Már említettem többször is, hogy a beköltözésünk óta nincs konyhánk. A legelső szakaszban elkészült a konyha járólapozása és csempézése, viszont ott kicsit be is rekedt a sztori. Aztán amikor kész lettünk a szobákkal és már bent éltünk egy ideje, rászántuk magunkat a konyha befejezésére. Megtörtént a festés, lámpák, konnektorok, kapcsolók beszerelése. Na meg vettünk egy hűtőt és beüzemeltük a mikrót is. Aztán szép lassan ezek körül elkezdtük belakni a konyhát. Karton dobozokból, kartonon dobozokon, de megoldottunk mindent. Persze közben elindult a konyhabútor vadászat. Jártunk milliószor a Mömaxban és a Kikában, de nem sok sikerrel. Kikában egyáltalán nem találtunk olyat, ami legalább megközelítette volna az elképzeléseinket. Mömaxban már találtunk tetszetőset, de elképesztő árajánlat jött ki a tervezett konyhánkra. Aztán betértünk a Konyhaszigetbe, ahol első alkalommal elvarázsolódtunk. Második alkalommal már ki is választottuk melyik típus tetszene, aztán a színeket és minden egyebet és kértünk egy tervet. Imádtam, hogy pontosan azokat az árnyalatokat is ki tudtam választani, amik a fejemben voltak az első pillanattól kezdve. Narancssárga mellé tejes kávés, enyhén szürkés színeket képzeltem el, amik passzolnak a járólaphoz és a csempéhez, ezekről már került fel fotó. Kicsit sokat kellett várni a tervre és az árajánlatra, de meglepően boldoggá tett minket az e-mail. Gyönyörű volt már terven is a konyha és az ár is teljesen reálisnak tűnt. Nem olcsó, de reális. Aztán még próbálkoztunk asztalossal is, de ott sem a színekkel nem voltam elégedett, se bútortípus választékkal. Árban pedig egyáltalán nem volt sokkal pénztárcabarátabb, amiért esetleg megérte volna kompromisszumokat kötni. Így a konyhaszigetes csodára esett a választás. Gyorsan meg is rendeltük, hogy a nyári leállás előtt elkészüljön. Mindez valamikor nyár elején történt. Július végére ígérték, 31-én jött is a telefon, hogy megérkezett, egy hétre rá, azaz a héten kedden jöttek is beszerelni. Ki is vettük a szabikat, hétfőn kipakoltunk, takarítottunk, keddre meg hát ugye, hogy felügyeljük a munkálatokat. Igaz az volt megbeszélve, hogy fél 9 - 9 környékén érkeznek, nekem már fél 8-kor csörgött a telefonom, hogy melyik kapucsengő a miénk. Épp szálltam ki a kádból, barátom pedig ébredezett. Lehet nem is fogadtuk őket a legőszintébb mosollyal. :D Viszont szereztünk kávét magunknak és nekik is és máris vidámabban álltunk a nap elé. Nagyon profi kis brigád volt, négyen érkeztek, egy pakolt, egy segítő volt és ketten pedig szereltek. Gyorsak voltak, igényesek és tök jó fejek. Ahhoz képest, hogy szó volt róla, hogy átcsúszhat másnapra is a dolog, már délután öt óra körül befejeztek mindent. Nagyon örültünk, közben pedig, hogy ne legyünk láb alatt mi összeraktuk a nappaliban a szintén friss szerzeményünket, egy előszoba szettet a Kikából. Így el is fáradtunk, csodálgattuk este, de már semmit nem csináltunk vele. Másnap jött Apa, hogy összeszerelje a vizes részleget, illetve eljött velem csapot venni, mivel nekem fogalmam sem volt róla milyen a megfelelő. Nagyon szépet sikerült választani és roppant praktikus beszerelve is. Maga a művelet nem tartott sokáig, de utána sem volt kedvem takarítani, plusz egyik barátunk is feljött bandázni. Aztán tegnap sem... De ma hamar hazaértem és volt lendület, úgyhogy nekifogtam.

Egész gyorsan kész is lettem a takarítással, egyből le is fényképeztem milyen is lett egészében a konyhánk. Aztán még volt kedvem bepakolászni is, ami nagyobb munka lett, mint gondoltam. Mivel már több, mint fél éve bedobozolva állnak a konyhai holmijaink, nem is emlékeztem pontosan mi van bennük... Kipakolásztam mindent, rendezgettem, csoportosítottam aztán mindennek meg lett szépen a helye is. Szegény evőeszközök vannak csak össze-vissza, mert az ajándék evőeszköztartót a fiókból kifelejtették, pedig megígérték. Nagyon örültem a végén, mert több full üres polcunk maradt. Lehet még ide vásárolgatni... :) Na de akkor megmutizom végre a lényeget, Mr. Konyhát.

Már csak hétfőig kell várni és a villanyos dolgok is össze lesznek szerelve és mehet a főzőcskézés. :) Már nagyon várjuk... De addig is gyönyörködünk ebben a csodában, mert odavagyunk érte teljesen.