezt is. Hogy ne legyen unalmas és barátom se szólja le egyből, kolbász karikákat sütöttem hozzá ropogósnak. 
blog_macandcheese.JPG
Hozzávalók:
  • 70 g vaj
  • 4 evőkanál liszt
  • 7 dl tej
  • 500 g szarvacska tészta
  • trappista sajt
  • füstölt trappista sajt
  • ementáli sajt
  • 2 csomag snack kolbász
  • fűszerek: só, bors, őrölt szerecsendió
Elkészítés:
A vajat felkockázzuk, megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet, picit pirítjuk. Ezután sűrű kevergetés közben felöntjük tejjel. Próbáljunk ügyelni rá, hogy ne legyen csomós. Majd fűszerezzük kis sóval, több borssal és szerecsendióval.
blog6.jpg
Eközben megfőzzük a tésztát és lereszeljük a sajtokat. Mielőtt mindent összekevernénk a reszelt sajtot belekeverjük a besamelszerű masszába. Nem baj ha nem olvad el tökéletesen. A tésztát egy tepsibe szórjuk, ráöntjük a sajtos masszánkat és jól elkeverjük. Végül még egy nagy adag sajtot lereszelünk és a tetejére szórjuk. Irány az előremelegített sütő 180°C-on alul-felül sütési módban. Egészen addig sütjük, amíg a felső sajtréteg szépen rá nem pirul. Nem néztem az időt, de kb. fél órát lehetett bent.
blog6-001.jpg
Míg a tészta sül, elkészítjük a kolbi karikáinkat. Egy csomag csípős és egy csomag sima snack kolbászt vásároltunk, ezt felszeleteljük és egy pici olajon elkezdjük megpirítani. Végül elég sok zsír kisül belőle, úgyhogy ha elkészült célszerű kiszedni egy tányérra. Ízlés szerint lehet pirítani, nekünk közepes lett, picit ropog, de még puha is. Ha csak magamnak készítettem volna, biztos, hogy teljesen ropogósra sütöttem volna. 
blog6-002.jpg
Ha a tészta is elkészült, tálalhatunk. Viszonylag szépen lehet vágni és merni a tésztát, erre szórtuk a kolbikat. Hatalmas adag, több napra elegendő. Másnap kicsit megszívja magát, egyáltalán nem szárad ki, de masszívabb lesz. Akkor én majonézzel tuningoltam picit, de teljesen jó lett volna anélkül is. 
blog6-003.jpg
Bevallom őszintén, hogy annyira nem nyűgözött le, mint amennyire imádják ezt világszerte. Direkt nem írtam mennyiséget a sajtokhoz, mert úgy gondolom ez teljesen ízlés függő. Viszont én rengeteg sajttal készítettem és még így is azt kell, hogy mondjam, nekem ez picit unalmas. Oké-oké sajtos, de érezni, hogy besameles is. Amivel nincs baj, de unalmas. Nagyon jót ettünk belőle két napig, valószínűleg máskor is el fogom készíteni, de rendszer nem lesz belőle az tuti.

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold

Könyvértékelés

Vegyesek az érzelmeim a könyv elolvasása után. Élménynek nem volt rossz, Kim Stanley Robinson stílusa még mindig nagyon bejön nekem, azonban ez az intenzív kínai-amerikai politikai-társadalmi vonal nekem kicsit túl sok volt. Nem mondom, hogy nem érdekel a téma, sőt, bőszen olvastam, viszont azt hiszem a kínai kultúrával kapcsolatos hiányos tudásom sokat rontott az élményen. Továbbá az is, hogy kicsit csapongónak éreztem a sztorit, a szereplőket és úgy nagyjából az egészet, olyan érzésem volt, mintha ez egy rövid összefoglalója lenne egy sokkal nagyobb sztorinak.

voroshold.jpg

SzerzőKim Stanley Robinson

Könyv címe: Vörös ​Hold

Eredeti mű: Kim Stanley Robinson: Red Moon

Fordító: Farkas Veronika

Oldalak száma: 414

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN9789634195269

Fülszöveg:

Harminc évvel előbbre járunk az időben, és már megszálltuk a Holdat.

Az amerikai Fred Fredericks először utazik a Holdra, azzal a szándékkal, hogy üzembe állítson egy kommunikációs eszközt a kínai Holdi Természettudományos Alapítvány számára. De néhány órával a megérkezése után egy gyilkosság tanúja lesz, és rejtőzködésbe kényszerül.
Ta Sunak, a híres műsorvezetőnek is ez az első útja a Holdra. Neki vannak kapcsolatai, befolyásos embernek számít, de ő is úgy találja, hogy a Hold sok veszedelmet rejteget bármelyik odautazó számára.
És végül ott van Csan Csi is, a kínai pénzügyminiszter lánya, akinek a sorsát érthető módon figyelemmel kísérik a hatalom birtokosai. Ő magánjellegű indokból utazik a Holdra, de amikor titokban vissza akar térni a Földre, az ezt követő események láncolata mindent megváltoztat – mind a Földön, mind a Holdon.

A fülszöveg jó, innen indul a sztori és ismerve Kim Stanley Robinson stílusát, ezekről az emberkékről, történetükről tudunk majd meg többet a kifejtéskor. Így is történt, ismét nem a mindent megváltó események és meglepő fordulatok uralták a cselekményt, hanem szépen lassan csordogáltunk előre, míg egy viszonylag lightos végkifejlettel zártuk a sztorit. Bár szerintem a New York 2140-hez és az Aurorához képest itt pici jobban pattogtak az események, de nem feltétlen vált előnyére a történetnek. Egyrészt ránk fért volna kicsit több információ, hogy minden érthetőbb legyen, jobban átlássuk, hogy mi miért történik az a főszereplőinkkel. Emellett kicsit távolinak éreztem a szereplőket is. Viszonylag kedvelhetőek voltak, bár az én ízlésemnek Csan Csi kicsit túlságosan elkényeztetett, öntelt kis fruska volt, pedig a karakterével pont az ellentétét kellett volna jelképezni. De e fölött szemet hunytam, hiszen terhes a leányzó és ráfoghatjuk, hogy amiatt fordult ki eredeti önmagából. Freddel sokkal inkább tudtam azonosulni, Ta Su pedig kifejezetten szimpatikus volt, bár szerintem egy kicsit túl naivra formálta az író. Mindezek ellenére, mint már említettem nem igazán kerültek közel hozzám a szereplők, mert őszintén szólva egyáltalán nem ismertük meg őket. Mindhármuk életének történetéből kaptunk egy-két morzsát, ami alapján megítélhettük őket, de ennyi. Sőt igazából az egész könyvvel kapcsolatban ez volt az érzésem. Az író felvázolt egy gazdasági és politikai világképet, majd ezt próbálta megcincálni, de igazából nekem tökéletesen nem jött át. Nyilván sok „miért” elég egyértelmű és rendesen alátámasztott volt, viszont egyáltalán nem minden. A történet is kicsit túl csapongó. Érintőlegesen és mégis nagy szerepet kapva megismertük a mesterséges intelligenciát, Kis Szemgolyót, de kicsit feleslegesnek éreztem. Egy kicsit minden ilyen volt. Mindennek köze volt mindenhez, de egy kicsit minden felesleges volt. Egyáltalán nem éreztem azt, mint az író korábban olvasott könyveiben, hogy minden nagyon rendben van az író elképzelésében és át is tudja nekünk ezt adni. Ahogy fentebb is írtam olyan volt ez az egész, mintha egy dupla ilyen hosszú könyvet túl hosszúnak ítéltek volna és random oldalakat kitéptek volna belőle és bumm kész a Vörös Hold.

Nem bírom ki, hogy ne írjam le azt, ami a legeslegjobban bosszantott és itt jön egy kis spoiler, úgyhogy ezt a kis bekezdést ugorja át, akit ez zavar. Miért volt Csan Csi terhes??? Most komolyan! Azt hittem az elején, hogy jelentősége lesz, hiszen nagyon tolták az arcunkba, hogy a Holdon lett terhes, ezt nem szabadott volna, mert egyrészt tilos, másrészt nem tudni, hogy milyen hatással van az egészre az ottani környezet, nem beszélt róla, hogy ki az apa, feltételeztem valami főmuki, stb. Nos, utána nem történt más, mint Fred aggodalmaskodott emiatt, Csan Csi idegesítő volt és állandóan evett. És ennyi. Utána már senkit nem izgatott, hogy terhesen visszaküldik a Holdra, utána már senki nem faggatta, hogy ki az apa, miért esett teherbe, miért nem vetette el, vagy akármi. Aztán gond nélkül megszülte a gyereket. Aha… Szóval miért is volt erre szükség? Annyira indokolatlan és mégis annyira az előtérbe van helyezve, hogy nekem szükségem van valami magyarázatra, hogy mégis mi az oka, hogy így írta meg az író. Az sem kizárt, hogy nekem nem sikerült csak olvasni a sorok között, de akkor várom szeretettel az ötleteket, mert konkrétan bosszant, hogy nem értem.

Ettől függetlenül élveztem a könyv olvasását. Kim Stanley Robinson szépen és változatosan ír, már csak emiatt is érdemes ezzel a könyvvel is foglalkozni. Farkas Veronika fordítása zseniális. Sőt még tanultam is a könyvből jó pár dolgot, például felkeltette az érdeklődésem a taoizmus, aminek szeretnék bővebben utána olvasni.

Sajna most nem szerettem bele az Agave borítójába, sőt rettentően nem tetszik. Valahogy sem a történethez nem passzol, sem a kiadó szokásos stílusához. De hát mindig nem sikerülhet. :)

Hirtelen nekifutásból valószínűleg lepontoznám a könyvet egy 3-asra, de jobban átgondolva nem érdemel ilyen kevés pontot. Szerintem egyszerűen nem találtunk egymásra, ez pedig egy tökéletes könyvvel is előfordulhat, ráadásul annak ellenére, hogy itt kipanaszkodtam magam, egyáltalán nem tekintem rossz élménynek vagy feleslegesnek az elolvasását. Mindezeket egybevéve 4 pontot adnék rá.

4.png

A Holdon könnyű lenne valódi élménynek tartani egy álmot, gondolta, mert ha az ember kinéz az ablakon azokra a kaotikus fehér hegyekre, könnyen elveszíti a valóságtudatát. Ez a táj egy gyakori álmára emlékeztette, amelyben nagyon erősen úgy érezte, hogy egy hosszú zsineghez kötve él, amely a biztonsághoz rögzíti, egy olyan kötelék végén, amit bárhol és bármikor el lehet vágni.

voroshold3.jpg

A képek és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról és Pinterestről származnak.

Joker

Filmkritika - spoilermentes

Óó te jó ég! Hát mekkora volt ez a film! Pár órája jöttünk ki a moziból, de még most is teljesen a hatása alatt vagyok. Bár kritikákat direkt nem olvastam, mindenhol az jött velem szembe, hogy mennyire fantasztikus alkotás és nem igazán találnak benne semmi kivetnivalót. Az az igazság, hogy ez rám is igaz. Nem csak az idei év legjobb filmje számomra, hanem az elmúlt pár év legjobbja. Annyit panaszkodtam, hogy jó lenne valami új, valami lenyűgöző, valami extra, mert már az az érzése az embernek, hogy mindent látott. Ebben a filmben minden annyira tökéletes volt, hogy nálam hatalmasat ütött. 

Forrás: Snitt.hu

Joker

2019 - 122 perc - amerikai - dráma

Alkotó: Bob Kane, Bill Finger

Rendező: Todd Phillips

Forgatókönyvíró: Todd Phillips, Scott Silver

Operatőr: Lawrence Sher

Zeneszerző: Hildur Guðnadóttir

Vágó: Jeff Groth

Szereplők:

  • Joaquin Phoenix - Arthur Fleck/Joker
  • Zazie Beetz - Sophie Dumond
  • Josh Pais - Hoyt Vaughn
  • Robert De Niro - Murray Franklin
  • Brett Cullen - Thomas Wayne
  • Douglas Hodge - Alfred Pennyworth
  • Dante Pereira-Olson - Bruce Wayne
  • Marc Maron - Ted Marco
  • Brian Tyree Henry - Arkham State Hospital Clerk
  • Glenn Fleshler – Randall

Díjak:

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

  • Arany Oroszlán díj
  • Arany gémkapocs-díj
  • Premio Soundtrack Stars Award

Torontói Nemzetközi Filmfesztivál

  • Színészi pályafutásának elismerése - Joaquin Phoenix

Golden Trailer Awards

  • Legjobb trailer (jelölés)

A tömegben is magányos Arthur Fleck emberi kapcsolatot keres. Miközben Gotham graffitikkel tarkított utcáit rója, két maszkot is visel: az egyiket a munkájához, hiszen bohócként dolgozik. A másikat viszont nem tudja lemosni – azt azért öltötte magára, hogy be tudjon illeszkedni a világba. De amikor kamaszok zaklatják az utcán, belekötnek a metrón vagy egyszerűen csak a többi bohócok szórakozik vele, még jobban eltávolodik a környezetétől. Fokozatosan magába szippantja az elképesztő és rémisztő mélység, ahonnan már nincs visszaút. Vagy jobb lenne, ha nem volna. 

Nehéz szétbontanom, hogy mi tetszett a filmben, hiszen az egész úgy rendben volt, ahogy egy filmnek rendben kell lenni. Ha megpróbálnám részletezni valószínűleg csaponganék és úgysem tudnám igazán jól kifejezni magam. Pár dologra azért kitérnék. A legmeghatározóbb talán a hangulata, amit a szuper képi és hangi világ tökéletesen átadott. Nagyon profi munka. Első pillanattól kezdve teljesen beszippantott és tágra nyitott szemmel néztem az utolsó percig. Nem túl pörgős, mégsem lankad az ember figyelme egy percre sem. Joaquin Phoenix játéka elképesztő. Egyszerűen tökéletesen játszotta a szerepet, ezáltal nagyon jól sikerült bemutatniuk Arthur Flecket, a körülményeket és az utat, ami során Joker vált belőle. Pár szóban ennyi, egyszerűen feleslegesnek érzem sorolni a végtelenségig, hogy mi tetszett. Nekem már most nagy kedvenc lett, alig várom, hogy újra megnézhessem. Mindenki másnak pedig azt tudnám írni, hogy felesleges kritikákat és mindent boncolgató véleményeket olvasgatni, irány a mozi! Gyerekeket kivéve szerintem mindenkinek érdemes megnézni kortól nemtől függetlenül. Nálam csillagos ötös.

5.jpg

A filmről írt információk a Snitt-es adatlapjáról és a Wikipédiáról származnak.

Random tészta

Mit ettünk korábban?

randomteszta1.JPG

Ha nagyon pontosan akarnám elnevezni ezt az ételt, akkor paprikás-tejszínes-sonkás-gombás tészta lenne a bejegyzés címe, de ezt kicsit túlzásnak érzem. Főleg úgy, hogy a  recept története annyi, hogy nem volt kedvem bevásárolni és az otthon fellelhető alapanyagokat használtam fel. Ettől függetlenül elég finomra sikeredett, emiatt gondoltam feljegyzem magamnak, ami igazából azt jelenti, hogy felkerül ide.

Hozzávalók:

  • olaj
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 kis fej lilahagyma
  • 2 konzerv gomba
  • 2 csomag szeletelt sonka
  • Knorr tejszínes paprikás szósz
  • 500 g fodros kocka tészta
  • fűszerek: só, bors

Elkészítés:

A tésztát sós vízben megfőzzük. Közben a hagymákat felaprítjuk, olajon pirítani kezdjük. Átmossuk a konzervgombát, aprítjuk és a hagymához szórjuk, majd sózzuk és borsozzuk. Végül a szeletelt sonkát is felkockázzuk, a serpenyőbe öntjük és kicsit megpirítjuk ezt is. Hozzáöntjük a szószt és egy kevés vizet, összerottyantjuk.

blog4.jpg

Megkóstoljuk, ha kell ízesítjük, ha nem, akkor hozzáöntjük a tésztát, alaposan elkeverjük és kész is vagyunk.

randomteszta2.JPG

Nem mondom, hogy egy fejedelmi vacsora, de nagyon ízletes és laktató is. Én még feltuningoltam jó sok sajttal az adagom, de nem biztos, hogy mindenki szerint illik hozzá. Tök egyszerű kis recept és a szószt leszámítva minden más szokott nálunk lenni otthon. Egyébként először kóstoltuk ezt a szószt és nagyon ízlett. Próbáljátok ki!

randomteszta3.JPG

Aladdin

Filmkritika

Bevallom őszintén, hogy hatalmas fenntartásokkal állok minden megfilmesített meséhez, bár A szépség és a szörnyeteg már kezdett meggyőzni róla, hogy tudják ezt jól is csinálni. Alapvetően gyerekként sem voltam hatalmas Aladdin fan, de azért szuper kis mesének tartottam, kíváncsi voltam mit hoznak össze belőle. Szerencsére nagyon pozitív csalódás volt, mert egy szerethető, csoda színes, vidám kis filmet hoztak össze belőle. 

Aladdin

2019 - 128 perc - amerikai - kaland - fantasy

Rendező: Guy Ritchie

Forgatókönyvíró: John August, Vanessa Taylor, Guy Ritchie

Operatőr: Alan Stewart

Zeneszerző: Alan Menken

Szereplők

  • Will Smith - Dzsini
  • Mena Massoud - Aladdin
  • Naomi Scott - Jázmin
  • Marwan Kenzari - Jafar
  • Navid Negahban - Szultán
  • Nasim Pedrad - Dalia
  • Billy Magnussen - Anders herceg
  • Numan Acar - Hakim

A történet tökéletesen passzol a már jól ismert Aladdin meséhez, így akinek tetszett a sztori, ebben biztos nem fog csalódni. Izgalmas, fordulatos és rettentő vicces. Ritkán fordul elő, hogy konkrétan röhögőgörcsöt kapjak egy filmbéli poéntól, de most Aladdin "lekváros" monológján és Dzsini reakcióján konkrétan percekig röhögtem. Le kellett állítanunk, mert nem hallottuk tőlem a következő dialógust. Persze ehhez kellettek a szuper színészek is. Will Smith hozza a kötelezőt. Egyszerűen fergetegesen jó színésznek tartom, mindig sikerül megragadnia a karaktert és saját személyiségével megfűszerezve elvarázsolja a nézőt. Ez most Dzsini karakterével is így volt. Utólag belegondolva keresve se találnék jobb színészt erre a szerepre. Mena Massoud és Naomi Scott ismeretlenek voltak számomra, de remélem találkozunk még velük több filmben is, mert nagyon megnyerőek voltak. Talán a Szultán szerepére mást kerestem volna, mert nekem hiányzott a bohókás köpcös alacsony karakter, illetve Jafar is lehetett volna kicsit tekintélyt parancsolóbb, vagy csak szimplán kicsit ellenszenvesebb. De ez csak apró megjegyzés, mert amúgy az őket játszó színészekkel is imádtam a filmet. 

blog3.jpg

Olvastam pár véleményt, ahol túl soknak tartották az éneklős részeket, de egyáltalán nem tudok egyetérteni. Mesében is énekeltek, itt is kell. Különben nem is lenne az igazi. Soknak meg végképp nem volt sok. Tökéletesen passzolt az egészbe. A látványvilág meg valami elképesztő. Totálisan odavagyok minden színes filmért, hát hiszen épp ezért nézünk filmeket, hogy elvarázsoljanak minket. Én pedig mindent imádok, ami színes, úgyhogy ez a film megvett magának. A környezet, a díszlet, a ruhák egytől egyig varázslatosak és gyönyörűek. Jázmin türkiz rucijára totálisan rákattantam. Hát hogy lehet valami ennyire gyönyörű?

Nem is szaporítanám a szót, ez egy tökéletes élőszereplős film lett! Kortól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. Gyerekek imádni fogják, felnőtteknek meg jó kis nosztalgia. 5-ből 5 pontot érdemel!

5.jpg

Az információk és a borítókép a film Snitt-es oldaláról származnak.

Gofri #2 csokiöntettel

Mit sütöttem ma?

Megkívántam a héten a gofrit, így ez lett a mai édességünk. A szokásos receptet használtam, amit >>itt<< megtaláltok. Annyi a különbség, hogy másfélszeres adagot csináltam, mert tudtam, hogy egy barátunk is felugrik, illetve délutánra is akartam, hogy maradjon. Sajnos kicsit bénán mertem be a tésztát a sütőbe, így furcsa alakúak is születtek, de ennyi baj legyen.

gofri.JPG

Most csokiönteteket készítettem hozzá. Egyszerű és nagyszerű: egy-egy tábla fehér és tejcsokit összetörünk kockáira, bedobjuk egy-egy bögrébe és mikróban elkezdjük olvasztani. Ha már puhul, egy-egy evőkanál olajat öntünk hozzá, elkeverjük és tovább olvasszuk amíg teljesen cseppfolyós nem lesz. Majd mindkét bögrébe alapos keverés mellett tejet öntünk, amíg a megfelelő állagot nem érjük el. A képen még elég folyós, aki inkább megcsorgatná a gofrikat, azoknak ez az ideálisabb. Ha várunk vele míg elkezd kihűlni, akkor szépen besűrűsödik és rá lehet kenni a gofrikra. 

Nagyon finom és laktató is, mi például ma reggeli helyett ettük délelőtt, délután viszont már nasi lesz.

Tépett csirkés tortilla

Mit ettünk tegnap?

tor2.JPG

A kalács után valami könnyed, zöldséges vacsorára gondoltam, majd pár lehetőséget felvetve Viktornak, a tépett husis tortillát választotta. Hogy őszinte legyek nem bántam, mert a tépett husit leszámítva nem igényel sok energiabefektetést és nagyon friss, finom vacsi. A tortilla lapokat mindig vásároljuk, sok márkát kipróbáltunk már, de nekem a kedvencem a tescos magvas. Nagyok a lapok, sok töltelék belefér, masszív, nem szakad és nagyon jó ízű. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy csomagban 4 lap van, ami bőven elég egy vacsira, így nem szárad ki a maradék a bontott csomagolásban, mint a nagyobb kiszerelésekben. 

Hozzávalók:

  • 500 g csirkemell filé
  • tortilla lapok
  • 1 konzerv kukorica
  • 1 nagy doboz tejföl
  • majonéz
  • sajt
  • hegyes erős paprika
  • paradicsom
  • saláta mix
  • 500 g fagyasztott burgonya 
  • fűszerek: só, bors, ételízesítő, fokhagyma granulátum, szárnyas fűszerkeverék, cézár salátaöntet fűszerkeverék

Elkészítés:

Először a tépett husit készítjük el. A csirkemell filét sós, ételízesítős vízben fél órát főzzük. Ha elkészült kicsit kivesszük hűlni, majd ha kényelmesen meg tudjuk fogni, nagyobb darabokba vágjuk és elkezdjük szálaira tépkedni. Ezután egy serpenyőbe öntjük, meglocsoljuk bőségesen olajjal, fűszerezzük sóval, borssal, ételízesítővel, fokhagyma granulátummal és a legnagyobb fokozaton pirítani kezdjük. Pár perc elteltével rászórunk egy nagy adag szárnyas fűszerkeveréket is. Mi kedveljük, ha  ropogós lesz, de mindenki ízlésére van bízva a sütés.

tortilla_gofri.jpg

Míg a husi készül összeállítjuk a kukoricás öntetünket: konzerv kukoricát kibontjuk, átmossuk, tálba öntjük a tejföllel és egy jó adag majonézzel. Kicsit sózzuk, hozzáadunk egy teljes tasak cézár fűszerkeveréket és alaposan elkeverjük. Nem baj ha áll még kicsit felhasználás előtt, hogy a fűszer tökéletesen feloldódjon. A paradicsomot és a paprikát felszeleteljük, sajtot lereszeljük. 

tor1.JPG

Nincs más hátra, mint összetenni a tortillánkat. Picit megmikrózzuk a lapot, majd a közepére hosszúkás sávban elkezdjük rétegezni a töltelékeket: sajtot, husit, kukoricás öntetet, paprikát, salátát és paradicsomot. Itt a végén is szoktam még rászórni egy adag sajtot, de az most elmaradt. A töltelékre merőleges oldalakat behajtjuk, majd a párhuzamos oldalát áthajtjuk a tölteléken, behajtjuk alá, ráfordítjuk az egészet és kész is. Kevésbé esik szét, ha félbevágjuk és úgy fogyasztjuk. Most épp mirelit sült krumplit is sütöttem mellé, de egyáltalán nem szükséges, mert laktató önmagában is. Ebből a mennyiségből kb. 6 adag jön ki.

tortilla_gofri-001.jpg

Ismét egy egyszerű recept, ami a végtelenségig variálható. Mi nagyon szeretjük, próbáljátok ki ti is. :)