Amióta elkezdődött a nyár minden hétvégén volt valami program: nagy vásárlások, nyaralások, lánybúcsú, lakodalom, baráti összejövetelek és ehhez hasonlók. Már nagyon kértem barátomat, hogy maradjunk egy hétvégét a seggünkön otthon, mert kezdtem igazán nyűgössé válni a sok mászkálástól. Hát végre elérkezett ez a hétvége. Ráadásul dög meleg volt, úgyhogy nagy ingert sem éreztünk, hogy kilépjünk a hűs légkondis lakásból. Viszont azért két nap otthoni semmittevés után már kicsit unatkoztunk. Mivel dunai gyerekek vagyunk, a melegben nagyon hiányzik a víz közelsége, így jött az ötlet, hogy menjünk Orfűre. Velünk tartott barátnőnk is, fogtunk pár sört, egy pokrócot és neki is indultunk vasárnap délután.

Mentünk körbe a tó körül és rengetegen voltak a strandokon, nekünk pedig nem volt konkrét célunk. Aztán találtunk egy kis parkolót, ahol állt pár autó, de a tavat konkrétan nem igen láttuk, de gondoltuk csak-csak le tudunk valahogy jutni. Találtunk is egy kis ösvényt és le is bírtunk menni a partra. Sosem voltunk még ezen a részen, de nagyon jó pofa kis hely. Rajtunk kívül három külföldi diák telepedett még le ide és kb. ennyi is volt a kis placc létszámtűrése. Teljesen körülveszik a növények, nagyon nyugis és van egy tűzrakó hely is. Roppant ideális bandázásokhoz. Egyetlen negatívum, hogy nagyon köves a part és nehéz besétálni a vízbe. Mondjuk én nem bántam különösebben, mivel már egészen késő délután értünk Orfűre, nem volt már veszettül meleg, az ég is kezdett felhősödni, úgyhogy én nem fürödtem, csak élveztem a víz melletti nyugit. Nem voltunk túl sokáig, de jó kis kikapcsolódás volt így vasárnapra. A helyet pedig megjegyeztük, szerintem tuti visszatérünk majd, esetleg nagyobb létszámmal. El tudnék itt képzelni egy kis esti sütögetést is.