Könyvekkel kapcsolatos elképzelésem, hogy minél többet szükséges begyűjteni, függetlenül attól, hogy mennyi időm és kedvem van olvasni. A könyv megvár, lesznek még olyan szakaszok az életemben, amikor olvasgathatok kedvemre. Emellett nem rossz befektetés, ha majd úgy érzem, hogy nincs rá szükségem, el is lehet adni. Bár azt hiszem, hogy nálam ilyen nem nagyon fog előfordulni. Ahhoz, hogy tudjam miket kell beszerezni, minden olyan könyvet, amit érdemesnek tartok arra, hogy valamikor elolvassam, felteszem a moly.hu-n kívánságlistára. De tényleg minden ilyen könyvet. Lassan elérem az 1000 beszerzendő könyvet. Viszont a hosszú lista nehezen kezelhető, ezért csináltam egy „elsődleges kívánságlistát”, amin a leginkább vágyott könyvek és a friss megjelenések találhatók. Ez gyorsan frissül, ezért minden ünnep előtt odaadom Anyának hogy ezekről válogasson. Így tuti olyan könyvet kapok, ami még nincs meg, szívesen elolvasnám, viszont mégis valamilyen szinten meglepetés, hogy melyik könyv lesz az ajándék. A lista 150 között mozog, kicsit szűkíteni szoktam, de így is van választási lehetőség bőven. Hogy miért is volt ez a háttér információ? Így került hozzám a bejegyzés témájául szolgáló könyv is… Még február-március tájékán kapták Anyáék tőlem a listát, aztán már meg is feledkeztem róla. Májusban gyereknapra viszont ezt a listán szereplő könyvet kaptam ajándékba. Kicsit pihent, mert épp a Dexter sorozatot fogyasztom, viszont a hévízi pihenős wellnessezős hétvégénkre elvittem magammal, ahol nem fejeztem be és utána sem foglalkoztam vele túl telkesen, de másfél hét alatt sikerült kiolvasni az amúgy nem veszettül hosszú, 432 oldalas könyvet.

Már mindjárt a fülszöveg után tisztázzuk is, hogy az egész egy nagy kamu. Az alap ötlet, amit vázol nekünk a fülszöveg, rettentően tetszett. Már szaladtak is tovább a gondolataim, hogy mi lehet ebből a sztoriból. Igazság szerint több különböző műfajban is el tudtam volna képzelni a történetet. Lehetett volna egy klassz kis horror… Érdekes események a kutatócsoporttal, vérfagyasztó jelenetek, izgalom, kíváncsiság, egy kis agyhúzás. De nem. Orrba-szájba kaptuk a hangutánzó szavakat, konkrétan van, ahol három soronként, amik ahelyett, hogy izgalmasan kifejezték volna az aktuális történéseket, inkább röhejesek voltak. A huszadik kkkrrrhhh után nem hiszem, hogy bárki is a körmét rágja. Valaki szólhatott volna az írónak, hogy ez nem egy képregény, két szép leíró mondattal még a hatást is sikerült volna elérni. Hozzáteszem sikerült egy két ilyen mondatot összehozni, de persze előtte, utána kaptunk pár hangutánzást, hogy véletlenül se lehessen élvezni. Mivel a hangulatkeltés nem jött össze, megpróbálkozott az undorító horror kategóriával (nem tudom, hogy ezt hogyan nevezik – én így). Volt itt mindenféle letépett fül, emberből kikelő méhecske, leváló kéz, de sajnos nekem ez sem jött át. Az sem kizárt, hogy már én álltam annyira negatívan a könyvhöz, hogy nem bírtam élvezni, de úgy sejtem szimplán ezt sem tudta kivitelezni az író. Viszont ajánlanám Scott Sigler: Járvány című könyvét, ha már ilyesmire vágyunk… Aztán jött egy kis fantasy vonal, nyúló fekete ujjak, szörnyek a dobozból stb. Hát sok minden kellett volna ennek a sztorinak, de ez csak még egy pofont adott neki. Komolyan valaki magyarázza már el nekem, hogy egy kórral, tengeralatti kutatással, gyógymód kereséssel beharangozott könyvhöz, hogy a kapcsolódnak a bohócos dobozban élő hosszú ujjú fekete szörnyek? Röhej. Itt kitérhetünk a könyv végére is, ami ahelyett, hogy valami értelmes, kézzel fogható, esetleg elfogadható lezárással magyarázná a rengeteg sületlenséget, inkább még háromszor belerúgott, a már amúgy is földön fekvő könyvnek, ugyanis semmi értelme sincs. És ne mondja nekem senki, hogy bele lehet ezt vagy azt magyarázni. Nem. Képtelen volt megmagyarázni azt a sok zagyvaságot, amit 400 oldalon összehordott és valamit írni kellett. Tipikus esete annak, amikor van egy tök menő borító és egy érdekes leírás, aminek utólag kiderül, hogy nem sok köze van magához a könyvhöz és az egész egy irdatlan nagy csalódás. Viszont mindenképp dicsérjük meg az Agave kiadót, mert megint tök jó borítót raktak össze és öröm nézegetni a könyvet, illetve az alapötletért: kór, ambrózia, óceáni kutatás. De amúgy töröljük az egész könyvet és ebből az alapötletből gyúrjunk rá egy igazi horrort vagy sci-fit, mert az jól állna neki. Még egy dolgot dicséret illet, az a levél, amit öröm volt olvasni, mert volt íve, volt benne érzelem, őrület, információ. Kár, hogy csak pár oldal volt, de kiadhatta volna novellaként, így sajnos elméleti kukába kerül a könyvvel együtt. Első és utolsó mondat is, ami kijön a számon a könyvről: hát ez mekkora egy bődületes bugyutaság…

Nézegettem már Nick Cutter más könyveit is, de ezek után semmi esetre sem veszem meg. Félek, hogy az író stílusa, gondolatmenete nagyon nem passzol az enyémmel. Moly.hu-n 234 csillagozás alapján 69%-on áll. Én ennél kicsit kevesebbre értékelem: 2 csillag az 5-ből.