Második napunkon Kinderdijkbe utaztunk, hogy megnézzük a híres holland malomrendszert. Találtunk egy ingyenes parkolót, ami ugyan pár km-re volt a malmoktól, de nem bántuk, mert szeretünk sétálni és viszonylag szelesebb, borúsabb időt fogtunk ki, szóval a nagy meleg sem zavart minket. (Amúgy be lehet menni autóval a malmos területig, ha valaki lustább.) Útközben felfedeztük a vízibuszokat, amik a környéken cikáznak, így ki is találtuk, hogy a kocsihoz már azzal megyünk vissza. A malomrendszer hatalmas területen helyezkedik el, egészen sokat kell sétálni ahhoz, hogy egyik malomtól eljussunk a következőig, majd végül a szuveníres látogatói malomhoz. A környezetükben pedig rengeteg csatornát és állatot - bocikat, lovakat, pónilovakat és macskákat - láthatunk. Kifejezetten szép táj, nagyon jó volt itt sétálni és szuper fotókat sikerült készítenünk a borongós idő ellenére. Különösebben mást nem is lehet itt csinálni, mint sétálni és fotózgatni. Érdekességképp láttunk egy bácsit és egy nénit, akik igazi fapapucsban dolgoztak a kertben. :) Nagyon jópofa volt. 

Amit tudni kell a malomrendszerről, hogy Hollandia egyik világörökségi helyszíne. A hidraulikus berendezések építése, amiket a terület csatornázása, a mezőgazdaság és a települések érdekében hoztak létre, a középkorban kezdődött és még most is megszakítás nélkül folytatódik. Az 1740-es évek környékén épült malomrendszer 19 hatalmas malomból áll. Érdemes megnézni a szuveníros malomnál felállított mércét, amin jelölik a víz eredeti magasságát és az évek során zajlott lecsapolások, elvezetések eredményét, mikor mennyit csökkent a vízszint. De a legérdekesebb az, ha belegondolunk, hogy ott ahol éppen állunk az jelenleg szárazföld és milyen magas víztömeg tornyosulna fölénk, ha nem oldották volna ezt meg.

Mint már említettem az autóhoz vízibusszal szerettünk volna visszajutni, úgyhogy kisétáltunk a Noord nevű folyóhoz, amin láttuk őket és gyorsan áttanulmányoztuk a térképet. Dunai gyerekek és nagy tömegközlekedők révén nem estünk kétségbe, ki is választottuk, hogy nekünk melyik katamarán lesz a megfelelő és mindjárt fel is szálltunk. A jegy szerintem egyáltalán nem volt drága, mohácsi komp és pécsi busz árakhoz vagyok szokva, szóval simán kifizetek annál picit többet, hogy Hollandiában egy katamaránnal „buszozhassak”. Na igen, de a nagy utazgatás közepette vettük észre, hogy igencsak túlhaladtunk már azon a megállón, ahol mi le szerettünk volna szállni. Végül Dordrechtben kötöttünk ki, ahol már megkérdeztük, hogy akkor hogy is van ez, hogy juthatunk vissza oda, ahova eredetileg szerettünk volna. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, szóval éppen kezdhettük volna ezzel felszállás előtt is, de így legalább kirándultunk egyet. :)

Mindjárt a vízibusz kikötő mellett volt egy étterem, a Brasserie Down Town, ahol ebédeltünk, ha már odakeveredtünk. A szokásos problémába ütköztünk, mint Hollandiában minden étteremben, hogy csak holland nyelven volt feltüntetve az étlap, így hárman maradtunk a jól bevált hambinál, de barátnőm kísérletezett és ráment egy holland kajára. A hamburgerek rettentő finomak és hatalmasak voltak jó sok sült krumplival, viszont Szandi gulyás krokettja (utólag kiderült ez a becsületes neve) zacskós leves ízű volt állítólag. Mondjuk ennek ellenére jól nézett ki. Az étterem egyébként hangulatos, a folyópartra néztek az asztalok, volt kinti és benti része is. A pincér srác kedves, az ételek finomak és elegendő mennyiségűek, a WC pedig egy szinttel lejjebb volt, ami majdnem biztos, hogy már víz alatt van, szóval volt egy kis fura érzése az embernek, de ez az ebéd is egy jó kis spontán élmény volt. Majd utána jött is a vízibuszunk, ahol most felszállás előtt megkérdeztük, hogy tuti ez kell-e nekünk, majd visszautaztunk az autóhoz.

Itt még tervben volt egy rotterdami városnézés, de végül elvetettük, mert már egészen fáradtak voltunk és az idő is elszaladt. Elindultunk a szállásra… A világ legjobb szállására… A neve Appartementen Rijnhoeve, érdemes rákeresni és ajánlom mindenkinek. Koudekerk aan den Rijn városban található, ami alapvetően egy csodaszép hely. A nagyobb csatornáktól az egészen aprókig mindenféle megtalálható a városban, sőt tulajdonképpen átszövik az egész várost, akár úgy, hogy közvetlen mellettük épültek a házak. Gyönyörű és nagyon békés. És minden zöld.

Mikor kintről megláttuk a szállást, máris elképedtem, nagyon szép kis előkertet láttunk, gondozott volt és a telken belül mindjárt észrevettem több csatornát is. A házibácsit úgy kellett telefonon hívnunk, mert épp a bociknál volt. Ja igen, azt még nem említettem, hogy ez egy farmszerű szállás volt irtó sok állattal. A házibácsi kedves és közvetlen volt az első pillanattól és mindjárt összespanoltunk a Szepi nevű kutyájával is. Hátravezetett minket az apartmanokhoz, ahol még inkább eltátottuk a szánkat. Az apartman terasza konkrétan egy kis csatorna fölött volt, a túloldalán pedig bocik és kis birkák legelésztek. Még életemben nem volt ilyen békés helyen. Egyből ki is fizethettük a szállást, utána a bácsi már nem is törődött velünk, másnap is csak ott kellett hagyni a kulcsot az apartmanban mikor mentünk. Roppant egyszerű volt ez így. Miután nagyjából lecuccoltunk átmentünk egy közeli nagyobb városba, hogy bevásároljunk mindenfélét az estéhez. Vettünk kutyafalatkákat is, úgyhogy Szepi kutyával igencsak jó viszonyba kerültünk, mondhatni le se tudtuk többet rázni. Az estét pedig a teraszon töltöttük gyönyörködve a tájban.

Sajnos nem tudom szavakba önteni, hogy mit is tapasztaltunk, milyen is volt ez a szállás, de ha valakinek errefelé adódik dolga, mindenképp itt szálljon meg, mert ezt ki kell próbálni. Másnap reggel még bóklásztunk egyet a telken, csináljunk pár képet, barátom csinált egy drón felvételt, amit itt alul meg tudtok nézni. :) Végül útnak indultunk a következő úti célhoz, a Texel szigetre, de arról a következő bejegyzésbe. 

Utazásunk többi napjáról készült beszámolókat a "hollandtouron" címke alatt találjátok.