Ha közeleg a hónap vége és már nem akarunk több ezret költeni vacsira, viszont simán kiegyezünk egy pizzában, akkor a Pókert választjuk. Nem a lakásfelújítás alatt kedveltük meg, már az albérletben is sokszor rendeltünk innen. Olcsó, nagyon finom és gyors (volt). Mostanában a kiszállítás már inkább közelíti a másfél órát, mint az egyet, de ha ezt tudja az ember és számít rá, akkor kevésbé kellemetlen, mint amikor éhesen az utolsó pillanatban rendel és öt percenként lesi az órát. Annak ellenére, hogy kicsit lassan szállítják ki mindig friss, meleg a pizza. Minőségére sem volt sosem panaszunk. Nézzük most miket rendeltünk...

A felső Szélvész pizzát én rendeltem, örök kedvenc ezen a helyen. Minden alkalommal borsót kérek plusz feltétként, mert az ára még így is nagyon jó és tökre passzol a pizzához. Remélem az a képen is jól látható, hogy nem sajnálják a feltétet egyáltalán. Ez kell is, mert a tészta kicsit vastagabb, viszont ízre finom és a feltéttel együtt egyáltalán nem száraz. Amiért végképp imádom, hogy talán az összes eddig rendelt pizza közül ez a legszínesebb. :) Jó ránézni. Hát még beleharapni...

Barátom Bugaci pizzát rendelt, gombát kért plusz feltétként rá. Ez egy picit drágább, de még így is az átlagos árkategóriába tartozik. Megkérdeztem tőle mi a véleménye róla, azt mondta: ez egy jó közepes pizza. Jelentsen ez bármit is. De valami olyasmit takarhat, hogy az ár ellenére nem kapunk rossz pizzát, de nyilván nem egy csúcs kategóriáról van szó. 

Sajna a pizzát itt sem vágják fel, de ehhez is hozzászoktunk már. Előnyként említeném meg, hogy itt lehet 26-os pizzát is vásárolni, nem csak 32-eset. Madárétkűeknek ez jó hír lehet. :) Viszont emlékeim szerint más ételt nem kóstoltunk még innen, úgyhogy csak a pizzát tudom ajánlani. Összességében 4 pontot kap tőlem az 5-ből és elsősorban a lassú kiszállítás húzza le, nem a pizzák minősége. 

Nem is tudom hol kellene kezdenem… Még kislány koromban feljártunk szüleimmel Pécsre plázázni, mozizni, majd később barátokkal vásárolgatni, bandázni. Már akkor tudtam, hogy ez való nekem, a nagyobb nyüzsi a kisvárosi mohácsi feeling helyett. Mivel másik eltökélt elképzelésem volt, hogy már pedig én egyetemre fogok járni, ezért a terv egyszerű volt: irány a PTE, irány egy albérlet és vágjunk bele az pécsi életbe. Így 19 évesen felköltöztem. Első évben egy gyönyörűen felújított, modern lakásban laktunk Uránvárosban egyik barátnőmmel. Nem mondom, hogy tökéletesen műveltük le az első kis háztartásunk. Volt minden, amit csak el lehet képzelni: pizza a falon, döglött halaktól bebüdösödött akvárium, hűtőben felejtett kicsit átváltozott puding. Szóval tényleg minden, amit két friss egyetemista lánytól el lehet várni, akik nem is épp a rendszeretetükről híresek, akik fiatal koruktól ismerik egymást és nem árulnak zsákbamacskát a másiknak, ha úgy kell lekaparniuk egymás után a konyhabútorra ragadt teafiltert. Sajnos második évtől ez a remek albérleti lehetőség megszűnt, így költöztem egy utcával arrébb egy ismerős lakásába. Ebben az albérletben 3 évig maradtam és azt kell mondjam, hogy a hosszú ottlétem alatt egy kicsit sem kedveltem meg a lakást és amint tehettem utaztam is haza Mohácsra. A lakás tele volt a tulaj holmijával, időnként látogatást is tett, ami nekem elég volt ahhoz, hogy nem tudtam sajátomnak érezni és otthonosan elengedni magam benne. Persze az sem volt túl jó, hogy egyedül laktam, de alapvetően szeretek egyedül lenni és a barátaim mindig voltak olyan jó fejek, hogy átjöttek, vagy elmentünk valamerre, ha társaságra volt szükségem. Viszont ez a 3 év alatt kicsit háziasabbá váltam. Megkedveltem a főzést, bár egymagamra nem sok értelmét láttam. Aztán végre eljött a remek pillanat és barátom fel tudott jönni Pécsre és összeköltöztünk, kiegészülve egy nagyon jó barátunkkal. Az új albérlet a legelső utcájának végében volt, így megint csak pár 100 métert költöztem. Bár elég rozoga állapotban volt, nagyon imádtuk. Hatalmas móka volt hárman együtt lakni, rengeteg kalanddal, mint például a konyha majdnem felgyújtása, illetve a bojleres kalandok és még sorolhatnám. Na ha valamikor háziassá váltam, akkor az ez a két év volt, mert két fiúval együtt lakni rákényszerít a dologra. Viszont lehet akármilyen jó is egy albérlet, a hátránya mindig sokkal több. Az ember simán elviseli, mert hát muszáj, de 6 év mások bútoraiban, mások által ugyanúgy lakott cuccok között, ezeréves használt elektronikai eszközökkel már egy kicsit kiábrándító tud lenni. Emellett nem lényegtelen szempont, hogy életem nagy vágyai közül már kipipálhattam a pécsi életet, a diplomát, már csak a saját lakás és a kutya maradt. :) Szerencsére elérkezett a pillanat és tavaly elkezdtünk lakást nézegetni. Elég sokáig válogattunk, próbálkoztunk, nézelődtünk, de nagyon ramaty volt a felhozatal. A jó lakásokat olyan gyorsan megvették, hogy mire észleltük a hirdetést és telefonáltunk, már el is kelt. Amikor már azt hittük, hogy minden sínen van, mert találtunk egy olyat, ami megfelelne az elvárásainknak, akkor az eladó olyan irreális árat kínált, hogy nem lehetett elfogadni. Aztán egy sokadik sikertelen lakásnézés után még beszélgettünk kicsit az ingatlanos sráccal, aki felkapta a fejét, amikor azt mondtam, hogy nem sok igényünk van, csak legyen erkély, 2 szoba és ne legyen borzalmas állapotban. Erre ő azt mondta, hogy van egy új ilyen 7. emeleti eladó lakás. Na itt én kaptam fel a fejem, mert leginkább a 7. emeletre szerettem volna költözni. (Nem vészesen magas, hogy szédüljek, de az utcáról már nem néznek bele az arcomba.) El is küldte a hirdetést, még azon a héten megnéztük első jelentkezőként. Amint beléptünk tudtam, hogy ez kell nekünk. Pontosan az a panel elrendezés, amit a legideálisabbnak tartok és titkon reméltem, hogy sikerül egy ilyen lakást elcsípnünk. Az állapota elsőre úgy tűnt, hogy tök jó, de ettől függetlenül ráfér egy jó nagy felújítás. Viszont a fürdő tök normális állapotban van, az még kibír 1-2 évet, és majd akkor újítjuk. Na és a legjobb extrák: új nyílászárók és légkondi. Főnyeremény. Mindjárt kértünk egy újabb nézelődési időpontot hétvégére, hogy a szüleim is megnézhessék, mert természetesen meg kell említeni, hogy nélkülük ez nem jöhetett volna létre. Szerencsére nekik is tetszett és mondtuk is, hogy vesszük-visszük nincs mese.

Így a karácsonyfa alatt megtaláltuk a jelképes csokikulcsunk, aminél klasszabb ajándékunk sosem volt. Majd január 5-én beléphettünk a saját lakásunkba is. Amit még nem említettem, hogy volt egy kis szépséghiba a történetben. Az albérlet tulaja könnyes búcsút szeretett volna venni tőlünk minél hamarabb, hogy a gyerkőcük beköltözhessen. Kialkudtam egy februári költözést, de így is durvának tűnt a helyzet. Nem egészen egy hónapunk volt összepakolni az albérlet (nekem a 6 és fél év során felgyűlt, barátomnak 2 év alatt összehordott holmit), kitakarítani az albit, mert mégiscsak úgy illik átadni, hogy amit tudunk megteszünk, illetve felújítani a lakást: beépített szekrények és itt hagyott bútorok eltüntetése, PVC padló felszedése mindenhol, tapéta leszedése mindkét szobában, ajtó begipszkartonozása, cső eltűntetése, konyha ajtó leszedése, csempe leverése, padloponozás, laminált padló lerakás, járólap az előszobába és a konyhába és csempe a konyhába, wc csere, cső csere, festés. Nagy vonalakban azt hiszem ennyi teendő várt ránk kicsit több, mint 3 hét alatt. Szerencsére barátom apukája mindenben segítségünkre volt, sőt az egész család kivette a részét abban, amiben tudott, barátok szintúgy. Nélkülük nem ment volna… Volt idegeskedés bőven, fáradság extra mértékben, de a nap végén kiülni a saját erkélyünkre nézni a naplementét kárpótolt. Végül is nagyjából az SOS felújításokat megcsináltuk, utána egy ideig teljes nomád élet, egy matracon aludtunk a nappali padlóján dobozokkal és táskákkal körülvéve. Vicces volt, de utána a főbb bútorok elég hamar meglettek és kényelmesebbé vált a lakás. A nagy újítás, rendezkedés után kicsit megállt a lendület. Jó pár bútorral sokat vártunk, volt, amit sokára találtunk csak meg, van, amit addig nem szerelünk fel, amíg nem lesz meg egy még hiányzó, hogy ahhoz igazíthassuk. Így jelenleg úgy állunk, hogy a hálószobánkban majdnem minden teljesen kész van. Igazság szerint csak egy lila éjjelilámpa hiányzik és egy kosár, amiben a plüsiket tudom tárolni. A nappaliban lesz még egy nagy könyvespolc, kisebb polcok, de amúgy már ott is kényelmesen elvagyunk. Ami még nagyon hiányzik az a konyha és az előszobabútor. Ha minden igaz az előbbi bármelyik nap megjöhet, utóbbi pedig csak arra vár, hogy kiválasszuk végre. Mondom kicsit megrekedtünk most, hogy már lakályosan elvagyunk. Viszont nem szaporítanám a szót azokra, amik még nincsenek meg, mert majd szeretném bemutatni, ha végre valaha meglesznek. Arra gondoltam, hogy megmutatnék pár előtte-közben-utána fotót. Nagyon büszke vagyok rá, még ha nem is tökéletes, de miénk és teljesen minket tükröz.

Hálószoba - előtte

Hálószoba - utána

Nappali - előtte

Nappali - utána

Konyha, előszoba - előtte

Konyha, előszoba - utána

Hát körülbelül itt tartunk most jelenleg. Elég eseménydús nyarat tudhatunk magunk mögött, de úgy reméljük augusztusra kicsit szabadabbak leszünk és visszatérünk a lakás bútorozásához, csinosítgatásához.

Folyt. köv....

Alapvetően szinte minden stílusú filmet megnézek, de ha választanom kell talán a drámák közül kerülnek ki a kedvenceim. Hát még ha ez valamilyen sportról, sportolóról szól, akkor majdnem biztos, hogy nyerő lesz nálam. Bár egy 1999-es filmről van szó mindeddig valahogy elkerülte a figyelmem. Kár lett volna kihagyni, mert egy igazán jó filmről van szó. Egy fiktív amerikai futballcsapatról szól, elsősorban az edzőről Tony D'Amatoról, akit Al Pacino alakít, hozzáteszem nagyon jól. A csapat sikerei kezdenek lecsengeni, főleg miután lesérül irányítójuk és a kissé lámpalázas újoncot Willie Beament kell játszatniuk, aki bár roppant tehetséges mégis önfejű és nincs meg az összhang a csapattal sem. Nem segít a csapat fellendülésén az sem, hogy az edző és a csapat tulajdonosa Christina Pagniacci között sem éppen rózsás a viszony. A film során végig követhetjük a szezont, a csapat bukásait és sikereit. Ha már eddig kimaradt az életemből, akkor most a rendezői változattal pótoltuk az élményt. Annak ellenére, hogy nem egy rövid film, nem untatott egy percig sem. A film posztere szerintem borzalmas, eszembe nem jutna, hogy egy amerikai foci csapatról szóló filmhez készült.

SPOILER

Karakterek nagyon egyedire sikerültek. Hamar megkedveltem az edzőt, Tonyt. Egy sikereket elért, csapathű, már korosodó edző, akinek kezdenek kicsúszni a kezéből a dolgok. Az elejétől a végéig szurkoltam neki, hogy sikerülje összeszednie a csapatot. Összességében azonban úgy gondolom, hogy ez nem feltétlen volt neki köszönhető. Az önfejű Beamen véleményem szerint nem az ő hatására váltott hozzáállást. Nem jöttek ki a vacsorájuk alatt, sem a szezon közben. Egyszerűen nem voltak kompatibilisek. Miután irányító létére a csapategységet letojva ment a feje után, elpártolt tőle a csapat, amit nyilván ő is érzékelt. És ennyi a történet, rájött, ha nyerni akar, ha valamire vinni akarja, akkor muszáj fegyelmezettebbnek lennie. Nem az edzőnek volt ez köszönhető. Viszont az edző játékosok iránti szeretete, tisztelete nagyon szimpatikus. Az utolsó meccsig kitartott a lesérült Cap mellett, kiállt az arrogáns pénzéhes Christina Pagniacci ellen is. Ha már itt tartunk nagyon jól bemutatja a film, hogy mennyire a pénz számít, emberi egészségre, értékekre fittyet hányva. Például ahol a tulajdonos megkéri a roppant ellenszerves csapatorvost, hogy ne nyilvánítsa gyógyultnak Capet, hogy a fiatal Beamen játsszon, illetve a többször agyrázkódáson átesett Cápának sérüléseit pedig inkább hagyja figyelmen kívül, annak ellenére, hogy egy újabb sérülésbe bele is halhat. Szerencsére, mint mindig, most is akadt egy lelkes fiatal becsületes orvos is, aki ezt az egészet napvilágra hozza. Sajnos ennek ellenére Cápa mindenképpen játszani akar és természetesen meg is történik a baj… Bár Tony lelkesítőbeszédét tartják a legjobb momentumnak a filmből, én Cápa sérülését emelném ki. Amint láttam mi történik megállt bennem az ütő és teljes kétségbeesés tört rám, hogy nem igaz, tényleg meghal és az egész jelenet nagyon jól van elkészítve, a színészek tökéletesen alakítják azt az ijedséget, félelmet, ami akkor zajlik. Persze happy end, Cápa is felébredt és a meccset is megnyerték. A lezárás pedig hatalmasat ütött, miután a sajtótájékoztatón bejelentik, hogy Tonyt elküldik a csapattól, ő körülbelül az arcukba röhög és kijelenti, hogy melyik csapathoz megy dolgozni és leszerződtette Beament. Hatalmas befejezés! Meg kell még említenem a filmzenéket is, amik remekül passzolnak a filmhez és önállóan is tökéletesen megállják a helyüket. Hoztam is egy listát róluk, érdemes meghallgatni őket.

Mindenképp szeretném a végső lelkesítőbeszédet is kiemelni, amit annyian dícsérnek, hozzáteszem jogosan. Bár én nem ilyen szinten sportoltam, viszont szerintem minden valaha volt sportolónak eszébe jut pár hasonló pillanat, amikor egy-egy lelkesítő beszéd, fontos meccs olyan extázisba juttatta, hogy bármit megtett volna a győzelemért.

„Nem is tudom mit mondjak nektek… 3 perc és életetek csatáját kell megvívnotok. Itt dől el minden. Ha sikerül, megmaradunk, mint csapat. Ha nem, végünk. Apránként lépésről-lépésre meghalunk! Ez itt a pokol uraim, higgyétek. Vagyis itt várhatunk, míg a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre és ott is maradjunk egy adott ideig. Én a pályán nem segíthetek, ahhoz öreg vagyok, ti viszont fiatalok vagytok és ahogy így elnézlek benneteket eszembe jut, hogy én minden létező hibát elkövettem, amit ember elkövethet! Sikerült elszórnom az összes pénzemet, hiszitek vagy se. Elüldöztem mindenkit, aki valaha szeretett. És a minap arra döbbentem rá, hogy nem bírok a tükörbe nézni! Az ember, ahogy öregszik úgy veszít el dolgokat…ez…ez… ez az élet rendje…de erre csak akkor jövünk rá, amikor megtapasztaljuk. Ezért mondom, hogy az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok, mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség, hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet, már máshova érsz! Ha egy picit lassúbb vagy, gyorsabb vagy már nem kapod el a labdát. Szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben! Azt akarom, hogy erre törekedjetek! Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek! Fogjátok meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy éltetek vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent belead. Az élete árán is! És ha egyáltalán van értelme az életemnek, legfeljebb az, hogy én még mindig ezekért a pillanatokért harcolok. Nekem ez az életem! A másodpercek, amik előttem vannak, de én nem küzdhetek helyetted! Viszont nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban, látni fogod, hogy ő meghozza ezt az áldozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad múlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak! Tehát vagy túléljük, ezt a harcot egy csapatként vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet! Ez a futball! Na? Melyiket akarjátok?”

 A film egyértelműen 5-ből 5 pontot kap nálam!

A film adatai, posztere a Snittről származik, illetve az idézetet is találtam, PAVideoStudio felhasználónak köszönhetően. A filmzenék listája a film Wikipédiájáról származik.

Tavaly Debrecenben próbáltuk ki, hogy milyen is kürtőskalácsban fagyit enni, felextrázva minden nyalánksággal. A mai napig állítom, hogy életem egyik legfinomabb élménye volt. Bár már egy ideje beszerezhető Pécsen is, idén nyáron próbáltuk ki először. 

A No.1 Kürtős fagyi nevezetű hely a Ferencesek utcáján található meg, ami szerintem sokunk kedvenc sétálóutcája Pécsen. Sajnos maga a hely nekem gagyi hatást kelt, tulajdonképpen csak egy ablakos pult, ami mellé ki van téve a tábla, hogy milyen kombinációkat választhatsz. Így nem látod a felhozatalt sem. Pont egy ilyen "válogasd magad össze" finomságnál kell, hogy az ember megkívánhassa az alapanyagokat: sok csokit kipakolva, gyümölcsöket, stb. (Hoppá, volt egyáltalán gyümölcs opció? Elbizonytalanodtam...) Emellett az embernek, legalábbis nekem nagyobb a bizalmam, ha rákukkanthatok, arra, amit tulajdonképpen kifizetek. Egyáltalán nem feltételezem, hogy itt bármivel gond lett volna, viszont akkor is benne van az emberben az érzés, hogy nyugodtabb, ha látja mi és hogy kerül bele a fagyijába. Nem beszélve arról, hogy a kiszolgáló háttal nekünk állította össze a fagylaltot, mert ilyen szerencsétlen az elrendezés és ez így nem a legvendégbarátabb kiszolgálás érzetét kelti. Még egy negatívumot tudnék felhozni és az az, hogy ez tulajdonképpen tényleg egy fagyizó pult csak. Nincs lehetőség leülni, egy asztal fölé hajolva ennyi, vagy bármi ilyesmi. A sétáló utca padjaira lehet letelepedni, amivel nem is lenne gond, ha nem olyan édesség lenne ez is, ami szanaszét folyik és nem tudja az ember kulturáltan enni. Persze ezek a legjobbak ez sem gond, csak kicsit kellemetlenül érzi magát az ember, ha a nyüzsgő sétálóutca minden szeme rá szegeződik, ha szétcsorgatja magán és a padon a fagylaltot. Szerencsére ezt ki lehet küszöbölni azzal, ha felsétálunk a SZIT-re és kicsit nyugisabb környezetben ülünk le, bár néző ott is akad biztosan. Az árak egyáltalán nem vészesek, ha jól emlékszem csak pár száz Ft-tal léptük át az 1000 Ft-ot fejenként. Ha ahhoz hasonlítjuk, hogy átlagosan 500 Ft-ért kapunk két gombóc fagyit sima tölcsérrel és semmi extrával, akkor ez bőven megéri az árát.

Kakaós kürtős kalit kértem nutellával kikenve, vaníliás-csokis fagyival, csoki öntettel és kitkattel. Nagyon jó kis édesség volt, de sajnos nem ért fel a debrecenivel. Nutellát csak immel-ámmal kapott, kicsi a kali is és nem éppen akkor sütötték. Az extraként választott csoki csak a tetejére került, ezt bántam a leginkább. Ezek miatt kicsit édestelen volt. De félreértés ne essék, finom volt, csak úgy tűnik a debreceni Kürtöske'hely túl magasra állította nálam a lécet. Biztosan vissza fogunk még térni és próbálgatunk még más ízeket is. 5-ből 3 pontot kapna nálam. 

Január óta felújítás, bebútorozás alatt áll a lakásunk, így a konyhában egyelőre nem tudunk tevékenykedni, a szenyók pedig hamar unalmassá válnak. Barátommal nagyon szeretjük a hasunkat, így fontos kérdés, hogy hol vagy honnan és mit együnk. Az elmúlt hat hónapban rengeteg helyről rendeltünk már kaját és egészen kialakultak a kedvenc helyeink is. Az egyik ilyen a Don Pepe. Legnagyobb pozitívumuk, hogy hamar kiszállítják a rendelést, rendszeres a 20-30 perces kiszállítás. Ilyet SEHOL máshol nem tapasztaltunk még Pécsen. Amikor nem ilyen kiemelkedően gyorsak, akkor sem szokták túllépni az egy órát. Ezzel együtt jár, hogy az étel rendszerint olyan forró, hogy nem is lehet egyből nekiállni. Az áraik nem éppen kedvezőek, néhány ételnél már-már irreálisan drágák, de nem muszáj azok közül választani. A pénzért cserébe viszont azt kapjuk, amit várunk. Az adagok legtöbb esetben nagyok, eddig egyedül a tésztáknál tapasztaltam, hogy bírtam volna még enni, minden más akkora adag, hogy rendszerint megmarad belőle. Sok mindent próbáltunk már, de most azokat részletezném, amiket a héten rendeltünk, hiszen biztos fogunk még rendelni és akkor megmutatom azokat a fogásokat is. Sajnos a megszokottal ellentétben most nem voltunk teljesen elégedettek, de ez nem általános, ezt kihangsúlyoznám.

Tegnapelőtt pizzákat rendeltünk Don pepe burgonyával, ami tulajdonképpen steak buresz, ma pedig hamburgereket.

A bal oldali pizzát én rendeltem, SonGoKu a szokásos feltéttel. Már sokadszorra választottam ezt, igazság szerint úgy gondolom, hogy az itteni pizzák közül ez a legfinomabb. Mindig tele van kukoricával és gombával, elég szószos, egyáltalán nem száraz és sosem sajnálják a sajtot. Na most ez nem jött össze. Száraznak ítéltem és csak a közepén volt feltét, viszont ott bőségesen. A tésztája teljesen átlagos szokott lenni, se túl száraz, se túl vastag, pont jó az ízlésemnek. Most sajnos szárazra és keményre sikerült. Viszont összességében még mindig finomabb, mint sok másik helyen. Talán ez volt az első alkalom, hogy nem azt kaptam, amit vártam, pedig számtalanszor rendeltünk már. Bár az ára drágának tűnik, de amikor megfelelően sikerül simán megéri a pénzét. Sosem szoktam megenni az egészet egyszerre, mert nagyon laktató.

A jobb oldali kép barátom Csirkés, gombás pizzája, amit igen jó áron vásároltunk, hiszem akciósan olyan áron van, mint az olcsóbb pizzériák pizzái. Sajnos ő is azt tapasztalta, hogy kevés a feltét, száraz a tészta és nem is találta túl ízesnek.

A steak bureszben most sem csalódtunk. Frissen, forrón kaptuk meg. Nagyon ízes, tökéletes az állaga és nagyon nagy adag.

Apróság, de megemlíteném, hogy a Don Pepe-nél nem vágják fel a pizzát. Általában otthonra rendelünk, ahol elérhető kés, de akkor is picit bosszant, hogy nem teszik meg a gesztust, hogy négybe szelik nekünk, hogy már ne kelljen ezzel foglalkozni. (Barátom pizzáját már ő szeletelte fel, mert nagyon türelmetlen volt.)

A hamburgerek esetében szerencsére azt kaptuk, amit vártunk, olyan finom volt mindig. Az egyetlen negatívum, hogy kimaradt a csecse kis dobozból a karton elválasztó, ami szépen elhatárolja a krumplit a hambitól és a kis karton szintemelő, amin a szósz szokott csücsülni. De ez leginkább csak esztétikailag számít, szerencsére a finom ízeken nem változtat.

A felső és balos kép az én Sombrero burgeremről készült. A buci finom, a hús ízletes, sok benne a zöldség, ami nálam alap feltétel egy jó burgernél. Mindig eltalálják a jalapeno mennyiségét. Az egész hambi elfogyasztása közben érezni, hogy erős, de nem túlságosan, nem nyomja el a többi ízt. Guacamole-t sosem kóstoltam előtte, de ebbe a hamburgerbe nagyon illik az íze.

Barátom szokásos burgere a Cowboy burger, ami a képen jobb alul látható, bár sajna elég béna képet készítettem. Elégedett volt vele, viszont kevesebbnek találta benne a bacont a szokottnál.

A hamburger ára tartalmazza a steak bureszt és a mártogatóst is. A krumpli szokás szerint verhetetlen és nem adnak keveset hozzá. A mártogatós nem nagy eresztés, leginkább a tejfölt érezni, de jól esik a krumplihoz, illetve erősebb falatok után. 

Bár első ránézésre drágának tűnnek, adagot, ízt, minőséget tekintve minden forintot megér. És nem elfelejteni a gyors kiszállítást és a mindig friss, meleg ételeket. Ha Pécsen hamburgert rendelnél, akkor Don pepe vagy Bohemia, de ez egy külön sztori lesz. :)

Attól függetlenül, hogy ezen a héten nincsenek toppon bármikor bárkinek szívesen ajánlom őket! Érdemes kipróbálni szinte bármit! Összességében nálam 5-ből 5 pontot érdemelnek! :)

Ha már belekezdtem a filmes bejegyzésekben, akkor gondoltam kitöltök egy filmes tag-et is, hogy jobban kiderüljenek filmes szokásaim. Találtam is mindjárt kettőt "Anya olvas blog"-on, ami egy klassz könyves oldal. A bejegyzés alján találjátok hozzá a linket, olvassátok el Ő miket válaszolt a kérdésekre. 

1. Melyik volt az első meghatározó film, amit láttál?

Konkrétan első meghatározóra nem emlékszem, viszont azt meg tudom mondani mi volt az a három film, amiket fiatalabb koromban láttam és a mai napig nagyon emlékszem rájuk. Az egyik ilyen az Armageddon, ami lehet, hogy szerepet játszott abban, hogy a mai napig szeretem a katasztrófafilmeket. Ma már nem örülnék, ha meg kellene néznem újra, mivel barátnőm rengetegszer megnézette velem, így már nem váltja ki azt az érzést, amit régen, viszont úgy gondolom, hogy tényleg meghatározó volt. A másik ilyen film a Hetedik Brad Pitt és Morgan Freeman főszereplésével. Mindig is kedveltem a sorozatgyilkosokkal kapcsolatos filmeket, könyveket, ez pedig egy kifejezetten igényes film. Egyedi, elég durva és a vége mindent visz. Bármennyiszer hajlandó lennék újranézni. A harmadik meghatározó filmem a Fehér leander, amit azért emelnék ki, mert talán ez az első olyan film, amire kimondtam, hogy a kedvencem. Azóta újranézve nem váltja ki belőlem azt a hatást, mint akkor, viszont a mai napig szeretem. 

2. Mi volt az utolsó film vagy sorozat, amit láttál?

Tegnap előtt néztük meg a Vörös veréb című filmet és nyár elején pedig A hátrahagyottak című sorozatba kezdtünk bele, első évadot meg is néztük, viszont a második évadnál valahogy félbe hagytuk. Azóta sem ezt nem folytattuk, se nem kezdtünk bele újba. 

3. Mik a kedvenc filmjeid?

A szív bajnokai (The Blind Side)

Saját szavak (Freedom Writers)

Talajfogás (Stick It)

Egy különc srác feljegyzései (The Perks of Being a Wallflower)

Fehér leander (White Oleander)

Napos oldal (Silver Linings Playbook)

4. Milyen műfajú filmben lennél te karakter?

Valamilyen jövőben vagy másik bolygón játszódó sci-fi-ben, esetleg valami katasztrófa- vagy akciófilmben, ahol valamilyen biológiai fegyver, járvány tizedelné a népet. Kutatóként, biológusként szerepelnék bennük, valami menő laborban dolgoznék és biztos nem lennék főszereplő, esetleg csak egy fontosabb mellékszereplő.

5. Ki játszana téged egy filmben?

Őszintén szólva fogalmam sincs. 

6. Mi a top 3 kedvenc sorozatod?

Inkább legyen négy, mert nem tudok dönteni...

Family Guy

7. Mi idegesít legjobban egy filmben?

A karakterek. Ha valamiért nem szimpatikus a karakter, vagy a színész, vagy csak az, ahogy a színész eljátsza a karaktert, akkor mehet is a levesbe az egész film/sorozat. Rendesen fel tud bosszantani. Nagyon jó példa a Walking Dead, ami egy tök jó sorozat lenne, ha nem idegesítenének annyira a főszereplők, hogy szívesen elintéztettem volna Lucille-lal őket. És maradjon minden más meg, plusz a rossz karakterek.

8. Mi az a film vagy sorozat, amit soha nem fogsz megnézni?

Ezért lehet sokan megköveznek, de a  Saul fia. Örülök a sikerének, de ez nekem túl sok. Vagy túl kevés? Nem tudom, de nem nekem való az biztos.  

9. Melyik színésszel, színésznővel vagy filmrendezővel találkoznál szívesen?

Esetleg Jennifer Lawrence-szel, mivel nagyon tisztelem, mint színésznőt és tök jó fejnek is tűnik. De amúgy vele se tudom mit kezdenék, ha találkoznánk. Igazából nem vágyom rá, hogy bármilyen színésszel, színésznővel találkozzak. Filmjeiket, karaktereiket szeretem, viszont ezt ők eljátszák, ez a munkájuk. Velem sem akar senki találkozni, mert ügyesen pipettázok, vagy rendesen ki tudok tölteni adatlapokat munka közben. Ők is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Amúgy meg nagyrészt fogalmam sincs milyenek a való életben, nem követem a celeb világ pletykáit. Szóval tényleg nem értem miért is kellene velük találkozni.

10. Mi az aktuális kedvenced, amit most láttál, vagy most szeretnél megnézni?

Nincs aktuális kedvencem, mostanában nem igazán találom a nekem való filmeket. X-Men: Új mutánsok-ra kíváncsi vagyok nagyon, viszont elvesztettem a fonalat, hogy mikor is fog végül is megjelenni.

Ééés jöjjön még egy, mert nagyon belejöttem...

1. Moziban vagy otthon szeretsz filmet nézni?

Mindenképpen otthon... Nem csípem túlságosan a mozit, maximum Budapesten a VIP mozit, ahol kényelmesen lehet filmezni és kevés ember van a teremben, de azért az sem az igazi.

2. Egyedül vagy társaságban?

Nagy társaságban semmiképp, párommal viszont szeretek filmezni, de a legjobb egyedül, amikor nem kell lesnem, hogy elaludt-e, hogy kikapcsoljam, ha nem akarom szokás szerint duplán nézni. :)

3. Mi idegesít a legjobban a moziban?

Majdnem minden. Kényelmetlen az ülőhely, rohadt hosszúak a filmek és fáj az ember minden testrésze. Nagyon mocorogni sem lehet, ha idegenek ülnek mellettünk. Nem tudom hova tenni a táskám, kabátom. Sötét van, nem találok semmit. Nem tudom hova tenni a Popcornt és bármikor felrúghatom. Nem tudok elmenni mosdóba. Vagyis de, de az még jobban idegesít, ha valaki kimegy a film közben, így nem teszem én sem, felnőtt emberek vagyunk. Ha a gyerek nem bírja ki, akkor nem kell elhozni, vagy kérjenek az első sorba jegyet. Ha már itt tartunk a gyerekek is idegesítenek, akik végig kommentálják a filmet, hangosak, röhögnek, szürcsölnek, stb. Kedvenc élményem, amikor úgy kellett végig ülnöm a filmet, hogy egy kislány a mögöttem lévő sorban állva, az én és szomszédom széke között nézte a filmet. Belemászott az aurámba, szürcsölte az innivalóját, még össze is csöpögtetett... Ami ennél is jobban idegesít azok a szülők, akik képtelenek megtanítani a gyereket arra, hogy kell viselkedni a moziban. Innen következnek azok a felnőttek, akik szintén idegesítenek a moziban, mert nem tudnak viselkedni, hangosak, szórják a kaját, minden vackon röhögnek vagy megjegyzéseket tesznek. Az pedig a legidegesítőbb az egészben, hogy fizetek azért, hogy végig szenvedjem a két és fél órát. Szóval inkább maradok otthon, az a tuti...

4. Szoktál enni/inni/sms-ezni, stb. filmnézés közben (zavar, ha mások csinálják)?

Moziban popcorn és kóla. Nem idegesít, ha mások is esznek, isznak, ha kulturáltan teszik. A telefonnyomkodás viszont rettentően zavar, mivel világít. Én sosem szoktam, maximum az órára nézek rá, ha már nagyon unom, de próbálom diszkréten, hogy másokat ne zavarjon és nem félpercenként. Otthon viszont természetesen szoktam enni, inni, telefonozni, stb.

5. Szerinted mi lesz a mozizás jövője?

A mozi mindig megmarad, mert egy külön program, szórakozási lehetőség. 

6. Melyik filmet várod a legjobban az idén?

Már említettem, hogy a  X-Men: Új mutánsok-at várom, de nem tudom, hogy mikor jelenik meg. Azon kívül esetleg a Legendás állatok - Grindelwald bűntetteit. Bár továbbra is úgy gondolom, hogy ez már a Harry Potter kultusz megerőszakolása, de az előző is teljesen rendben volt és egy HP fan nem hagyhatja ki... 

7. Ha választhatnál, hogy melyik filmet játsszák újra a mozikban, melyik lenne az?

Ilyen nincs, viszont díjaznám, ha az Expedíciót lejátszanák moziban is. Talán ez az egy film volt, amit rettentően vártam, erre csak Netflixen tudtam megnézni. Nincs ezzel különösebben baj, de a végét leszámítva egy nagyon szuper kis film lett és jó lett volna, ha eljut az emberekhez. Sajnos a könyv is alul értékelt és nem is túl elterjedt. Jeff VanderMeert a népnek!!! :)

8. Nézni fogod idén az Oscar-díjátadót?

Soha nem szoktam. Ritkán értek egyet azzal, hogy kik és miért kapják a díjat, maga az átadó meg aztán végképp teljesen hidegen hagy. 

9. Hogyan nézel filmet? TV-ben játszottat, DVD-n, Blu-rayn, VHS-en, iTunes-ról/Amazonról/Netflixről stb. letöltve/streamelve?

Attól függ mit szeretnék nézni és hol elérhető.

10. Szerinted milyen műfajú filmből kellene többnek készülnie?

Scifiből sosem elég. :)

Kicsit hosszúra nyúlt, de jó pofa kérdések voltak, nagyon élveztem a kitöltését. Némelyiken pedig igencsak el kellett gondolkodnom.

A filmes tageket https://dorkaanyaolvas.blogspot.com/ blogján találtam, nézz körbe ott is!

A filmek borítóképei https://snitt.hu/ filmes oldalról származnak.

Érdekes, hogy csak most néztük meg ezt a filmet, pedig vártam, de tegnap este végre sor került rá. Ha választanom kéne Jennifer Lawrence-t mondanám kedvenc színésznőmként. Bármilyen szerepet el tud játszani, jól állnak neki a komolyabb karakterek, így olyan filmekben is játszik, amik könnyen a kedvenceim közé kerülnek. Emiatt éreztem elsősorban, hogy kötelező film lesz, plusz a történet sem tűnt rossznak. Igaz, hogy az orosz-amerikai titkos ügynökös filmek nem feltétlen az én világom, de sosem lehet tudni… Ezután megtudtam, hogy a filmhez tartozik egy könyv is, sőt kettő is, végképp kíváncsi lettem. A könyvet meg is rendeltem, még a film előtt szerettem volna elolvasni, de természetesen ez nem történt meg. Viszont szerintem hamar pótolni fogom.

 Összességében ez egy igen jó film, nem sok hibát tudnék felsorolni. Az eleje számomra kicsit vontatott, unalmas. Azt hittem már bőven a film közben tartunk, mert annyira sok időnek tűnt az első 20-30 perc, aztán szólt a barátom, hogy ez amúgy egy két és fél órás film és még sehol sem tartunk. Meglepődtem és aggódni kezdtem, hogy ez sosem fog beindulni, ha még ilyen sok vissza van. Végül is rá lehetett hangolódni. Nem mondanám, hogy túl pörgős film, viszont végig megvan a feszültség, lazán ki lehetett bírni ezt a számomra irreális új film trendet, hogy két és fél órás már minden film. A vége kifejezetten izgalmas és a csattanó miatt megéri kitartani a végéig. Nem szeretnék a konkrét sztoriról többet mesélni, mert inkább a film hangulata fogott meg és így spoiler mentes a véleményem is. Na és az újdonság mindig nagyobbat üt. A film vontatottságán segít a szereplő választás is. Kifejezetten jól játszanak a színészek és véleményem szerint passzolnak a karakterekhez. Jennifer Lawrence jó választás volt ismét, tökéletesen alakította Dominika személyét. Nem sok színésznő jut eszembe, akit a helyére tudnék képzelni. Viszont jól meglepődtem a magyar szereplőkön. Bevallom, csak Anger Zsoltot fedeztem fel, viszont neki roppant mód megörültem, mert nagyon kedvelem őt is. Aztán snitt.hu-n nézve a szereplőket vettem észre, hogy több magyar színész is játszik a filmben. Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy nem voltam túlságosan felkészülve a filmből. Viszont itt még kitérnék arra, hogy hatalmas poén egy amerikai filmben magyar dolgokat látni. Nem feltétlen a város szintjén, hanem a magyar feliratokkal, űrlappal, stb. Nem volt életem filmje az biztos, viszont igényes és érdekes hangulatba visz, kár lett volna kihagyni. 5-ből 4 pontot kapna nálam.

A sütés nekem nem erősségem, vagy csak az albérleteim öreg sütői nem voltak barátaim, de így sütikről, tortákról nem tudnék nagyon beszámolni. Viszont már a bemutatkozómban írtam, hogy szeretném megmutatni Anya tortáit. Nálunk ő a profi ebben. A torták sztorija annyi, hogy Anya hobbija a sütés és rettentő jól is megy neki. Az utóbbi időben elkezdett a torta díszítéssel foglalkozni. Korábban is nagyon szép tortákat csinált, viszont az új próbálkozások egyediek, ötletesek és általában személyre szabottak az ünnepelt kívánsága, vagy kedvencei alapján. Megkértem, hogy válasszon ki egyet, ami az első tortás bejegyzésbe kerül és a Kozák sapka tortát választotta. Lássuk hát a receptet, amit küldött és két különböző díszítésben a tortát…

Véleményem szerint ez a torta nem csak szép, de nagyon finom is. Már nagyon sok alkalomra elkészítette Anyukám és mindig ízlik mindenkinek. Nem túl édes, nem túl kókuszos, nem túl krémes, viszont mindebből pont annyi, amennyit kíván az ember. Érdemes kipróbálni.

Már nagyon régóta vágyom rá, hogy kitöltsek egy Book Tag-et, de eddig nem volt felület, ahol ezt megtehettem volna. Hát most itt a remek alkalom, úgyhogy kerestem egy szimpatikusat moly.hu-n és nekiláttam. Itt is van...

1. Van külön olvasókuckód?

Az L alakú kanapénk sarkában van a helyem, általában ott olvasok, viszont ez nem külön olvasókuckó, bármi mást is ott csinálok.

2. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvekben?

Eddig legtöbbször valamelyik általam készített könyvjelzőt használtam. Viszont még sok holmink dobozban van, például a könyvjelzők is, azóta amit találok: hullámcsat, hajgumi, papírzsepi, blokk, stb. Ha épp semmi sincs a kezem ügyében, akkor behajtom a sarkát. Igen tudom, hogy ez óriási bűn, de mindig saját könyvet olvasok és szeretem, ha látszik rajta, hogy olvasva van.

3. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?

Mondjuk úgy, hogy nyugodtabb a lelkem, ha eljutottam a fejezet végéig. De azért nem csinálok különösebb problémát belőle, ha abba kell hagynom félúton valami miatt.

4. Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?

Szotyi!!! Rengeteg szotyit megeszek olvasás közben. Viszont mást nem szeretek enni, nassolni. Először összekenem a kezem, aztán a könyvet. Ez nem opció, ez biztosan így lenne. Nem szoktam se kávézni, se teázni közben. Bár pár éve egy sátrazáson sört szürcsölgettem olvasás közben és jó feelingje volt. Viszont szinte mindig otthon olvasok, csak úgy otthon olvasás közben pedig nem jellemző, hogy sörözgetnék.

5. Szoktál zenét hallgatni, esetleg TV-t nézni olvasás közben?

A TV nagyon sokszor zavar, viszont ha nagyon jó a könyv, akkor ki tudom zárni. Vagy ha annyira nem érdekel, ami megy benne. Zenét szeretek hallgatni közben, sőt jobb is úgy olvasni. Viszont az fontos, hogy lehetőleg ne legyen benne szöveg, vagy csak kevés. Általában keresek egy általam kedvelt elektronikus zene stílusra Youtube-on és valami hosszú mixet elindítok. Ezt alkalmazom tanulás közben is.

6. Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?

Legtöbbször egyet, kivétel, ha épp megjön egy várt könyvem és nem bírom ki, hogy ne kezdjem el. Vagy nagyon ráunok az eredetileg elkezdettre. Meg persze van pár, amikbe belekezdek, majd hónapokra félreteszem és valamikor folytatom, ha újra kedvem támad. George R. R. Martin, Elio M. García Jr, Linda Antonsson: A tűz és jég világa 2016 nyara óta pihen, pedig a felét már elolvastam és azóta csodálatos saját példányt is kaptam.

7. Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?

Otthon, ha hazamegyünk szüleimhez, nyaralás közben, ilyesmi. De buszon, autóban vagy bárhol máshol nem szoktam.

8. Hangosan vagy csak magadban olvasol?

Csak magamban.

9. Szoktál előre olvasni vagy kihagyni oldalakat?

Nem jellemző egyik sem. Ha unalmas részt találok, vagy sok a leíró rész, amit nem csípek túlságosan, akkor rettentő gyorsan átrohanok rajta, van, hogy nem is figyelek rá túlságosan, de mindig elolvasom.

10. Megtöröd a könyvek gerincét vagy úgy vigyázol rájuk mintha újak lennének?

Vigyázok rájuk, de nem viszem túlzásba. Ha megtörik, hát megtörik… Mint már említettem csak saját könyvet olvasok. Amúgy megfigyeléseim szerint, ha normális minőségű egy könyv, akkor nem kell különösebben ügyelni a gerincére. Ha nem a legminőségibb, akkor meg pillanatok alatt megtörik, ha kinyitja az ember. Nyilván kettéhajtani kifele nem szoktam őket.

11. Szoktál írogatni a könyvekbe vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Soha nem írok bele, tulajdonképpen igen, kivagyok a gondolattól is, hogy firkáljak bele.

12. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?

Nem, ilyen szinten nem tud felbosszantani egy könyv. Maximum magyarázok róla utána fél órát a barátomnak.

13. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Igen, de ez nem csak a könyvekben felbukkant ismeretlen szavakra igaz. Google a barátunk.

14. Mit olvasol most?

Jeff Lindsay: Dupla Dexter. Viszont ma vettem át Philip K. Dick: Jones ​kezében a világ című könyvét, úgyhogy nem kizárt, hogy belevágok.

15. Milyen könyvet vettél legutóbb?

Hopp épp az előbb lőttem le… Philip K. Dick: Jones ​kezében a világ.

16. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?

Összetett kérdés. A rövid könyvek híve vagyok, 250-350 oldal között. Szóval, ha a sztori megkívánja a sok oldalszámot, akkor inkább legyen sorozat. Az sem baj, ha függővégesek a részek. Viszont feleslegesen sem jó, ha szét van húzva, akkor maradjunk 400-500 oldal között egy könyvben. Az afeletti oldalszámok már teljesen indokolatlanok. Az már nem egy normális könyv.

17. Van olyan könyv, amit mindig előre hozol és szeretettel ajánlasz mindenkinek?

A „mindig előre hozol” kifejezést nem teljesen értem. Esetleg a várólistán előre hozom? Ritkán olvasok újra könyvet, úgyhogy ebből a szempontból nem tudok válaszolni. Viszont szívesen ajánlom az összes kedvenc könyvemet. Kiemelném a Déli Végek trilógiát, amit sokan nem kedvelnek, pedig szerintem egyedülálló sorozat. Ray Bradbury bármelyik könyvét. És magyarok közül pedig Brandon Hackett: Az ​ember könyve című könyvét.

Hát ez lett volna az első Book Tag-em. Tervezek még ilyeneket kitölteni, mert nagyon jókat találtam. Addig is ha valakinek van kedve töltse ki. 

Könyvekkel kapcsolatos elképzelésem, hogy minél többet szükséges begyűjteni, függetlenül attól, hogy mennyi időm és kedvem van olvasni. A könyv megvár, lesznek még olyan szakaszok az életemben, amikor olvasgathatok kedvemre. Emellett nem rossz befektetés, ha majd úgy érzem, hogy nincs rá szükségem, el is lehet adni. Bár azt hiszem, hogy nálam ilyen nem nagyon fog előfordulni. Ahhoz, hogy tudjam miket kell beszerezni, minden olyan könyvet, amit érdemesnek tartok arra, hogy valamikor elolvassam, felteszem a moly.hu-n kívánságlistára. De tényleg minden ilyen könyvet. Lassan elérem az 1000 beszerzendő könyvet. Viszont a hosszú lista nehezen kezelhető, ezért csináltam egy „elsődleges kívánságlistát”, amin a leginkább vágyott könyvek és a friss megjelenések találhatók. Ez gyorsan frissül, ezért minden ünnep előtt odaadom Anyának hogy ezekről válogasson. Így tuti olyan könyvet kapok, ami még nincs meg, szívesen elolvasnám, viszont mégis valamilyen szinten meglepetés, hogy melyik könyv lesz az ajándék. A lista 150 között mozog, kicsit szűkíteni szoktam, de így is van választási lehetőség bőven. Hogy miért is volt ez a háttér információ? Így került hozzám a bejegyzés témájául szolgáló könyv is… Még február-március tájékán kapták Anyáék tőlem a listát, aztán már meg is feledkeztem róla. Májusban gyereknapra viszont ezt a listán szereplő könyvet kaptam ajándékba. Kicsit pihent, mert épp a Dexter sorozatot fogyasztom, viszont a hévízi pihenős wellnessezős hétvégénkre elvittem magammal, ahol nem fejeztem be és utána sem foglalkoztam vele túl telkesen, de másfél hét alatt sikerült kiolvasni az amúgy nem veszettül hosszú, 432 oldalas könyvet.

Már mindjárt a fülszöveg után tisztázzuk is, hogy az egész egy nagy kamu. Az alap ötlet, amit vázol nekünk a fülszöveg, rettentően tetszett. Már szaladtak is tovább a gondolataim, hogy mi lehet ebből a sztoriból. Igazság szerint több különböző műfajban is el tudtam volna képzelni a történetet. Lehetett volna egy klassz kis horror… Érdekes események a kutatócsoporttal, vérfagyasztó jelenetek, izgalom, kíváncsiság, egy kis agyhúzás. De nem. Orrba-szájba kaptuk a hangutánzó szavakat, konkrétan van, ahol három soronként, amik ahelyett, hogy izgalmasan kifejezték volna az aktuális történéseket, inkább röhejesek voltak. A huszadik kkkrrrhhh után nem hiszem, hogy bárki is a körmét rágja. Valaki szólhatott volna az írónak, hogy ez nem egy képregény, két szép leíró mondattal még a hatást is sikerült volna elérni. Hozzáteszem sikerült egy két ilyen mondatot összehozni, de persze előtte, utána kaptunk pár hangutánzást, hogy véletlenül se lehessen élvezni. Mivel a hangulatkeltés nem jött össze, megpróbálkozott az undorító horror kategóriával (nem tudom, hogy ezt hogyan nevezik – én így). Volt itt mindenféle letépett fül, emberből kikelő méhecske, leváló kéz, de sajnos nekem ez sem jött át. Az sem kizárt, hogy már én álltam annyira negatívan a könyvhöz, hogy nem bírtam élvezni, de úgy sejtem szimplán ezt sem tudta kivitelezni az író. Viszont ajánlanám Scott Sigler: Járvány című könyvét, ha már ilyesmire vágyunk… Aztán jött egy kis fantasy vonal, nyúló fekete ujjak, szörnyek a dobozból stb. Hát sok minden kellett volna ennek a sztorinak, de ez csak még egy pofont adott neki. Komolyan valaki magyarázza már el nekem, hogy egy kórral, tengeralatti kutatással, gyógymód kereséssel beharangozott könyvhöz, hogy a kapcsolódnak a bohócos dobozban élő hosszú ujjú fekete szörnyek? Röhej. Itt kitérhetünk a könyv végére is, ami ahelyett, hogy valami értelmes, kézzel fogható, esetleg elfogadható lezárással magyarázná a rengeteg sületlenséget, inkább még háromszor belerúgott, a már amúgy is földön fekvő könyvnek, ugyanis semmi értelme sincs. És ne mondja nekem senki, hogy bele lehet ezt vagy azt magyarázni. Nem. Képtelen volt megmagyarázni azt a sok zagyvaságot, amit 400 oldalon összehordott és valamit írni kellett. Tipikus esete annak, amikor van egy tök menő borító és egy érdekes leírás, aminek utólag kiderül, hogy nem sok köze van magához a könyvhöz és az egész egy irdatlan nagy csalódás. Viszont mindenképp dicsérjük meg az Agave kiadót, mert megint tök jó borítót raktak össze és öröm nézegetni a könyvet, illetve az alapötletért: kór, ambrózia, óceáni kutatás. De amúgy töröljük az egész könyvet és ebből az alapötletből gyúrjunk rá egy igazi horrort vagy sci-fit, mert az jól állna neki. Még egy dolgot dicséret illet, az a levél, amit öröm volt olvasni, mert volt íve, volt benne érzelem, őrület, információ. Kár, hogy csak pár oldal volt, de kiadhatta volna novellaként, így sajnos elméleti kukába kerül a könyvvel együtt. Első és utolsó mondat is, ami kijön a számon a könyvről: hát ez mekkora egy bődületes bugyutaság…

Nézegettem már Nick Cutter más könyveit is, de ezek után semmi esetre sem veszem meg. Félek, hogy az író stílusa, gondolatmenete nagyon nem passzol az enyémmel. Moly.hu-n 234 csillagozás alapján 69%-on áll. Én ennél kicsit kevesebbre értékelem: 2 csillag az 5-ből.