Roppant pozitív élmény volt ez a könyv. A borítóba beleszerettem, a könyv szemlélete pedig nagyon megfogott. Fontos példány lesz a gyűjteményemben. :)

Nem szaladhatok el a borító felett. Eszméletlen mutatós darab, tök jó a színvilág és a kis fényes domborulatok. Sajna megint azt tapasztaltam, amit már korábban is pár GABO-s könyvnél, hogy képtelenség kényelmesen kinyitni és tartani. Nem is feltétlen óvnám a gerincét, de még úgy sem marad kényelmes nyitott állapotba, ha az ember picit feszegetni. De ez legyen a legnagyobb baj, a tartalom úgyis kárpótolt. Kellett egy jó pár oldalt olvasnom mire ráhangolódtam, de utána már le sem bírtam kattanni róla. Szeretem a világot, amibe csöppenünk, a sok idegen fajt. Igaz, hogy csak kiragad párat, de szép háttérsztorit is mutat és szuper leírást róluk. Könnyen beleéltem magam a könyvbe. Egyébként témáját tekintve gagyibb történetre számítottam. Bár hatalmas fordulatokra, csattanókra nem kell számítani, de nem is ez volt a könyv lényege. Nagyon érdekes szemszögből vitatja meg az értelmes lény fogalmát és feldob pár roppant elgondolkodtató kérdést, állítást az emberiséggel kapcsolatban. Mindezt egy nagy dalfesztiválba csomagolva. Szerintem fergeteges, nálam 5-ből 5 pontot kap, az tuti!

Akit csak ismer, az mind szörnyeteg, kispofám. Tudja, jó sokat megfigyeltünk a maguk médiájából. Kiváló rendszer a társadalmi értelem felmérésére. Úgy tűnik, önöket rendkívül aggasztják a szörnyetegek. A fenti szörnyetegek, a lenti szörnyetegek, a szörnyetegek önök között, a tengerben, a radioaktív szörnyetegek, a gépszörnyek, a mágikus szörnyetegek, a sorozatszörnyetegek, akiket csak a rendőrjelvényes szörnyetegek állíthatnak meg. Ez az egész annyira jellemző önökre. Egy idő után rettentően elunják magukat. Végül is, mindig győznek a szörnyetegek ellen, holott épp önök főzik meg szép lassan a bolygójukat, csak mert nem veszik a fáradtságot arra, hogy ne tegyék, önök mészárolják le egymást szórakozásból és haszonlesésből, önök szőnek bonyolult meséket, amelyek eleje csupa nyugalom, kedvesség és egyenlő bánásmód, de valahogy valaki mindig rabságba kerül, önök pusztítanak ki más fajokat, amelyekkel egy világon osztoznak, pusztán azért, hogy fotózkodhassanak a hullájukkal vagy felzabálhassák a legjobb részeiket, hátha akkor kielégítőbb lesz az önök erekciója, és önöknek általánosságban véve is hajlandóságuk van arra, hogy bárki illékony, egyedi és törékeny életét eladják, ha ezáltal valamivel nagyobb részt fogyaszthatnak az erőforrásokból, mint ők. Még abban sem képesek megegyezni, hogy egy beteg gyerek kaphat-e egy zsebkendőt anélkül, hogy megdolgozna érte. Önök közül mintha senki sem bírná elviselni a másikat. Hogyan fognak akkor bánni velünk, ha hagyjuk, hogy elárasszák a galaxist? Melyikünknek vannak olyan szarvai vagy agyarai vagy karmai – amikhez egyébként igencsak ragaszkodunk -, amik képesek felajzani az önök renyhe szerveit? Persze, persze, okos dolgokat is csináltak szabadidejükben. Senki sem tagadja, hogy a ritmikus sportgimnasztika elképesztő. De elég egy csettintés, és önök szívesebben nézik, amint másvalaki kimondhatatlan szenvedéseken megy keresztül, csak nehogy egyetlen hűs italt is élvezhessen úgy, hogy önöknek nincs két másik, koktélcseresznyével és több jéggel és kis papírernyőkkel, és önök közül a legtöbben még ebben az esetben is inkább elvennék azt az egyet is, hogy három italuk legyen. Egy értelmes faj nem viselkedik így. Így a vadállatok viselkednek. Önöknek még a kisbabáik is mélységes gyanakvással szemlélnek mindenkit, aki nem pont úgy néz ki, mint a szüleik. Ez önökbe van sütve.

A kérdés sosem az volt: Tudtok városokat építeni?

Arra a hangyák is képesek.

A kérdés sosem az volt: Képesek vagytok belegondolni a tulajdon létezésetekbe, és kicsit megzuhanni ettől?

Bármely fogságban tartott állat képes erre.

A kérdés sosem az volt: Tudtok eszközt használni?

A varjak is csinálják. A vidrák is. Az emberszabású majmok. Édes Istenem, mindenki csinálja.

A kérdés sosem az volt: Képesek vagytok komplex problémamegoldásra?

A kutyák képesek.

A kérdés sosem az volt: Meg tudjátok tapasztalni a szerelmet?

Senki sem képes rá.

A kérdés sosem az volt: Tudtok nyelvet használni?

A papagájok, delfinek és tintahalak is tudnak.

A kérdés sosem az volt: Felfogjátok a tárgyállandóságot, felismeritek magatokat a tükörben, eltemetitek a halottaitokat, érzelmi kötődést alakítotok ki az utódaitokkal?

Az elefántok minderre képesek, bizonyos emberek pedig egyértelműen nem.

Az egyetlen kérdés a következő.

Van bennetek elég empátia, vágyakozás és kétségbeesés, hogy összekapcsolódjatok másokkal, és négyszólamú harmóniában sikoltsatok az űrbe? Elegendő szellemi teljesítőképesség, finommotoros képesség és esztétikai fogalomalkotási készség, hogy tollakra, kövekre és egy hernyó undorítóbbik likából kijövő anyagra ránézve ruhákat, fátylakat, patacipőket lássatok? Kellő stílus és fölös energia, hogy olyasmit tegyetek, ami nem szolgálja közvetlenül és kézzelfoghatóan a személyes túlélést, és ami talán még csillogó zsákmányként ki is emel a falkából, csak azért, mert menőség?

A világegyetemben mindennek van ritmusa. Minden a Nagy Bumm által lefektetett ütemre lüktet. Minden érzi a teremtés dobritmusát, amely elvezet a csillagoktól a szexig, majd a dalig. De csinálni is tudjátok a ritmust? Egy popbanda létrehozásához egy teljes civilizációnak fel kell állnia, működnie, és vernie a taktust a lábával. Kell hozzá elektromosság, költészet, matematika, hangerősítés, textilek, csarnoképítészet, hatékony mimetikus csere, dramaturgia, ipar, marketing, bürokrácia, kultúrkritikusok, audiovizuális jeltovábbítás, különleges effektek, zeneelmélet, szimbológia, metaforák, közlekedés, bankok, elegendő szabadidőre fordítható fölösleges kalória, hogy a vadászaton túl is csinálni lehessen dolgokat – minden kell.

Bízhatnak benne mások, hogy ha mindenáron muszáj hadat üzennetek és kipusztítanotok a fél kvadránst legalább írtok róla egy szomorú nótát?

Igen?

Hát, még ez sem elég.

Vagytok annyira kedvesek a kis bolygótokon, hogy ne némítsátok el a ritmust? Ne tapossátok el a dalokat éneklőket és mesemondókat és selyembe öltözőket? Mert olyat csak szörnyetegek csinálnak. Csak ők oltják ki a művészeteket. Ők égetnek könyveket. Ők tiltanak be zenéket. Ők förmednek rá mindenkire, akinek van hallása, hogy kapcsolják ki a ricsajt. Ők nem képesek magukon túltekintve olyan tisztán látni, hogy a mennyeknek dalolják az igazukat. A ti világotokban van elég jóság, hogy szólni hagyjátok a zenét?

Van lelketek?

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.