Miután elolvastam a D.O.D.O.-t nem választottam túl jól bele a könyvekbe. Kettőt is félbehagytam, mert kicsit ráuntam és nem is tudtam mibe kezdjek bele mielőtt folyatom azokat. Végül is egy Philip K. Dick mellett döntöttem. Rövid és nem igazán lehet benne csalódni. Pozitív élmény volt, csak sajnos nagyon sok részletben olvastam és így igazán nem tudtam teljesen átszellemülni.
Szerző: Philip K. Dick
Könyv címe: A végső igazság
Eredeti mű: Philip K. Dick: The Penultimate Truth
Fordító: Pék Zoltán
Oldalak száma: 220
Borító: puhatáblás
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Agave Könyvek
ISBN: 9789634193296
Fülszöveg:
Ez a harc lesz a végső?
Az emberiség zárt földalatti bunkerekben él, és fegyvereket gyárt ahhoz a háborúhoz, ami elől elmenekültek. Tizenöt éve naponta sugározzák nekik a felvételeket a véget nem érő pusztításról, elhiszik a hazafias propagandát, hogy csak a Védelmezőben bízhatnak, és mind azt a napot várják, amikor a háború végre véget ér, és újra felmehetnek a napfénybe. Ám amikor az egyik bunker vezetője a tiltás ellenére a felszínre merészkedik, sokkoló igazsággal szembesül: Kelet és Nyugat békét kötött. Az egész bolygót egy kisszámú elit lakja, akik mindent megtesznek, hogy megőrizzék kivételezett helyzetüket.
Imádtam az elképzelést, amibe belecsöppentünk - bunkerekbe űzött emberek, gazdagok közti ellentétek, felszínre szökőket segítők, egymás közötti versengések, szövegírók, ólomlábak... Érdekes és izgalmas. A fenti világot egészen átláttam és el tudtam képzelni, viszont a bunkerek nem teljesen világosak számomra. Lehet csak azért, mert korábban olvastam a Siló könyveket és akarva-akaratlanul az ott jobban kifejtett világot próbáltam ráhúzni erre. De jobb lett volna, ha jobban kifejti milyen is ott lent. Mint már fentebb írtam sajna kis részletekben tudtam csak olvasni, így nem volt az a teljesen elsöprő olvasási élmény, pedig teljesen rendben volt a könyv. Hozta a szokásos Philip K. Dick színvonalat. Agave kiadása tökéletes, mint mindig, elképesztően király borító, szuper jó színek, és stabil, kényelmesen olvasható könyv. Biztos, hogy még egyszer el fogom majd olvasni, lehetőleg egyben. :) 5-ből 5 pont!
A legnagyobb hatalmú és felelősségű ember érzi a legkevesebb terhet.
Mivel esteledett, és a világ sötétedett, ez a köd ugyanannyira megijesztette, mint az a másik köd belül, ami nem úgy tört rá, hogy eleve ott volt, hanem csak nyújtózott, gomolygott, és megtöltötte a teste üres tereit. Ezt a másik ködöt általában úgy nevezik: magány.
Borítókép és információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.
