Mint már azt az előrendeléses bejegyzésemben is említettem egyből belekezdtem a könyvbe, amint átvettem. Egy kis anyaféle mézes krémes majszolása közben gyorsan a végére is értem. Hirtelen ötlettől vezérelt előrendelés volt, nem volt túl bizalomgerjesztő a borító és az írót sem ismertem. Sőt, mint ahogy írtam is, előítéletes vagyok a magyar írókkal, pedig biztos, hogy arányaiban ugyanannyi rossz magyar könyvet olvastam, mint amennyi külföldi író tollából származót. Szóval nem tudom miért, de mindig tartok tőle. Ez egy kifejezetten kellemes csalódás volt. Biztos vagyok benne, ha egy újabb könyve jelenik meg az írónőnek, akkor tuti előrendelem. 

Nem is tudom hol kezdjem, talán a borítónál. Szegényke nagyon gyengére sikerült, ha csak ezt látnám meg valahol, biztos vagyok benne, hogy le se venném a polcról. Mivel a kiadó is teljesen ismeretlen volt számomra, a minőségében sem voltam biztos. De amikor megérkezett az előrendelésem láttam, hogy strapabíró kis könyv. Picike, amit imádok. Szépen, könnyen lehet kinyitni, egyáltalán nincs az az érzésem, hogy akár a borító megtörik, akár a kötésnek esik baja és még vigyáznom sem kellett olvasás közben arra, hogy hogyan tartom, mennyire nyitom ki. Nagyon kényelmes volt a betűméret is. A kis méret, nagy betűk miatt az 224 oldal is csalóka, elég rövid kis történet. Viszont imádtam! A fülszövegből megismert alaphelyzet kicsit elcsépeltnek tűnt, de egészen más szemszögből vázolja az egészet, mint az eddig olvasottak. A történetet nem mondanám sem izgalmasnak, sem pörgősnek, de ez a legkisebb mértékben sem ront az élvezeti értékén. Inkább elgondolkodtat a könyv sok mindenen. A kevés szóval éppen eleget mond. Szereplőket is kedveltem végig. Nem is tudnék hibát mondani. Egy ilyen rövidke könyvtől nem is várnék többet. Élvezhető, szerethető, érdekes, elgondolkodtató. A borító felett szemet hunyok  és akkor nincs is kérdés: 5 pontot kap az 5-ből. Szívesen ajánlom bárkinek nemtől, kortól, érdeklődési körtől független, ha pár órás élvezetes ki olvasásra vágyik. 

Fura dolog, amikor megkérdik az embertől, hogy az eddigi élete során mi volt a legszebb, legboldogabb emléke. Elkezd gondolkodni, kutat az emlékek között, és a végén szégyenkezve állapítja meg, hogy nem tudja. De miért nem? Talán azon egyszerű okból, amiért én sem tudom. Mert sosem a jelenben éltem. Érdekes gondolkodású lényeg vagyunk mi, emberek. A holnapban élünk, miközben nincs jelenünk és a múltra hivatkozunk.

Ha egy nap arra ébredsz majd, hogy boldog vagy, ne kutass tovább, mert minden más utáni vágyódás csak telhetetlenségből fakadó időpazarlás.

Erre szoktuk mi mondani, hogy a halál olyan, mint egy jó vendég. A vártnál előbb érkezhet, de sohasem késik.

A borítókép és az információk a könyvről a Moly-os adatlapjáról származnak.