Mint már előző bejegyzésemben megemlítettem szombat este megnéztük a BL döntőt és lefeküdtünk aludni. Roppant nehezen aludtam el, majd arra keltem, hogy arccal lefelé fekszek a tollpárnán, ami nem túl szerencsés az allergiám miatt. Úgyhogy egy fél óra orrfújkálás, majd újra próbálkozás egy kis alvásra. Éppen sikerült is, mikor barátom felébredt. Tudni kell, hogy amint mocorog mellettem, vagy felkel, akkor én rendszerint felébredek, hiába próbál nagyon csöndes lenni. Szóval mondhatni szombatról vasárnapra aludtam maximum egy órát. Elkezdtünk felkelni, kávézni összepakolászni. Tervek szerint fél 2-kor kellett volna kelni és 2-kor indulni. Csak barátaink nem igazán mutatták jelét, hogy felkelnének, úgyhogy fél 3-kor nem volt mit tenni, felébresztettem őket. Így egy jó másfél órás csúszással indultunk, de ez azért nem volt a világvége. Az út meglepően jól telt - nem volt dugó, nem álltunk meg fél óránként, senki sem volt nyűgös, szóval mondhatni úgy tűnt mintha pillanatok alatt odaértünk volna. Fiúk felezték a vezetést, így abban sem fáradt el egyikük sem túlságosan. Első állomásunk Tilburg volt, majd onnan mentünk is az Eftelingbe.

Az Efteling élménypark Kaatsheuvel település környékén található Hollandiában, a Benelux államok legnagyobb élményparkja. 1952-ben hozták létre, 1992-ben a világ legjobbjának választották. Azt kell mondjam bőven ki is érdemelte és az egyik legnagyobb hiba lett volna kihagyni. Ezt csak azért írom, mert a tervezgetés közben nagy dilemma volt, hogy menjünk-e ide. Amikor először felmerült roppant jó ötletnek tűnt, aztán amiatt bizonytalanodtunk el, hogy négyünk közül hárman valljuk be eléggé parázunk a vidámparki mókákon. Így felvetődött bennünk a kérdés, hogy érdemes-e rászánni egy napot egy olyan parkra, ahol nem is biztos, hogy sok mindenre fel akarunk ülni. Végül engem személy szerint az győzött meg, hogy megnéztünk pár videót, ami bemutatta milyen is ez a park. Ekkor biztos lettem benne, hogy majdnem mindegy mire mer, vagy nem mer az ember felülni, mert ez nem egy vidámpark. Ez egy élménypark és maga a környezet az, ami miatt elsősorban érdemes elmenni, nem a „játékok” miatt. Végül ez beigazolódott (na meg az is, hogy nem is vagyunk olyan parásak). A parkoló hatalmas volt, rengeteg autóval. Féltem tőle, hogy tömeg lesz, de a park adottságaiból fakadóan eloszlott ez a hatalmas embermennyiség. Már a bejárat fergetegesen néz ki és tudtunk fogni holland, angol, német, francia nyelven íródott széthajtogathatós térképet a parkhoz. Ez feltétlenül szükséges a hatalmas terület és a rengeteg látnivaló miatt. Amire ügyelni kell, hogy a belépőjegy megvásárlásakor kérjünk parkoló jegyet is, mert anélkül nem lehet kimenni a nap végén.

A bejárattól jobbra egyből elképesztő látvány tárult a szemünk elé, hatalmas tó nagy béka szobrokkal, a háttérben meg csúcsos épületek. Itt tartják az Aquanura watershow-t, amiről nagyon ügyesen lemaradtunk. Bár ez nap végi sztori, azért már itt elmesélném, hogy esetleg más tanuljon a hibánkból… Tudtuk, hogy van ez a víziparádé, ráadásul egészen központi helyet foglal el az Efteling látnivalói között, ugyebár hamar felfedeztük a tavat is, de ötletünk sem volt mikor van. Hát mindig záráskor, a mi esetünkben ez 18 órakor lett volna, de mi akkor még bőven a parkban mászkáltunk, csak a hangokból szűrtük le, hogy rohadtul ott kellene lenni a tónál, siettünk is oda, de éppen csak a végét csíptük el. Nagy kár érte, de majd legközelebb… A tó túloldalára sétáltunk és kezdődött is a csoda, amit átélhettünk. Bementünk egy keleti palotás stílusú épületbe, ahol kis csónakokba szálltunk és útnak indultunk a sötétben. Szuper kis túra volt, ahol az Ezeregyéjszaka meséit elevenítették meg előttünk roppant látványosan. Az az érzésem volt, hogy nem is tudom hova nézzek annyi látnivaló van, annyira hangulatos és varázslatos. Minden apróságra ügyeltek, minden hang effektre. Elvarázsolódtunk teljesen. :) Amúgy az attrakció neve Fata Morgana, ha valaki rákeresne.

A következő móka, amit kipróbáltunk a Pirana volt. Nehéz kedvenceket választani, de biztosan ez is közéjük kerülne. Itt tapasztaltuk először hogyan is működik ez a park. Minden attrakciónál egy tábla jelzi, hogy mennyit kell várnunk mire sorra kerülünk. Általában ez max 5-10 perc. Igen… 5-10 percet kell CSAK várni bármilyen attrakcióra annak ellenére, hogy egy giga nagy parkról beszélünk, eszméletlen sok látogatóval. És ez a pár perc várakozás sem telik unalmasan. Minden játéknál gondosan ki van építve merre és hogyan kanyarogjanak a sorok, nincs tolakodás, nincs harc, nincs pamporgás. Követed a kis labirintust és közben bámészkodsz, mivel minden mókának van valamilyen stílusa, története, amit már a sorban állás közben megtapasztalhatsz. Rengeteg dekorációval, aprósággal adják neked át a feelinget, így nem untat a várakozás. Még egy érdekesség, ami már itt kiderült: mire közeledik a sor vége kettéválasztanak, egy irányba mennek akik 3 vagy annál több fős bandában vannak, másik irányba akik 1 vagy 2 személlyel szeretnének fel/beülni. Így tökre elkerülhető szintén a harc a helyekért, illetve a kellemetlen szituk, amikor külön kell felülnie a társaságnak. Szóval a Pirana… Egy nagy gumiszerű kerek cuccba kell beülni és a víz áramlása visz körbe, ami mondanom sem kell roppant vicces a sok vízeséssel, vízsprickálóval és a dobáló hullámokkal. Hát számítani kell rá, hogy senki sem ússza meg szárazon.

Ezután bementünk a Spookslot nevezetű szellemkastélyba, de túl lightosnak bizonyult. Szépen ki volt dolgozva, viszont csak egy üvegfal mögül nézhettük hogyan kel életre a kastély és így félelmetes egyáltalán nem volt. Közvetlen mellette volt a 4D-s Fabula filmvetítés, amit szintén kár lett volna kihagyni, pedig elsősorban gyerekeknek szól. Egy állatos mesét vetítettek, amiben nem volt beszéd így mindegy is volt ki milyen nyelvet beszél. A lényeg a történeten volt… Bemutatta gyerek kompatibilisen hogyan pusztítja el az ember az állatvilágot és a környezetet. Roppant tanulságos volt és tök jó a 4D is, amit azelőtt még sosem próbáltam. Ebből a mozi teremből átjutottunk a PandaDroomba, ami egy állatos témájú játszóház gyerekeknek, étteremmel, ülőhelyekkel. Nagyon aprólékosan és igényesen kidolgozott az egész, viszont ez tényleg elsősorban gyerekeknek szól. Ezután a fiúk mentek egyet a Bob pályán, ami az ízlésemnek már kicsit túl veszélyesnek tűnt, de nekik tetszett és ez a lényeg. Megemlíteném itt azt is, hogy a különböző attrakciók között is csak ámul-bámul az ember, mert olyan szép a környezet. Rengeteg a növény és az állat, mint egész Hollandiában. Minden kis tavacska, híd, szobor kidolgozott és varázslatos. És mivel az egész nagy területen fekszik szépen eloszlanak az emberek és nem kell kerülgetni őket. Na meg úton-útfélen van kajás és innivalós, ami kifejezetten jó, ha egy olyan meleg nyári napon megy oda az ember, mint amilyen a mi napunk volt. Az árak pedig roppant barátiak (ismétlem magam: mint egész Hollandiában), de azért feltételezné az ember, hogy egy élményparkban esetleg elkérik az árát rendesen a kajáknak meg az italnak hát hiszen úgyis megveszik, de ez itt nem jellemző. Emellett természetesen annyi kaját viszel be, amennyit csak szeretnél és piknikezhetsz, ha kedved van.

Ezután jött a legnagyobb buli, megcéloztuk a hullámvasutakat. Kettőt én kapásból kilőttem, amik átfordulnak, hiszen én olyanra nem vagyok hajlandó felülni és a többiek sem feltétlenül vágytak rá, de a többit kipróbáltuk. Elsőnek a De Vliegende Hollander nevű csónakos hullámvasúttal próbálkoztunk. Talán ennek volt a leghangulatosabb a várakozós, sorban állós része, mert egy várszerű épületben kacsáztunk, de voltunk olyan szerencsések, hogy egy roppant neveletlen család elé kerültünk, akik végig tapostak minket hátulról meg másztak bele a seggünkbe, mintha attól gyorsabban haladna az amúgy sem lassú sor. Na de mindegy, odaértünk a csónakokhoz, beszálltunk aztán indult a móka. Itt volt nagy meglepődés… Bementünk egy sötét terembe és egyszer csak függőlegesbe vágta magát a csónak, és várakozás. Hát nem igazán számítottunk erre, mert kívülről nem tűnt úgy, hogy azelőtt is van bármi is, mint hogy kiérünk a szabadba. Ráadásul jó gyors volt és jobban megcsavarodott, mint amire számítottam, de hatalmas buli volt. Mindannyian a kedvenceink közé soroltuk ezt az attrakciót. Majd következett a Joris en de Draak, a sárkányos hullámvasút. Ez tulajdonképpen egy klasszikus hullámvasút, nem tűnt extrának, aztán kiderült, hogy veszettül gyors. Volt adrenalin rendesen, de hatalmas élmény volt ez is. Végül jött a legjobb mind közül, a Vogel Rok, ami egy beltéri hullámvasút. Az extrája az, hogy totál sötétségben megy végig. Először kicsit paráztam, hogy nem-e fordult ez is át, hiszen nem láttuk magát a vasutat, de beszállás előtt láttuk, hogy olyanok a kocsik biztonsági tartói, hogy csak láb-hasnál tartanak, az átfordulósoknál pedig minden esetben a felsőtest felett megy át a védőke, úgyhogy megnyugodtam és beszálltam. Őszintén mondom, hogy ilyen fergeteges érzésem még sosem volt. Mész a totál sötétségben és ötleted sincs merre ránt a vasút vagy épp fel vagy le fogsz menni. Nincs lehetőséged ráparázni, ráfeszülni, félni. Teljes szabadságérzet és közben meg hullámvasutazol és dölöngélsz össze-vissza. Brutál jó volt tényleg! Két helyen lehetett látni bármit is, egy olyan „alagút”-on mentünk át, ahol egy rövid szakaszon rengeteg pici lámpa volt, így mintha csillagok közé mentünk volna, illetve egyszer volt egy minimális fény, aminek hatására látszott, hogy egy sárkány- vagy kígyószájon mentünk át. Sajnos nem tudom hogy mesélhetném el jobban, de tényleg olyan érzést lehet átélni vele, amit mással nem, szóval érdemes kipróbálni. Az az egy baj, hogy nagyon rövid a menetideje, így barátnőmmel még repetáztunk is egyet. De azért arra is felhívnám a figyelmet, hogy lehet nem mindenki bírja, mert volt köztünk is gyenge láncszem, aki pindurkát elájult rajta. :D

Ezeken felül kipróbáltuk még a Pagode-t is, ami egy emelkedő házikó. Úgy kell elképzelni, hogy a pagoda körül kellemesen le lehet ülni és nézni a tájat, mert igencsak magasra felemelkedik. Ha félelmetes attrakciót kell választani, akkor én ezt mondanám, mivel eléggé félek a magasban, ráadásul a szél is erősen fújt és bár roppant biztonságos és lassú volt, azért nem voltam elragadtatva. Bár a kilátás miatt kár lett volna kihagyni. Emellett amit még nem érdemes kihagyni, az a Gondoletta. Ez egy 20 perces kis hajótúra, ami alatt kicsit más szemszögből láthatjuk a tó környezetét, etethetünk kacsákat, akik amúgy rengetegen vannak és meg is pihenhetünk kicsit az egész napos menetelés közben.

Végül már lassan záróra volt, úgyhogy kifelé átsétáltunk a mese erdőn, ahol különböző mesék helyszíneit, figuráit elevenítették meg, illetve itt volt a hosszú nyakú hollandul mesélős figura is. Majd itt hallottuk meg, hogy elkezdődött a vízi parádé és szedtük a lábaink csak hát ugye lemaradtunk róla. Nagy vonalakban elmeséltem, amiket láttuk, kipróbáltunk, de sajnos rengeteg mindent nem láttunk. Például az egész parkot be lehet kisvasutazni, ami tök jó lehet, nem mentünk be minden beltéri attrakcióba, a meseerdőn átrohantunk és voltak olyan részei a parknak, ahova el sem jutottunk, nem beszélve arról, hogy jó pár dolgot többször is kipróbáltam volna. Szóval mindenképp vissza kell még mennünk és ha más is ellátogatna az Eftelingbe feltétlenül két napot szánjon rá. Úgy gondolom, hogy ez a park hihetetlenül jó szórakozás mindenkinek – családnak, gyerekeknek, felnőtteknek, fiataloknak, időseknek, bárkinek. Kifejezetten tetszett, hogy szinte minden attrakció elérhető volt rokkantak számára is és ezzel rengetegen éltek is. És amire még érdemes kitérni azok az anyagiak. 40 euró körüli a belépő személyenként, illetve a parkolásért kell még 10 eurót fizetni, ami egy ilyen egész napos élményért egyáltalán nem sok. Bent semmilyen attrakcióért nem kell fizetni, minden teljesen ingyenes. A élelemről már írtam, hogy teljesen reális árakon tudunk vásárolni, de ha valaki ezen spórolni szeretne, teljesen nyugodtan vihet magával szenyókát vagy bármit, amit szeretne fogyasztani.

És bár ez a nap és így a bejegyzés is elsősorban az Eftelingről szólt, azért még elmesélem a folytatást is. Veszettül kifáradtunk, úgyhogy megcéloztuk az első napi szállásunkat. Végig hotelben szálltunk, kivéve ezt a napot, amikor egy tipikus saját ház két szobáját kiadó család házikójába mentünk. Tudom, hogy külföldön ez divatos, de nekem ebben a formában ez újdonság volt, hiszen sosem voltam azelőtt ilyen szálláson. A szállásunk neve B&B Acacia és ide linkelem a weboldalát is és Bookingon is megtalálható. Mindezt azért, mert annyira elégedettek voltunk, hogy bárkinek szívesen ajánlom. A szállásadónk Jolanda néni perfekt beszélt angolul és franciául. Férje nem tudott velünk beszélni, de ő is nagyon aranyos volt. A szobáink tiszták és kényelmesek voltak, na és full rózsaszínek. Az én ízlésemnek már kicsit túl giccses volt, de tényleg minden mindennel összepasszolt, le a kalappal Jolanda néni lakberendezése előtt. Este egy közeli éttermet céloztunk meg, amit szállásadónk ajánlott, viszont koszos volt és bunkók voltak a kiszolgálók is, úgyhogy átruccantunk egy McDonaldsba mondván, hogy az a tuti, abban nem csalódhatunk… Elvittük és leültünk piknikezni egy kanális partjára, úgyhogy talán még így jártunk a legjobban. Másnap reggel Jolanda néni az üveges teraszon kész terülj-terülj asztalkámat varázsolt elénk. Nem tudnék semmit felsorolni ami esetleg nem került elénk. Volt friss pékáru, szalámik, sajtok, tejtermékek, édességek, gyümölcsök, kávé, gyümölcslé és tényleg minden, amit az ember reggelire megkívánhat. Még egy fotót is lőtt rólunk, ami az ő ötlete volt, szóval külön köszönet… A szobában található, amúgy beárazott ásványvizeket és kávékat nem engedték kifizetni és még egy ajándék naptárat is kaptunk kicsekkoláskor. Kell ennél jobb szállás? Nem hiszem…:)

A nap összefoglalásaként annyit, hogy ha Hollandiában jársz, vétek lenne kihagyni az Efteling parkot, mert tényleg olyan élményből maradhatsz ki, amit máshol nem biztos, hogy megkapsz. Ha szállás kell, akkor pedig bátran válaszd Jolanda néniék kuckóját, mert tuti nem csalódsz benne.

Utazásunk többi napjáról készült beszámolókat a "hollandtouron" címke alatt találjátok.