Mindig is nagyon foglalkoztatott a sorozatgyilkos témakör. Legyen szó filmről, könyvről, vagy valóban létező személyekről, megtörtént esetekről. Ajánlanám itt a Hetedik című filmet és a Dexter vagy a Hannibal sorozatot. Elsősorban a gyilkosok észjárása, a családi hátterük és a körülmények foglalkoztatnak, mivel egyszerűen elképzelhetetlen számomra hogyan képes valaki ilyenekre. Időnként felkelti valami az érdeklődésem és keresgetek információkat a témában, így történt egyszer, hogy összeállítottam a Molyon egy polcot magyarul megjelent sorozatgyilkosokról szóló könyvekről. Rájuk is kerestem, hogy mennyire beszerezhetőek még, illetve milyen áron, majd egyet rendeltem is. Így került hozzám Csere Péter Hasfelmetsző Jackről szóló dokumentumregénye. A borító nem volt túl lelkesítő, de nem olvastam rosszakat róla és amúgy is a tartalom érdekelt, na meg elég olcsón sikerült beszerezni. Szerencsére nagyon elégedett is lettem, sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam. Rég olvastam ilyen olvasmányos, logikusan felépített dokumentumregényt.

A könyv elolvasása után rá kellett jöjjek, hogy nagyon nem voltam teljesen képben a Hasfelmetsző sztorijával kapcsolatban. Rengeteg érdekes újdonságot olvastam és elképesztő volt rádöbbenni arra, hogy mennyire ellehetetlenítette a nyomozást a kor kevés ismerete, technológiája. Tökéletes a felépítése a könyvnek, először megismerjük az áldozatokat, a gyilkosságokat, majd a nyomozás menetét, a részleteket és végül a gyanúsítottakat. Az egész stílusa könnyen olvasható, egyáltalán nem önti ránk az indokolatlanul sok adatot. Mondjuk ez nyilván a könyv témájából is fakad. Faltam az oldalakat, hogy újabb információkat tudjak meg, annak ellenére, hogy nagyon jól tudtam, hogy ez sajnos nem egy olyan regény, aminek a végén mindenre fény derül. Kifejezetten idegesítő a gondolat, hogy erre a rejtélyre már sosem kapunk választ. Továbbá feldobták a könyvet a képek a bizonyítékokról, a levelekről, a megemlített személyekről. És azt ugyan nem mondanám, hogy feldobták a könyvet, de jobban átadták a sztori borzasztóságát az áldozatokról, tetthelyekről készült képek. Igényes könyv, nem is értem miért ennyire ismeretlen. Azt nagyon sajnálom, hogy ilyen unalmas és gyenge a borítója, mivel ha csak a könyvespolcon láttam volna meg, kapásból átugrok felette. Kifejezetten olvasótaszító. A maga műfajában nekem ez könyv simán megér 5-ből 5 pontot. Leginkább élvezhetősége miatt.

A sorozatgyilkosok neveit szinte mindig megismerte a világ. Éppen az első „igazi” sorozatgyilkos neve marad már örökre titok.

Márpedig a Hasfelmetsző nem követett el hibát. Nem futott a rendőrök karjaiba még akkor sem, amikor azok nagyon közel jártak hozzá. Nem hagyott a helyszíneken semmiféle olyan nyomot, ami elvezetett volna a személyéhez. Nem adott senkinek alkalmat arra, hogy alaposan megnézze magának. Nem keltett semmiféle feltűnést sem szélesebb, sem szűkebb környezetében – és soha nem járt el a szája. Fura, hogy éppen az első „igazi” sorozatgyilkos kerülte el ennyire ügyesen azokat a csapdákat, amelyek később a legtöbb sorozatgyilkos vesztét okozták.

Történelmünk hajnalán az egyének vagy a csoportok közötti konfliktusok alig volt másként megoldhatóak, mint másik fizikai megsemmisítésével. Az ellenség megölése azonban távolról sem mindig egyéni ügy volt, sokszor egész közösségek léte függött tőle. Az ellenség elpusztításáról, legyőzéséről tehát meg kellett bizonyosodni  Márpedig másik ember fizikai megsemmisítésének leginkább nyilvánvaló jele a zsigerek kiontása vagy a fej szétroncsolása, esetleg a törzstől való elválasztása. Ez a szó szoros értelmében élettani bizonyítékát adta a győzelemnek, hiszen aki ilyen állapotba kerül, kétséget kizáróan nem jelent további veszélyt. Ellenfele számára legyőzötté, megsemmisítetté vált élőlény mivoltában is. Ki ne hallotta volna már, hogy nagyon dühös emberek olyasmiket kiabálnak egymásnak, hogy „Kitaposom/kiontom a beledet!” vagy hogy „Szétverem/leszedem a fejedet!” Eszünkbe sem jut, hogy az ilyen, legtöbbször nem komolyan gondolt fenyegetések mögött több százezer éves emlékeink és ösztöneink lappangnak…

Az információk, a borítókép és az idézetek a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.