Már említettem, hogy a sütés nagyon nem az erősségem, de nyugtattam mindig magam, hogy csak az ezeréves sütők miatt van. Hát most itt az új sütő, lehet próbálkozni. Gondoltam valami totál egyszerűvel kezdek, hogy összeszokjunk... Már korábban megtaláltam ezt a receptet a Nosalty-n és délután megvettem a hozzávalókat. Szerencsére ehhez sem kell semmi extra, csupa olyan, ami nagy valószínűséggel van is otthon. Korán hazaértünk melóból, a rakott mexikói is hamar meglett, így késő délután megpróbálkoztam vele. Tényleg kifejezetten egyszerű, viszont lusta voltam szép kis golyókat formázni és gondosan megnyomkodni őket. Lett a szokásos nagyjából összehempergetős, tepsibe dobós megoldás... Utólag picit bánom, mert amúgy pár percet vesz igénybe az egész hadművelet amíg összeöntjük a hozzávalókat, ennyi energiát igazán lehetne belefektetni. De majd legközelebb a küllemre is odafigyelek... Érdemes az eredeti receptnél megnézni milyen szép kis kekszeket lehet összehozni belőle. Az íze viszont nagyon jó. Így, hogy nagyobbak lettek a kekszek, a belseje finom puha omlós lett, a külseje pedig ropogós. Egyáltalán nem száraz vagy kemény. 

Bár nem voltak a legextrább fogásokat, amiket ma elkészítettem, de muszáj volt megosztanom az eredményt, hiszen mégis csak első vacsi és első süti a várva várt konyhában. A rakott mexikói úgyis előbb vagy utóbb megjelent volna, ez a keksz pedig biztos, hogy még más verzióban is felkerül. Mindenképp elkészítem más ízű pudingokkal is és legközelebb szép kis golyókat formálok, ha meg szerzek sütipecsétet, akkor azzal is megpróbálkozom.