Megint beteg vagyok... Úgyhogy ma film nézéssel töltöttem a napot és ismét igyekeztem olyan filmeket válogatni, amit barátom úgysem akar megnézni. Így esett a választás Amy Schumer újabb filmjére, a Túl szexi lányra. Kb. azt hozta, amit vártam tőle, de pár szempontból meglepetést okozott. 

SPOILER

Érdekes, de egyáltalán nem sorolnám a filmet vígjáték kategóriába. Bár Amy Schumer nevéhez már asszociálunk is a nagyon sarkított, egészen trágár, számomra erőltetett vígjátékokra, viszont itt egyáltalán nem ezt tapasztaltam. Bár a színésznő továbbra sem tud elszakadni a szokásos karakterén, a trágárság és végletek kijátszása nem igazán érvényesült. Nem mondom, hogy ez baj, de így alig akadt egy-egy vicces jelenet, a sztori sem egy tipikus vígjáték alapanyag lenne, de épp ezért nem is az. Viszont akkor hova tudnám sorolni? Sehova. Egy tipikus semmilyen film. Pedig lehetett volna belőle akár még mi is... Ahogy a leírás is szépen elmeséli főszereplőnk Renee egy teljesen hétköznapi lány, akinek álmai éppen a szépségipar körül forognak és önbecsülés nélkül úgy gondolja külsejével nem tud érvényesülni. Majd beüti fejét és hirtelen hinni kezd magában, el is ér mindent amire vágyott - egy pasi, munka az áhított cégnél, sőt még annál is több, tanácsadói szerep. Szép üzenete lenne a filmnek, de... Sok is a de. Egy komolyabb és más karakterű színésznővel még akár egy hatásos filmet is el lehetett volna érni. Amy Schumer nem tudja magát levetkőzni. Alapvetően nem kedvelem a színésznőt, egyelőre nekem nem bizonyította, hogy bármit is el tudna játszani. Akármit, ami más. Nyilván értem én, hogy egy komikus színésznőnek ezt kell hoznia, de nekem ez kevés. És jól mutatja, hogy egy kicsit komolyabb gondolatú filmet mennyire le tud húzni. Mivel önmaga nem teljesedhetett ki (a jelenetek, ahol igen, azok szerintem borzalmasak voltak - pl. bikinis szépségverseny), poénoktól nem volt túlzsúfolt a film, így az egész unalmas lett. Nem érzelmes és nem vicces. Az az egy segített rajta, hogy belevittek egy kis csavart azzal, hogy egy ismételt ütődés után ismét elvesztette önbizalmát főszereplőnk, majd végül ráeszmélt, hogy ugyanaz az ember, aki elérte a sikereit. Ez a filmet szépen vezette, a történetet, a mondandót, de nem a színésznőn múlt. És csak ismételni tudom magam, hogy egy jobb színésznővel ebből egy egész jó film is lehetett volna. Nem vígjáték címkével. Elhagyva a pár abszurd viccesnek szánt jelenetet. A szerelmi szálon is lett volna mit javítani. Pontosan olyan, mint a film - semmilyen. Viszont a többi szereplőt, szereplő választást kedveltem. Avery LeClairet a sznob, elkényeztetett, bizonyítási vággyal küzdő, de emellett szerethető és kedves karaktert imádtam és a színésznő is jó volt. Testvére, Grant LeClair kis feltűnései is érdekes pontjai voltak a filmnek. Masont pedig úgy imádtam, ahogy volt. Annak ellenére, hogy nem a legjobb a véleményem, egyszer meg lehetett nézni és voltak szerethető pillanatok. 3 pontra értékelném az 5-ből. 

A borítókép és az információk a film Snittes adatlapjáról származnak.