Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Kaptás András: Ébredés a világ peremén

Könyvértékelés

2019. március 27. - kovacs.netti

Hatalmas olvasási válságban vagyok. Csak tornyosulnak a könyvek, amikbe karácsony óta belekezdtem, de nem kötöttek le, nem tudtam rájuk hangolódni. Nagyon kedvem sincs így belekezdeni semmibe, mert nem is tudom mihez lenne kedvem. Viszont nézelődtem a Play Könyvek között és rátaláltam Kaptás András Ébredés a világ peremén című könyvére, ami mint utólag kiderült egy trilógia első része. Tetszett, hogy elég rövid a 134 oldalával. El is mentettem, ha esetleg valahol várakoznom kellene és csak teló lenne nálam, legyen mit olvasgatni. Hát el is jött rá a remek alkalom, mikor pár hete elmentünk Kozármisleny - Dabas focimeccsre. Még életemben nem voltam ilyen már-már felháborítóan szégyenletes meccsen, ráadásul végig szembe tűzött a nap (a lelátó "roppant jó" elhelyezése miatt), úgyhogy félidőben kivonultam a kocsiba olvasni. Mivel nem számítottam ilyen helyzetre, nem készültem, de eszembe jutott a mentett könyv és belekezdtem. Nagyon gyorsan ráhangolódtam és már majdnem bántam, hogy vége lett a meccsnek és indulni kellett haza. Végül otthon már nem sokat olvastam, viszont ma befejeztem. Szuper jó, hogy ilyen rövid, viszont mégis élvezhető és kedvet kap az ember a folytatásra. 

Szerző: Kaptás András

Könyv címeÉbredés ​a világ peremén (2148 A Szingularitás éve 1.)

Illusztrálta: Szabó 'leo' Gábor

Oldalak száma: 134

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Magánkiadás

ISBN: 9786150016894

Fülszöveg:

A Singularity 2148 kisregény trilógia első része.

Születtél 2110-ben Bostonban. Ez minden, amire emlékszel előző életedből. Több, mint két évszázadot sodródtál az űrben holtan. 1000 csillagászati egységre a naptól, az Oort felhőben, az ember által lakott világ peremén kapnak el, és élesztenek újra egy luxusélelmiszert előállító űrállomáson, ahol összesen három ember él, és dolgozik.

Az évszám 2384. Évszázadok alatt a technológia sokat, de az ember maga alig fejlődött. Biológiai szükségleteink, érzékeink, vágyaink, félelmeink szolgái voltunk, és leszünk mindig is. Fejlett gépeink meg a mi szolgáink. Kivéve egy űrbányász robotkolónia, ami 2148-ban felszabadult minden emberi irányítástól. Ők, akik úgy hívják magukat, a Szingularitás, már nem szolgák … rég nem … A Szingularitás szabad, és messzebb jutott, mint bárki más.

Úgy gondolom a fülszöveg kicsit túltolja az egészet, hiszen egy teljesen egyszerű sztoriról beszélünk. És ezt egyáltalán nem rossz értelemben írom. Letisztult alapszituáció, apránként oldalról oldalra ismerjük meg a főszereplővel együtt, hogy hova kerültünk, miért és mi történt az elmúlt röpke pár száz évben. Ez a teljesen tökéletes kezdés szuperül ráhangolt az egészre. Érdekesek a szereplők, akikkel szintén apránként ismerkedünk meg, ami mondjuk nem tart sokáig, hiszen főszereplőnkkel együtt összesen 4 emberkéről szól a történet. Alapvetően az tetszik a legjobban, hogy ötletes az egész megvalósítás. Megmaradt információmorzsákból próbál főszereplőnk visszaemlékezni a múltjára és ezzel remekül bemutatja a könyv nekünk az emberiség történetét, így igazából az egész hátteret és világot. Ezen felül túl sok minden mondjuk nem is történik, de nem is nagyon kell, mert ez így tökéletesen élvezhető ennyi oldalszámmal. Se nem túl sok, se nem kevés. Biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni a folytatást is. Nem kérdés, hogy 5-ből 5 pontot kap!

5.jpg

Míg a parancsnok felér, elengedem magam. Lebegek. Az állomás forgási sebessége nagyjából egy fordulat per perc. Hagyom, hogy a világ lassan körülforduljon … Vajon én is egy vagyok a hibbantak közül, akik ezt tényleg élvezik? … Ellazít a súlytalanság. Megnyugtat a csend …

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr7914720329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.