November végén zajlott a Wales - Magyarország futball mérkőzés, amit rettentően vártunk és természetesen a barátainkkal együtt néztünk meg. Általában mindig készítek a meccses napokra valami rágcsálnivalót vagy rendes vacsit, viszont most az egyszerű, de nagyszerű zsúrszendvicseknél maradtam. Gondoltam valami egyszerű édesség még bele fog férni az időmbe, úgyhogy készült a szenyók mellé kekszgolyó is. Szokásos módon készült, a receptet >>>itt<<< találjátok. Mégis kifejezetten büszke voltam rá, emiatt készül róla a bejegyzés. Hogy alkalomhoz illően tálalhassam már elkészítés előtt kitaláltam, hogy piros-fehér-zöld borítást fog kapni. Ez így nehezített pálya volt, mivel ki kellett találnom, hogy mivel burkoljam, hogy ezeket a színeket kapjam. Volt pár ötletem, amik persze nem jöttek össze. Piros és fehér díszítésnek szerettem volna a Sparos akciós újságban hirdetett karácsonyi díszítő porokat megvenni, a zöld díszítéshez pedig pisztáciát céloztam meg. Persze ezek közül semmit sem találtam... Minden túlzás nélkül szerintem legalább fél órát keringtem a Sparban, közben három telefonhívást indítottunk Anyával, hogy milyen alternatívák jöhetnének szóba díszítéshez. A fehér színnel nem volt gond, a porcukor és kókusz egyből eszembe jutott, végül porcukros lett. Zöld díszítésben Anya ötlete lett a nyerő. Mondta hogy látott kis zöld karácsonyfa alakú díszítő cukrot, fedjem be azzal. Kicsit murisnak találtam, hogy karifás legyen, de gondoltam összetöröm majd és a törmelék tökéletes lesz a golyók beborítására. Hát jó nagyot tévedtem, mert képtelen voltam porosítani, úgyhogy végül mentek rá a kis karácsonyfák. A legtöbb gondom a piros díszítéssel volt, mert valamiért minden rózsaszín. A díszítő elemek, a cukorkák, egyszerűen minden édes rózsaszín. Jobb ötlet híján vettem áfonyás Rucola cukorkát, amit amúgy imádok. Azt összetörtem és abba forgattam a golyókat. Teljesen jól hozta a tőle várt piros színt, csak a golyók elfogyasztása nem volt túl jó, mert túl kemény a cukorka. Ugyanez volt a zöld golyókkal is. Egyedül a porcukros  golyócskák voltak teljesen normálisan fogyaszthatóak. Lényeg a lényeg, szuper jól néztek ki és a kívánt hatást elértem vele, viszont megtanultam hogyha legközelebb ilyesmit tervezek, akkor jobb előbb körbenézni, vagy több boltot felkeresni, nem az utolsó pillanatokban SOS megoldást keresni, ha az A terv nem válik be.

Elképesztően sok lisztes és nehéz kaját ettünk az utóbbi időben, így próbáltam múlt héten is egy kis könnyed és zöldséges vacsit is a menübe vinni. Macerázni nem volt kedvem, viszont fel akartam használni az otthon lévő zöldségeket és barátomnak annyi kívánsága volt, hogy tépett husis kaja legyen, így született meg az ázsiai csirkés rizs ötlete. Finom volt és a célnak is tökéletesen megfelelt.

Hozzávalók:

• 3 db mini padlizsán
• 1 db nagy paprika
• 3 szél újhagyma
• olaj
• szójaszósz
• méz
• csirkemell
• 5 db tojás
• fűszerek: só, bors, ételízesítő, fokhagyma granulátum, ázsiai wok fűszerkeverék

Elkészítés:

A tépett husit elkészítjük a szokásos módon. A csontos csirkemellet fél órán keresztül sós, ételízesítős vízben megfőzzük, majd kiszedjük hűlni picit, végül kis szálakra tépkedjük. Igazság szerint most nem tépkedtem annyira vékony szálakra, mint máskor, mivel itt nem a ropogós hús elérése volt a végcél. A zöldségeket feldaraboljuk és olajon erős hőfokon sütni kezdjük. Pár perc után hozzáöntjük a tépett husit és együtt pirítjuk tovább. Ízesítjük a fent felsorolt fűszerekkel.

Mikor úgy érezzük, hogy kezd kiszáradni, meglocsoljuk bőségesen szójaszósszal, illetve két evőkanál mézet is hozzáadunk. Alaposan elkeverjük és még picit sütjük. Majd a husis-zöldséges keveréket a serpenyő szélére húzzuk és középre törünk 5 tojást. Alaposan és gyorsan keverjük, hogy száraz rántotta állagot kapjunk. Időközben lassan össze lehet keverni a husis-zöldséges keverékkel is. Ha mindezzel megvagyunk, akkor hozzáöntjük az időközben megfőzött rizst és jól összekeverjük. Megkóstoljuk, valószínűleg még kell hozzáadnunk egy kis szójaszószt és mézet, illetve ízlés szerint még fűszereket is.

Ezzel kész is, vacsorázhatunk. :)

A napokban belefutottam Degeszpocak weboldalon egy kávés muffin receptbe, ami nagyon megtetszett egyszerűsége miatt. Ma hirtelen felindulásból meg is sütöttem, de mivel nem készültem, nem volt otthon muffin papírom és a mintás szilikonos formával nem akartam vacakolni, így őzgerinc formában készítettem, majd szeleteltem. Furcsa lett, muffin állag szokatlan formában, el is neveztük mufkótának. :) Annyit változtattam még, hogy több kávét használtam az erősebb íz miatt, plusz egy vaníliás cukrot, ezen kívül követtem a fenti linken található receptet.

Egyszerű és nagyon finom! Legközelebb jobban felkészülök és igazi muffinokat készítek belőle. Érdemes kipróbálni!

Forrás: Pinterest

Az elmúlt egy hónapban sajnos elmaradoztak a blogbejegyzések, de nem voltam tétlen. A Vörös lázadás sorozat második részének, az Arany háborúnak nagy lelkesedéssel kezdtem neki és gyorsan ki is végeztem, majd egyből bele is kezdtem a következő részbe, a Hajnalcsillagba. Mostanra időm is kedvem is lett hozzá, úgyhogy egyben hozom az értékelésüket. Elképesztően jó sorozat olyan karaktervilággal és pörgős történetvezetéssel, amit én még talán egy könyvnél sem tapasztaltam. 

Nyomokban spoiler!

Az ostoba a leveleket tépkedi le. A barom a törzset vágja ki. A bölcs a gyökereket ássa ki.

Árulás az, ha a kutya, akit a gazdája megpróbál meggyilkolni, belemar gazdája kezébe?

Teljes a sötétség. Odakinn villámlás hasít a fellegekbe, dübörög az ég. És akkor hallok valamit. Vonítást. De nem a szélét.
Újabb villámlás, és akkor meglátom őt, ahogy az egek legrusnyább angyalaként repülve érkezik. Vállain farkasbőr lóg, csattog a szélben. Fekete fémsisakja farkasfejet formáz, és állig fel van fegyverkezve.

A durva záró esemény után nem kérdés, hogy azonnal belekezdtem a következő könyvbe, ami viszont a sorozat olvasása során először, az első pillanattól kezdve magával ragadott. Egyelőre ez tetszett a legjobban, de várjuk ki a végét, még vannak részek... :)

Szerző: Pierce Brown

Könyv címe: Hajnalcsillag (Vörös lázadás sorozat 3. rész)

Eredeti mű: Pierce Brown: Morning Star

Fordító: Török Krisztina

Oldalak száma: 566

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789634190974

Fülszöveg:

Darrow békében élt, de az ellenségei háborúba kényszerítették. Az Arany uralkodók felakasztották a feleségét és rabszolgasorba taszították a népét. Ő azonban nem törődött bele a sorsába, nem adta fel: mindent kockáztatva beépült az Aranyak közé, és lehetetlent nem ismerve harcolt és élt túl mindent, hogy végül elindíthassa a forradalmat, ami darabjaira szedi a marsi rendszert.

MOST ELJÖTT AZ IDŐ, A FORRADALOM KEZDETÉT VESZI.

Pierce Brown a Vörös lázadás-trilógiával robbant be 2014-ben a sci-fibe, és a hirtelen sikerének köszönhetően mára olvasók milliói rajonganak érte a világ minden táján. A Hajnalcsillag a megkoronázása e diadalmenetnek, egyben méltó befejezése az utóbbi évek legnépszerűbb sci-fi sorozatának.

Nagyon érdekes érzelmi síkra repít már az elején. Az előző drasztikus végkifejlet után egyből megismerjük Darrow majdnem egy éves megpróbáltatásait, ezáltal a Sakál kegyetlenségének végtelenségét. Már a könyv elejétől újabb szereplőket ismerünk meg, ami nyilván szükséges is azok után, hogy az előző rész végén igencsak megcsappant a számuk. Bár már ezerszer leírtam és az előző részeknél sem volt másként, itt is a karakterek viszik az egész könyvet. Nem azt akarom mondani, hogy nem jó a történet. Sőt! Ez a rész a legjobb. A szereplők viszont olyan változatosak, olyan fejlődéseken mennek át, vagy épp hullámoznak, annyira életszagúak, hogy függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív a sztori szempontjából, az ember megkedveli és már-már úgy érzi, hogy személyesen ismeri őket. Nem ver át az író, mindnél éreztem, hogy jók vagy rosszak függetlenül attól, hogy épp kinek az oldalán állnak. Nagyon szépen megmagyaráz minden tettet, minden változást. A szereplőkkel élünk és együtt érzünk az egész történetben. Őszintén mondom, hogy nem találkoztam még ilyen könyvvel, amiben ennyire kidolgozott és ennyire fluktuál a szereplőgárda. (Hazudtam, a Trónok harca pontosan ilyen, viszont annak csak az első részét olvastam, csak a sorozatot láttam.) A történet ugyanolyan pörgős, mint az előző részekben, viszont sokkal könnyebben felvettem a fonalat és élvezhetőbb is volt. Nem tett rosszat neki, hogy érdekes, különleges helyszínekre kerültünk, talán emiatt volt kevésbé csapongó, hiszen ezeknél újabb háttér morzsákat csepegtetett az író. A történet végén majdnem rosszul lettem, hogy megint ilyen helyzetbe hoz minket az író. És már elkezdtem dühöngeni, hogy ilyen nincs, hogy egymás után ilyen pofont kapunk, de szerencsére a végére minden kikristályosodott. Sőt egy igazán pozitív meglepetést okoz nekünk a legeslegvégén, ami már igazán ráfért a lelkemre a sok történés után... Brutál jó ez a könyv! A sorozat eddigi legjobbja. Sőt mind a 4 könyv és a hamarosan megjelenő közül, ennek a legszebb a borítója. 5 pont kérdés nélkül... 

És utolsó pillanataimban azon tűnődöm, hogy bolygónk nem bánja-e, hogy felmarjuk testét, és elraboljuk kincseit, ha egyszer tudja, hogy mi ostoba, meleg kis lények úgyis csak egy kurta sóhaj vagyunk kozmikus életében. Vagy még az sem. Megnőttünk és elszaporodtunk, dühödten fosztogatunk és meghalunk. És amikor belőlünk már csak acélemlékeink és műanyag bálványaink maradnak hátra, az ő felszínén ugyanúgy suttog majd a szél, kavarog a homok, és ugyanúgy kering tovább, végképp elfeledve a merész, pucér majmokat, akik azt hitték, járna nekik a halhatatlanság.

Senki sem külön álló sziget. Szükségünk van azokra, akik szeretnek bennünket. És azokra, akik gyűlölnek. Szükségünk van a többiekre, hogy életre keltsenek, hogy értelmet adjanak életünknek, érzéseinknek.

(...) az igazságtétel nem azt jelenti, hogy a múltat tesszük jóvá. Hanem azt, hogy a jövőt. Nem a halottakért harcolunk, hanem az élőkért. És azokért, akik még meg sem születtek.

Amikor kisfiúként felnéztem apámra, azt gondoltam, hogy az a felnőtt, aki uralkodik magán. Aki kézben tartja és irányítja a saját sorsát. Hogy is tudhatná egy gyermek, hogy a szabadság éppen akkor vész el, amikor felnőtté válunk? Mert onnantól lesz fontos minden. Már minden apróságnak jelentősége van. És lassan, elkerülhetetlenül körénk fonódik a kényelmetlenségek, kötelességek, határidők, kudarcba fúlt tervek és elvesztett barátok emlékének szövedéke, amely gúzsba köti az embert.

Az információk és a borítóképek a könyvek Moly-os adatlapjáról származnak.

A Vörös lázadás sorozat már olyan régóta kívánságlistán volt, hogy arra sem emlékeztem miről fog szólni. Nagy szerencsémre belefutottam egy Agave akcióba, ahol fél áron meg tudtam vásárolni az eddig megjelent köteteket, szóval nem lehetett otthagyni. Tényleg régóta vártam már, hogy meglegyen ez a sorozat, úgyhogy nem is vártam sokat, egyből belekezdtem az első részbe. Az éhezők viadalához hasonlítgatták, nyilván címkékből is kiderült, hogy egy ifjúsági disztópiáról lesz szó, azokat meg csípem, viszont pont annyi ilyen sorozatot olvastam már, hogy tudjam sokszor szórakoztatóak, de totál felejthetőek. Eddig Az éhezők viadala és a Részelegesek trilógiákon kívül még nem találtam ebben a kategóriában olyat, amit igazán a szívembe zártam volna. Na de úgy fest, hogy most kibővül ez a lista. Pár nap alatt elolvastam a Vörös lázadást és mondhatjuk, hogy rákattantam. Este úgy feküdtem le, hogy ezen kattogott az agyam, reggel ugyanúgy keltem, majd melóban is azon agyaltam, hogy haza kellene már menni, hogy folytathassam. Azt nem mondom, hogy ritkán vált ki könyv ilyet belőlem, mert az jó nagy hazugság lenne, viszont egyáltalán nem erre a kategóriára, műfajra jellemző. Mégis annyira szuperül van kitalálva, annyira elgondolkodtat és mellette szórakoztat, hogy tényleg nem bírtam kiverni a fejemből. Na meg pár szempontból furcsának találtam a történetet, amik még mindig nem hagynak nyugodni.

SPOILER

Nem hazudik a fülszöveg, viszont úgy érzem, egyáltalán nem fedi le a könyv lényegét, vagy mondandóját. Még az alapszituációt sem. A könyv eleje kicsit kapkodós, egyből belecsapunk a lecsóba és nagyvonalakban megismerjük Darrowot a Pokolfúrót, családját és környezetét. Nem kap hatalmas hangsúlyt, nem ismerjük meg a részleteket, csak annyit, amennyit kell. Hogy ez így rendben van-e, azt még nem tudtam eldönteni. Az elején úgy éreztem, hogy ez kevés, kellene még némi információ, hogy elképzeljem ezt az egészet, értsem a struktúrát és a miérteket. Aztán ahogy haladtunk előre totálisan hidegen hagyott, mert nem kapott nagy hangsúlyt a dolog. Főszereplőnket kiemelik, egy lázadó irányba terelik, ő pedig kérdés nélkül sodródik az árral. Nyilván a magyarázat a gyász, a düh és a bosszúvágy, ami hajtja felesége elvesztése miatt. Mégis miután átjut a rostán és bekerül az Aranyak legjava közé, akik az uralkodó kaszt, megváltozik az egész könyv. Innentől kezdve élveztem igazán. Érdekes a világ, amit bemutat, hogy itt egyáltalán nem csak arról van szó, hogy semmibe veszik az alja színeket, velük történik a brutalitás, mint ahogy a hasonló témájú könyveknél megszokott. Az uralkodó szín a sajátjait sem kíméli és egy élet-halál harcra invitálja őket, mellyel nem titkolt céljuk a népesség szelekciója. Innentől kezdve egyáltalán nem érzem főszereplőnkben a kezdeti motivációt, teljesen asszimilálódva egy vérbeli Arany módjára cselekedve halad előre. Számtalanszor emlegeti a könyv a feleségét, éreztetve, hogy Darrow miatta harcol, de hogy őszinte legyek ezek csak üres szavaknak tűntek számomra. Feltételezem, hogy idővel meggyőz a történet, hogy ténylegesen a Vörösek érdekeit nézve történik minden. (Csak úgy megjegyzem, hogy a második könyv felénél járok már és még mindig nem győzött meg az író.) Igaz, hogy így számomra egészen más képet mutat a sztori (vagy összezavar, én se tudom), de az Intézetben töltött idő, ami tulajdonképpen a könyv nagy része, teljesen elvarázsolt. Nagyon izgalmas, nagyon hihető és roppant jó ötletnek tartom, hogy igazából az Aranyak célja ezzel az, hogy a legjobbak igenis éljék át a káosz, a harc, a küzdelem minden nehézségét ahhoz, hogy az egész birodalmat irányítani tudják. Van ebben logika. Kifejezetten eredetiek a szereplők. Nem egy-egy kiemelkedő alak tűnik fel a könyvben, hanem kifejezetten sok fontos szereplő van és mind nagyon különlegesek, a maguk módján szerethetőek függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív szerepet játszanak a történetben. Meglepő fordulat és csattanó is van, szóval nem untatott egy pillanatig sem.

Már jó pár napja befejeztem a könyvet, viszont nehezen tudtam összeszedni, hogy mit szeretnék leírni róla. Tulajdonképpen ez a mostani pillanatig sem állt össze bennem, hiszen egy szuper könyvet volt szerencsém elolvasni, lekötött, átvarázsolt egy másik világba, kedveltem a szereplőket és tényleg pozitív élmény volt. Mégis annyira összezavar egyelőre ez az egész, nem hihető teljesen az alapmotiváció, nem tudom mi kap nagy hangsúlyt a későbbiekben, mi nem. Mivel nagyon érdekelt a folytatás, már bőven a másodikat olvasom és nem tisztul a kép. Viszont ez egy hosszú sorozat, szóval van még bőven idő... Addig is olvasom őket serényen, mert roppantul érdekel a folytatás. Furcsasága ellenére a Vörös Lázadás 5-ből 5 pontot kap tőlem!

– Az életnél hatékonyabb iskolát még senkinek se sikerült kitalálni.

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

Tegnap rábukkantunk egy fahéjas csigás videóra és nagyon megkívántuk. Szerencsére a héten szabin vagyok,  úgyhogy gondoltam ma meglepem vele barátomat. Egyszerű édesség, kevés alapanyag szükséges hozzá és nagyon finom. Rendszeresítjük!

Nem olyan rég rábukkantam Moly-on egy 2016-os karcomra, amit a "Ha a moly nem moly volna" játékra írtam. Nagyon érdekes volt végigolvasni az akkor adott válaszaim, úgy látszik nem sokat változtam, mert alig egy-két helyen írtam át. Érdemes kipróbálni, vicces és nem is feltétlen egyszerű hirtelen kitalálni a saját válaszokat. :)

Ha…
…évszak lennék – ősz
…hónap lennék – október
…a hét egy napja lennék – csütörtök
…a nap egy időpontja lennék – éjfél
…bolygó lennék – Mars
…tengeri állat lennék – medúza
…berendezési tárgy lennék – könyvespolc
…bűn lennék – harag
…folyadék lennék – tequila
…drágakő lennék – smaragd
…fa lennék – szomorú fűz
…madár lennék – pingvin
…virág lennék – orchidea
…időjárás lennék – nyári meleg eső
…mesefigura lennék – Maurice (Madagaszkár)
…hangszer lennék – dob
…állat lennék – alpaka
…szín lennék – zöld
…érzelem lennék – együttérzés
…zöldség lennék – brokkoli
…hang lennék – tűz ropogása
…elem lennék – tűz
…zene lennék – Tovr - Faceless
…dal lennék – Kispál és a Borz - Zsákmányállat
…film lennék – Fehér leander
…könyv lennék – Brandon Hackett: Xeno
…étel lennék – spenótos spagetti
…fűszer lennék – bazsalikom
…hely lennék – Texel (Hollandia)
…íz lennék – csípős
…illat lennék – Duna illat
…parfüm lennék – édes, gyümölcsös
…testrész lennék – szem
…arckifejezés lennék – kikerekített szemek
…tanóra lennék – biológia
…mese lennék – Madagaszkár
…szám lennék – 24
…ruhadarab lennék – farmernadrág
…ékszer lennék – karkötő
…kiegészítő lennék – oldaltáska
…szeretet megnyilvánulása lennék – ölelés
…rovar lennék – hangya
…gyümölcs lennék – mangó

...ha állat lennék... #alpakaimádat

Múlt vasárnap is meccsnézés volt a program, de rengeteg kaja volt otthon, úgyhogy tényleg csak valami rágcsálnivalót terveztem sütni. Bár nagyon uncsinak tartom a sajtos rudat, mint vendégvárót, de jobb ötlet híján kipróbáltam. Nem is szántam rá nagyobb erőfeszítést, az első receptet készítettem el, ami szembejött velem a Nosalty weboldalán. Kommentek alapján dupláztam az adagot, így 3 tepsi sajtos rúd készült összesen. Ugyan a délután folyamán lassacskán elmajszolgattuk a nagyját, legközelebb, ha csak 4 főre készítem, akkor bőven elég az eredeti receptben szereplő adag. Amúgy finom volt, de semmi több, mint egy sajtos rúd. 

Hozzávalók:

• 560 g liszt
• 360 g margarin
• 1 kis doboz tejföl
• 4 db tojássárgája + 1 teljes tojás kenéshez
• 3 teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor
• sajt

Elkészítés:

A lisztet, sót és sütőport egy tálba öntjük, elkeverjük, majd hozzákockázzuk a vajat és elmorzsázzuk a liszttel. Hozzáadjuk a tejfölt és a tojássárgáját, összegyúrjuk.

Ezután kinyújtjuk tetszés szerinti vastagságúra a tésztát. Egy teljes tojást felverünk, megkenjük vele, majd sajtot reszelünk rá. Felszeleteljük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 

200°C-ra előmelegített sütőben sütjük 20 percig alul-felül sütési módban. És kész is. :)

Brownie sütéssel már kész történelmünk van, hiszen mikor még a főzéssel is csak próbálkoztam, volt pár kalandunk együtt. Kaptam ajándékba összeállított brownie alapanyagokat szép üvegcsében, amit aztán fel kellett önteni folyadékkal (tejjel vagy vízzel - már nem emlékszem), majd csak meg kellett sütni. Mondanom sem kell nem sikerült. Később újra próbálkoztam vele a sokat emlegetett Hajnóczy albiban, de persze kívül megégett, belül nyers maradt. Ezeken felül még egyszer kétszer így-úgy próbálkoztam, de letettem róla, mert az ősöreg sütőben semmi süti nem sikerült. Azóta az új lakásban már sok süteménnyel próbálkoztam sikeresen, de valahogy a rossz emlékek miatt a browniet mindig elkerültem. Na meg nem beszélve arról, hogy egy brownie akkor finom, ha tényleg brownie lesz belőle, nem egy száraz kakaós piskóta vagy egy félig nyersen maradt massza. Hát a hétvégén bátorságot merítettem és keresgéltem recepteket. Találtam egyet talán a Nosalty weboldalán, ami egész biztatónak tűnt, hiszen nutellás is, csokis is, mi baj lehet. Aztán bevásárlás után szemezgettem a recepttel és arra jutottam, hogy nekem ez nem tetszik. Egyrészt véletlen kevesebb csokit vettem, de így is tök sokat, szóval nem éreztem indokoltnak a receptben előírt mennyiséget. Aztán jobban átnézve az arányok is gyanúsak voltak nekem és sütőpor sem volt benne, pedig a legtöbb receptben írják. Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, felhasználva az eredeti receptet kitalálok magamnak egy újat. És láss csodát megalkottam a (mi ízlésünknek) tökéletes brownie receptet. Irtó csokis, de mégis megfelelően édes, egyáltalán nem száraz, a belseje nedvesebb és irtó finom! Hollandiában az egyik étteremben browniet ettünk desszertnek és megbeszéltük, hogy az volt a tökéletes brownie, annyira finom volt. Nem akarok túlzásokba esni, de ez a hétvégi sütim számomra verte a hollandot. Másnap készítettem fehér csokis pudingot hozzá, mert attól tartottam, hogy kiszárad, de tévedtem, teljesen ugyanolyan állaga volt másnap is, mint frissen. Mindenesetre a puding rontani nem ront rajta. ;) Szóval egy a lényeg, ez így nagyon patent, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

• 350 g cukor
• 6 tojás
• 250 g vaj
• 360 g étcsokoládé
• 150 g Nutella
• 1 teáskanál sütőpor
• 60 g cukrozatlan kakaópor
• 2 csipet só
• 300 g liszt
• 2 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A 6 tojást és a 350 g cukrot mixer segítségével felverjük. A vajat felkockázzuk, az étcsokit kockáira tördeljük, majd nagyon gyenge hőfokon felolvasszuk őket. (Lehet mikróban is.) Ha folyékonnyá vált, hozzákanalazzuk a nutellát, majd ha jól elkevertük, lekapcsoljuk. A cukros tojásos masszánkhoz adjuk az összes hozzávalót: sütőport, kakaóport, sót, lisztet, vaníliás cukrot, illetve az olvasztott nutellás csokinkat is.

Mixerrel alaposan elkeverjük. Nem kell megijedni brutál sűrű masszánk lesz. (Én megijedtem, de a sikeres végkifejletből arra jutottam, hogy ennek ilyennek kell lennie.) Egy tepsibe sütőpapírt vágunk, majd belemerjük a masszát. Amennyire tudjuk próbáljuk meg egyenletesen eloszlatni. Ez nem egyszerű, mivel nem folyik... Végül előmelegített sütőbe tesszük 180°C-ra alul-felül sütési módban. Fél óra sütés után kezdtem a tűpróbákat, összességében 45 perc alatt készült el. Tűpróbánál ügyelni kell, hiába "ragacsosabb" a belseje, a tűre attól még nem tapad rá. Ha igen, akkor nincs mese, nyers még. 

A másnapi öntethez csak pudingport vásároltam, amit cukorral és tejjel összefőztem a tasakon leírtak szerint. De ez teljesen elhagyható, ha csak valaki nem ragaszkodik valamihez, amibe tunkolni lehet a sütit. Nekem sokkal jobban ízlett magában. 

Már a megjelenése óta kívánságlistán volt ez a könyv, viszont a sok pozitív csalódás ellenére a magyar könyvek mindig háttérbe szorulnak nálam. Most viszont egy akció keretében beszereztem és milyen jól tettem! A könyv hátoldalán ez szerepel: "Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.". Ez így tökéletesen elmond mindent, amit erről a könyvről tudni kell.