A következő előrendelt olvasmányom a Furcsa időjárás volt, amit egy 4 parás kis sztoriból álló könyvnek képzeltem. Mivel Moly-on is megkapta a horror címkét és a borító stílusa egyértelműen valami ilyen témára utalt... Hát tulajdonképpen sok címkét tudnék rá ragasztani, de horrort biztosan nem. A 4 történet fokozatosan megkedvelteti a könyvet és összességében nagyon pozitív élmény volt, még ha nem is erre számítottam. 

Kezdeném kívülről... A könyv borítója fergetegesen gyönyörű. Aprólékos és nagyon szépek a színei, a gerince is esztétikus, jól mutat majd a polcon. Viszont semmi köze az egész könyvhöz. Nem tudok róla az egyik történetre, vagy részletére asszociálni, de még csak a könyv egészére, mondandójára sem. Egyáltalán nem értem. A könyv kötése kellemetlen. Képtelenség kinyitni a könyvet, nem csak kényelmetlen, hanem tényleg nem lehet. Ahhoz hogy olvasni tudjam egészen szét kellett feszítenem és meg is történt a baj, megtörtem a gerincét. Nem örültem neki, de ebből én nem szoktam különösebb gondot csinálni, majd sikerült még egyszer megtörnöm, amikor később megint erősebben nyitottam szét, hogy olvasni tudjam. Voltak kétségeim, de befejezve a könyvet végül nem károsodott olyan látványosan. Bár egészen más tartalomra számítottam, a könyv szépen lassan megszerettette magát velem. A Pillanatfelvétel című történet egészen lagymatag volt, de nem is volt hosszú, hamar túlértem rajta. A Csőre töltve című sztorit már érdemlegesebbnek tartom. Kicsit vontatottnak éreztem, de észre sem vettem hogy falom szép sorban a lapokat és várom a végkifejletet. Tetszett a sztori felépítése, ahogy felépítette bennünk a képet a mondandóról. Viszont az Ég és föld között történet levett a lábamról. Annyira egyedi és abszurd az ötlet a szilárd felhőről, ami képes olvasni a potyautasok gondolatait, kívánságait, hogy azokat teljesítve kapcsolatot teremtsen. És ez még nem is minden a felhőről... Az Eső című sztori is érdekes volt, elgondolkodtató, viszont egyedül ebben nem tudtam megkedvelni a szereplőket. Valamiért nincs nagy hangsúly fektetve rájuk. Összességében már csak az is rettentő nagyot dobott a könyvön, hogy (az én ízlésem alapján) egyre jobb történeteket olvashatunk. Még teljesen nem érzem az összhangot az író stílusával, de biztató volt, lehet csak szoknom kell. Épp ezért majd egyszer biztos újra fogom olvasni, és az is tuti, hogy a Spóra című könyvét is hamarosan beszerzem. Nem volt életem könyve, a külsőségekkel sem vagyok teljesen megelégedve, de tudott újat mutatni és kellemesen lekötött, 4 pontot adnék az 5-ből. 

Azt mondják, néha mindannyiunk fölött beborul az ég – de csak hogy utána annál szebben süssön ránk a nap.

A borítókép és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról származnak.