Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Mizu velem...

Máré vára

Közeli helyeken...

2018. szeptember 01. - kovacs.netti

dsc_0353.JPG

Szombat délutánra intenzív lustálkodást terveztem egy kis blogírással egybekötve, de jött az üzenet barátnőmtől, hogy kísérjük el megnézni a Máré várát. Pont nem is olyan régen dobott fel a facebook valami infót ezzel kapcsolatban, szóval tudtam, hogy itt van a közelben, viszont eddig eszembe sem jutott, hogy meg kellene nézni. Hát most elkészültünk gyorsan és már indultunk is. Kb. 30 percre van kocsival Pécstől, szóval tényleg nem egy nagy távolság. Valahol az internet azt írta, hogy a parkolótól 10 perc séta a vár. Na le is raktuk az autót és megindultunk felfelé. Igencsak meredek volt az út, ráadásul rájöttünk időközben, hogy valószínű autóval is mehettünk volna, de akkor már mindegy volt. Végül egy nagy kanyart levágtunk egy kis meredekebb hegymászással és felértünk. Volt lihegés rendesen... Sajnos be nem lehet menni, de a kapun beláttunk és olyan, mint mindegyik másik vár belseje, úgyhogy nem vesztettünk sokat. Minden vár kívülről érdekes. Ez is nagyon szép és teljesen jó állapotban van. Körülötte dombok, völgyek. Tök jól néz ki. A helyszínen rá is googleztunk a történetére, ezt ide is beillesztem a Wikipédia oldaláról.

A hely stratégiai jelentőségét már a dunántúli területeket Pannonia néven tartománnyá szervező rómaiak felismerték: ide építettek egy őrtornyot, mely később, a népvándorlás viharaiban elpusztult. A régészeti feltárások és az egykori oklevelek tanúsága szerint a tatárjárás utáni nagy várépítések idejére tehetjük Márévár erősségének keletkezését. Első írásos említése („Castrum Mare”) 1316-ból való, ekkor adományozta Károly Róbert Bogár Istvánnak. A magát „Máréi”-nak nemesi família utolsó tagjától örökösödési szerződéssel 1468-ban a Várday család kezére került („Marewara”), majd a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hívei között kitört áldatlan belháborúban ez utóbbi pártján álló, szerb származású Bakith Pál szerezte meg, aki az 1530-as években reneszánsz ízlés szerint alakította át a kis lovagvár lakóépületeit. Az új birtokosnak a tervbe vett teljes körű stratégiai korszerűsítésre már nem maradt pénze, így csak egy kisebb rondellával bővítette a vár védműveit, mely azonban elegendő volt arra, hogy a helyőrség az itt elhelyezett ágyúkkal pusztító tűz alá vehesse a meredek hegyoldalon rohamra induló ellenséget. Miután 1543-ban a közeli Pécset elfoglalta a török, Máré vára ellenállás nélkül megadta magát; ezt követően csökkentett létszámú (72 főnyi) katonaság állomásozott benne. Később a török még háromtornyos palánkvárral erődítette, de ahogy a hódoltság határa egyre északabbra tolódott, a kis sasfészek végül elvesztette hadászati jelentőségét. A 17. század elején az ekkor már romos várat a pécsi püspök birtokolta. A 19. században Rómer Flóris és Haas Mihály ugyancsak romként említi. A várrom 1958-ban került műemléki lajstromba. A régészeti feltárást követő helyreállítás (1960–66) során konzerválták az omlásnak indult falakat és restaurálták a belső udvar épületét, melynek földszintjén vártörténeti kiállítást rendeztek be az itt talált leletekből.

more_var_2018_09.jpg

Nagyon jó kis szabadtéri program, ingyen van, hegyen van, friss a levegő és szép a vár. Még szuperebb lenne, ha be is lehetne menni, de így sem rossz tényleg. Érdemes ellátogatni. És fel lehet menni autóval a várig! Nem kell gyalogolni. Bár úgy mégis feelingesebb.

süti beállítások módosítása