Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Pierce Brown: Arany háború és Hajnalcsillag

Könyvértékelés

2019. november 25. - kovacs.netti

omnisvirlupus.jpg

Forrás: Pinterest

Az elmúlt egy hónapban sajnos elmaradoztak a blogbejegyzések, de nem voltam tétlen. A Vörös lázadás sorozat második részének, az Arany háborúnak nagy lelkesedéssel kezdtem neki és gyorsan ki is végeztem, majd egyből bele is kezdtem a következő részbe, a Hajnalcsillagba. Mostanra időm is kedvem is lett hozzá, úgyhogy egyben hozom az értékelésüket. Elképesztően jó sorozat olyan karaktervilággal és pörgős történetvezetéssel, amit én még talán egy könyvnél sem tapasztaltam. 

Nyomokban spoiler!

 

SzerzőPierce Brown

Könyv címeArany ​háború (Vörös lázadás sorozat 2. rész)

Eredeti mű: Pierce Brown: Golden Son

Fordító: Török Krisztina

Oldalak száma: 496

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9786155522093

Fülszöveg:

Az Arany háborúban folytatódik Darrow tragédia kovácsolta bosszúhadjárata: eltökélten vezeti harcba elnyomott népét a szabadságért egy hazugságokra épült elitista utópiában. Arannyá vált ő is, és belülről tervezi megdönteni a Társadalmat. Azonban nem csak leggyűlöltebb ellenségeit kell legyőznie, hanem a benne lakozó bosszúvágyat is, hogy végül erőszakos polgárháború helyett világa újjászületését hozza el.

Ha a Vörös lázadás egy letehetetlenül olvasmányos, folyamatosan pörgő, végig lebilincselő kezdet volt, akkor az Arany háború egy még brutálisabb adrenalinlöket: az olvasó fék nélkül száguld a szereplőkkel a folyamatos akciójelenetek, űrharcok és politikai intrikák közt. Helyenként kegyetlen, máskor nagyon is emberi élet-halál történet a bosszúról egy felejthetetlen főszereplővel – Pierce Brownt joggal tartják az akció sci-fik egyik legnagyobb reményű új szerzőjének.

A könyv felépítése egészen hasonlít az első kötetre. Itt is úgy éreztem, hogy az elején kicsit káoszosan jönnek az információk. Sőt tulajdonképpen egy nagyobb időintervallum eltelt az első könyv és a második könyv eleje között, pontosan az az időszak, amire kíváncsi lettem volna. Mit kezd Darrow az Aranyak világában? Hogy tartja fenn az álcát? Hogy érvényesül, halad előre a ranglétrán? Pont úgy, mint az elsőnél, az az érzésem volt, hogy egyszerűen nem kapok elég információt. Vagyis az információ nagyon is sok, de egyáltalán nem azok, amikre én kíváncsi lennék. Nem tudom eldönteni, hogy az a probléma, hogy egészen más az elképzelésünk egy könyv első harmadának a tartalmáról az íróval, vagy tényleg kicsit csapongó az eleje, de mindegy is. Próbáltam felvenni a fonalat és hozzáképzelni, amit akartam és a második fele már sokkal élvezetesebb volt. Bár az elejéről lemaradt részletek továbbra is homályosak voltak, az első könyvben felmerült kérdéseket egészen jól megválaszolgatta. Elkezdett meggyőzni arról, hogy tényleg fontos ez a lázadás/forradalom, bár még mindig kicsit úgy éreztem, hogy Darrrownak elsősorban a hatalom a célja és csak indokolni akarja tetteit. Szépen haladva a könyvvel egyre tisztábban láttam a dolgokat, egyre jobban körvonalazódott bennem a világ és a karakterek is többet mutattak magukból, esetleg a múltjukból. Itt ki is térnék rá, hogy véleményem szerint egy valami hibátlan a sorozatban, az pedig nem más, mint a szereplők. Egytől egyig érdekesek, kedvelhetőek, vagy épp rossz érzéseket válthatnak ki, de mind különlegesek. Valószínűleg ez is nagyban hozzásegít ahhoz, hogy teljesen pozitív élményként éltem meg az olvasását a hiányosságok ellenére. A könyv vége pedig egy hatalmas csattanóval zárul. Számat eltátottam és pislogtam, tartottam a kezemben a könyvet és néztem, hogy mégis mi a franc történik itt? Sok sok meglepő fordulatot olvastam könyvekben, láttam filmekben, de eddig egy olyan volt, amikor eldobtam az agyam, hogy ilyen nincs, kész vége, nem történhet ilyen, az pedig a Trónok harca Vörös Násza volt. Hát most újraéltem ezt az érzést, mert a Diadal napja felért a Vörös Násszal. Hatalmas húzás volt a könyv végére betenni és ezzel a fordulattal el is kötelezni az olvasót nem csak a következő rész, hanem az egész sorozat mellett. Fergeteges! Mivel időközben már a harmadik részt is befejeztem, teljes bizonyossággal állíthatom, hogy az Arany háború annak ellenére, hogy önállóan is megállja helyét, egy átvezető rész az első bevezető és a harmadik igazán izgalmas könyv között. Átugrik egy - szerintem nem, de az író szerint ezek szerint - lényegtelen időintervallumot, majd az események egymás után pörgetésével egyre több részletet, hátteret megismertet és a végén ad egy akkora pofont, hogy az ember lánya eldobja a könyvet és már lapozza föl a következő részt. Így kell egy jó sorozatot írni... Nem adhatok 5-nél kevesebb pontot rá. 
5.jpg
Az ostoba a leveleket tépkedi le. A barom a törzset vágja ki. A bölcs a gyökereket ássa ki.
Árulás az, ha a kutya, akit a gazdája megpróbál meggyilkolni, belemar gazdája kezébe?
Teljes a sötétség. Odakinn villámlás hasít a fellegekbe, dübörög az ég. És akkor hallok valamit. Vonítást. De nem a szélét.
Újabb villámlás, és akkor meglátom őt, ahogy az egek legrusnyább angyalaként repülve érkezik. Vállain farkasbőr lóg, csattog a szélben. Fekete fémsisakja farkasfejet formáz, és állig fel van fegyverkezve.
A durva záró esemény után nem kérdés, hogy azonnal belekezdtem a következő könyvbe, ami viszont a sorozat olvasása során először, az első pillanattól kezdve magával ragadott. Egyelőre ez tetszett a legjobban, de várjuk ki a végét, még vannak részek... :)

SzerzőPierce Brown

Könyv címeHajnalcsillag (Vörös lázadás sorozat 3. rész)

Eredeti mű: Pierce Brown: Morning Star

Fordító: Török Krisztina

Oldalak száma: 566

Borító: puhatáblás

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789634190974

Fülszöveg:

Darrow békében élt, de az ellenségei háborúba kényszerítették. Az Arany uralkodók felakasztották a feleségét és rabszolgasorba taszították a népét. Ő azonban nem törődött bele a sorsába, nem adta fel: mindent kockáztatva beépült az Aranyak közé, és lehetetlent nem ismerve harcolt és élt túl mindent, hogy végül elindíthassa a forradalmat, ami darabjaira szedi a marsi rendszert.

MOST ELJÖTT AZ IDŐ, A FORRADALOM KEZDETÉT VESZI.

Pierce Brown a Vörös lázadás-trilógiával robbant be 2014-ben a sci-fibe, és a hirtelen sikerének köszönhetően mára olvasók milliói rajonganak érte a világ minden táján. A Hajnalcsillag a megkoronázása e diadalmenetnek, egyben méltó befejezése az utóbbi évek legnépszerűbb sci-fi sorozatának.

Nagyon érdekes érzelmi síkra repít már az elején. Az előző drasztikus végkifejlet után egyből megismerjük Darrow majdnem egy éves megpróbáltatásait, ezáltal a Sakál kegyetlenségének végtelenségét. Már a könyv elejétől újabb szereplőket ismerünk meg, ami nyilván szükséges is azok után, hogy az előző rész végén igencsak megcsappant a számuk. Bár már ezerszer leírtam és az előző részeknél sem volt másként, itt is a karakterek viszik az egész könyvet. Nem azt akarom mondani, hogy nem jó a történet. Sőt! Ez a rész a legjobb. A szereplők viszont olyan változatosak, olyan fejlődéseken mennek át, vagy épp hullámoznak, annyira életszagúak, hogy függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív a sztori szempontjából, az ember megkedveli és már-már úgy érzi, hogy személyesen ismeri őket. Nem ver át az író, mindnél éreztem, hogy jók vagy rosszak függetlenül attól, hogy épp kinek az oldalán állnak. Nagyon szépen megmagyaráz minden tettet, minden változást. A szereplőkkel élünk és együtt érzünk az egész történetben. Őszintén mondom, hogy nem találkoztam még ilyen könyvvel, amiben ennyire kidolgozott és ennyire fluktuál a szereplőgárda. (Hazudtam, a Trónok harca pontosan ilyen, viszont annak csak az első részét olvastam, csak a sorozatot láttam.) A történet ugyanolyan pörgős, mint az előző részekben, viszont sokkal könnyebben felvettem a fonalat és élvezhetőbb is volt. Nem tett rosszat neki, hogy érdekes, különleges helyszínekre kerültünk, talán emiatt volt kevésbé csapongó, hiszen ezeknél újabb háttér morzsákat csepegtetett az író. A történet végén majdnem rosszul lettem, hogy megint ilyen helyzetbe hoz minket az író. És már elkezdtem dühöngeni, hogy ilyen nincs, hogy egymás után ilyen pofont kapunk, de szerencsére a végére minden kikristályosodott. Sőt egy igazán pozitív meglepetést okoz nekünk a legeslegvégén, ami már igazán ráfért a lelkemre a sok történés után... Brutál jó ez a könyv! A sorozat eddigi legjobbja. Sőt mind a 4 könyv és a hamarosan megjelenő közül, ennek a legszebb a borítója. 5 pont kérdés nélkül... 

5.jpg

És utolsó pillanataimban azon tűnődöm, hogy bolygónk nem bánja-e, hogy felmarjuk testét, és elraboljuk kincseit, ha egyszer tudja, hogy mi ostoba, meleg kis lények úgyis csak egy kurta sóhaj vagyunk kozmikus életében. Vagy még az sem. Megnőttünk és elszaporodtunk, dühödten fosztogatunk és meghalunk. És amikor belőlünk már csak acélemlékeink és műanyag bálványaink maradnak hátra, az ő felszínén ugyanúgy suttog majd a szél, kavarog a homok, és ugyanúgy kering tovább, végképp elfeledve a merész, pucér majmokat, akik azt hitték, járna nekik a halhatatlanság.

Senki sem külön álló sziget. Szükségünk van azokra, akik szeretnek bennünket. És azokra, akik gyűlölnek. Szükségünk van a többiekre, hogy életre keltsenek, hogy értelmet adjanak életünknek, érzéseinknek.

(...) az igazságtétel nem azt jelenti, hogy a múltat tesszük jóvá. Hanem azt, hogy a jövőt. Nem a halottakért harcolunk, hanem az élőkért. És azokért, akik még meg sem születtek.

Amikor kisfiúként felnéztem apámra, azt gondoltam, hogy az a felnőtt, aki uralkodik magán. Aki kézben tartja és irányítja a saját sorsát. Hogy is tudhatná egy gyermek, hogy a szabadság éppen akkor vész el, amikor felnőtté válunk? Mert onnantól lesz fontos minden. Már minden apróságnak jelentősége van. És lassan, elkerülhetetlenül körénk fonódik a kényelmetlenségek, kötelességek, határidők, kudarcba fúlt tervek és elvesztett barátok emlékének szövedéke, amely gúzsba köti az embert.

Az információk és a borítóképek a könyvek Moly-os adatlapjáról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr5315324522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.