Hollandiai nyaralásunk harmadik napján a Texel sziget volt az úti célunk. Már most az elején azt kell mondjam, hogy az összes helyszín közül ez tetszett a legeslegjobban. Mondjuk úgy, hogy ez a környezet volt az, amit elképzeltem és ráhúztam Hollandiára. Annak ellenére, hogy nem is igazán néztem utána mit fogunk itt találni. De kezdjük az elején… Felkeltünk a csodaszállásunkon Koudekerk aan den Rijnben, bóklásztunk kicsit, csináltunk pár képet, barátom drónozott egyet, aztán elindultunk Den Helderbe. Azt terveztük, hogy a nap folyamán bejárjuk az egész szigetet, úgyhogy nem vacakoltunk, mentünk egyből a kompkikötőhöz. Volt még egy kis időnk, lesétáltunk a kávézójába. Igényes és szép mosdó, klassz környezet, tök jó volt. Kávéból persze ugyanazt a standard jó hosszú kávét lehetett venni, mint mindenhol. Jegyet csak odaútra kellett váltani, ami valljuk be totál logikus, hiszen ez egy sziget, előbb-utóbb úgyis visszajön róla az ember. Mi a dunai kompozáshoz vagyunk szokva, ahol minden úton veszel jegyet, szóval elsőre meglepett minket, de így sokkal egyszerűbb. A Teso nevezetű komp nagyon tetszetős volt. Hatalmas méretű, ha jól emlékszem három emeletre rendezték az autókat. A menetidő 20 perc volt, ami szinte csak egy pillanatnak tűnt, mert nem kellett az autóban ülve megvárni, felsétálhattunk nézelődni. Kimehettünk a szabadba, de leülhettünk ablak mögé is, vagy akár a kávézóban is várhatott az ember. Miután átértünk a kikötő mellett mindjárt le is tudtunk parkolni. Szerencsére ingyenes volt a parkoló, így egész napra otthagyhattuk az autót és mindjárt ott a parkolóban béreltünk bicajt. Az árra sajna nem emlékszem, de feltételezem ez sem volt vészes, mint ahogy semmi. A bicaj egész nap nálunk lehetett, zárásig kellett visszavinni, ami talán este 8 vagy 9 óra volt. Aztán megindultunk, hogy felfedezzük ezt a csodaszigetet.

Először a délkeleti oldalán indultunk el, sajnos nem tudtunk közvetlenül a parton, mert éppen magasították a töltést, viszont így is nagyon élvezetes volt. A bicajok szuperek voltak, a bicikli út szintén tökéletes, szóval csak úgy hasítottunk napsütésben a birkák között. Már rögtön a kirándulás elején megálltunk egy röpke pihenőre, mert találtunk egy kis kilátószerűséget, amire felmászva átláthattunk a dupla töltésen át egészen a tengerre. Sokat nem időztünk, tovább haladtunk és gyönyörködtünk a tájban. Na itt volt igazán érvényes az, amit már lehet említettem korábban is – állatok mindenhol. Birkák és bocik között tekertünk egész nap. Nem ám egy-két állatka között, hanem állatokat láttunk mindenhol. Aztán egy idő után felmehettünk a töltés tetejére, úgy volt igazán jó a túra. Jobbra tenger, balra zöld sziget, napsütés, pár sör a táskánkban, mi kellhet ennél több? :) Nagyon élveztem. Olyan szabadságérzet fogott el, mint már igen régen. 

Hamar beláttuk, hogy az egész sziget túl nagy falat lenne egy nap alatt, így Oudeschildnél megálltunk, ami amúgy nagyon hangulatos kis kikötős település. Itt fedeztük fel a fókanézős programot, amire sajnos nem jutott idő, de egy következő alkalommal… Den Burg felé vettük az irányt, ahol megálltunk szusszanni egyet, szereztünk pár sörikét az útra és mentünk is tovább De Koogba. Egyből a partra mentünk, ami valami elképesztő volt számomra. Azelőtt sosem láttam ilyen tengerpartot. Végtelen homok és végtelen víz. Csak tátott szájjal bámultam és élveztük, hogy ott lehetünk. 

Egy kicsit még tudtuk élvezni az egész napja tartó napsütést és meleget is, de a parton ücsörögve beborult és még esni is kezdett, úgyhogy megcéloztunk egy éttermet a parton. Csoda szuper volt a tengerrel háttérben elfogyasztani az ebédet. Ami nem mellékesen egy brutál jó borda volt, amit találomra választottunk, mert ismét nem értettük az étlapot.

Utána nekivágtunk a visszaútnak, amit most ezzel a parttal párhuzamosan tettünk meg. Elvileg rövidebbnek kellett volna lennie a fiúk szerint, de én nem úgy érzékeltem… Igencsak megfáradtam, totál elszoktam a biciklizéstől. És hát mégiscsak már a hátunk mögött volt 30 km… Konkrétan voltak olyan pillanataim, hogy megállok és megvárom amíg a többiek visszajönnek értem kocsival, vagy nem tudom. :D A szenvedés mellett viszont nagyon szép tájakat láttunk. Egyrészt a homobuckákat, amik a sziget ÉK-i partját végig kísérik. Másrészt a sziget vidékies oldalát, láttunk rengeteg állatot, végtelen mennyiségű zöld területet, csecse kis vidéki házakat jó távol egymástól. A béke szigete. Végül kínkeservesen, de visszaértünk a parkolóhoz. Bicaj lerak, kocsiba beszáll és megcéloztuk a szállásunkat, ami nagyon kis helyes volt, kicsit furcsa és elég színes szobákkal. Egy rossz szavunk nem lehet, volt bekészítve kávé, ásványvíz, tiszta volt, rendezett és a fürdő is tökéletes. Viszont ebben a szállásban leginkább a reggeli volt, ami kifejezetten dicsérendő. Egy helyes kis vidéki konyha stílusban prezentált terülj-terülj asztalkám. Mindenféle volt, amit ember reggelire enne, a lekvár helyes kis üvegcsékben volt és természetesen nem maradt el a frissen facsart narancslé végtelen mennyiségben. De itt még nem tartunk… Miután elfoglaltuk a szállást, elkocsikáztunk a világítótoronyhoz, ami szuper jól nézett ki. Nem időztünk sokat, mert másnap ide még visszatértünk, de azt majd a következő bejegyzésben. Konkrétan olyan szinten kimerültem, hogy amint az ágyba kerültem, szerintem másodpercekre rá már el is aludtam.

Ez volt a legkimerítőbb, de legtöbb pozitív élménnyel gazdagító napunk az aktív nyaralásunk során. Imádtam a szigetet! Bármennyiszer vissza tudnék ide menni.

Utazásunk többi napjáról készült beszámolókat a "hollandtouron" címke alatt találjátok.