Egy nap csúszással, de tegnap végre barátunk áram alá helyezte új ketyeréinket a konyhában. Így ma végre házi vacsit ettünk!!! Még mindig el sem hiszem. Nem is volt olyan egyszerű eldönteni mit főzzek először. Végül úgy döntöttem, hogy bármilyen rizses rakottas vagy rakott tészta közül döntsön barátom. Ő a rakott mexikói mellett döntött, így ez lett az első fogásunk. Ez az egyik totál alap kaja nálunk, rengeteg fajta rakottat készítünk, mert roppant gyors és egyszerű. Meló után pedig sokszor nincs kedvem belebonyolódni semmibe. Na meg ilyen napokon fontos, hogy ne járjon sok mosogatnivalóval sem. A rakott mexikóink pedig a legjobb mind közül, mert imádjuk és vásárolt szószt használunk hozzá, úgyhogy sok energiát sem igényel. 

Normál esetben, amikor nem csak épp belakjuk az új konyhát, mindig van otthon konzerv bab, kukorica, rizs, olaj, sajt és fűszerek, sőt Dawtona-ból is be szoktunk tárazni. Így maximum csak darált húsért kell beugrani a boltba hazafelé és kb. egy óra alatt el is készül az étel. Az íze pedig remek! Mondjuk most szerintem kicsit sótlanra sikeredett, de ezt lehet utólag is korrigálni, Viktornak pedig pont így ízlett. Kíváncsi leszek hányszor fog még ez az étel elkészülni ebben a konyhában... :)

Tavaly nyáron teljes mértékben elmaradt a Balaton meglátogatása, pedig azért évente egyszer el szoktunk jutni. Idén úgy terveztük, hogy a hévízi nyaraláshoz illesztjük, hiszen a hotelt 10 óráig el kell hagyni, hazafelé pedig útba esik. Persze... Csak ha mi nyaralunk vagy fesztiválozunk vagy kirándulunk biztos a csapadékos időjárás. Így jártunk akkor is, nyaralás közben is elruccantunk a Balatonhoz és hazafelé is, de sajnos nem volt fürdésre alkalmas az idő. Hát gondoltuk majd most. Összebeszéltünk két barátunkkal és becéloztuk a szombati napot. Nem meglepő módon vihart jósoltak, viszont nagyon lelkesek és optimisták voltunk, úgyhogy azért elindultunk. 

Ez a kép megérkezéskor készült, egészen szép időnk lett. Balatonboglárra mentünk, aminek én nagyon örültem. Egyrészt állandóan Siófokon vagy Zamárdiban kötünk ki, kell a változatosság, másrészt baba koromtól egészen kb. 12-13 éves koromig minden egyes nyáron Bogláron nyaraltam a mamámékkal, úgyhogy jó kis nosztalgia volt. Meglepő volt, hogy a területek, távolságok mennyire máshogy vannak az emlékeimben, mennyire másként látjuk gyerekként a dolgokat, mint felnőttként. Ami akkor hatalmas sétának, kirándulásnak tűnt, az most csak pár perces sétának, ennyit megteszek lazán akkor is, ha elugrok a postára otthonról. Lényeg a lényeg megérkeztünk Boglárra és az idő is elég szép lett. Barátunk gyorsan drónozott is egyet, sajna szomorú véggel, mert a drón lepottyant és kicsit megzúzódott. Ott még úgy tűnt, hogy orvosolható a dolog, ezért a strandolást későbbre halasztottuk, elindultunk pillanatragasztót és valami reggelit vadászni. Amikor ezeket megszereztük megcéloztuk első programként a kilátót. 

Nagyon vagányak voltunk és a hard feljutást választottuk, felmásztunk az erdőben a lépcsőkön. Nem egy hatalmas teljesítmény, de valljuk be négyünk közül senki sem nagy túrázó vagy sportember, úgyhogy öröm volt a felérkezés. Kiépült egy bob pálya és a gyerekeknek hófánk pálya, ezekre nem emlékszem gyerekkoromból. Nem próbáltuk ki őket, én nem igazán lelkesedem az ilyesmiért, barátaink tanakodtak rajta, de a hosszú sorra való tekintettel elvetették az ötletet. A kalandpark weboldalát nézegetve úgy látom más szórakozási lehetőség is van, érdemes megnézni, főleg ha valaki gyerekkel indul útnak. Amin szintén meglepődtem, hogy fizetni kell a kilátóba látogatásért. Régen emlékszem, hogy csak felsétáltunk. Mondjuk a jegyár szinte semmi, 300 Ft a felnőtt jegy, szóval simán megéri, de akkor is meglepő volt. Rengeteg ember volt, úgyhogy veszettül nagy nézelődésre nem volt lehetőség, de azért így is látványos volt és pár fotót is sikerült lőnünk. Sajnos idő közben az ég ismét beborult és amikor elindultunk lefelé rá is zendített egy nagyobb zuhira. Az erdőben megállva mondjuk nem áztunk el, de a lelkesedésünk kicsit alábbhagyott. Mire visszaértünk a strandra, átöltöztünk, addigra megint egész tűrhető idő lett, úgyhogy a többiek bementek fürdeni kicsit.

Rólam tudni kell, hogy nem vagyok oda a vízben való áztatásért, leginkább csak akkor megyek be ha nagyon süt a nap. Hűteni pedig semmilyen víz se hűtsön... A Balaton kellemesen meleg volt, viszont a szél enyhén, de fújt és a nap is időnként elbújt, úgyhogy kihagytam a mókát. Ezzel mondjuk azt értem el, hogy jó morcos lettem, mert egészen sokat voltak bent (állítják, hogy negyed órát sem, de mivel lőttem egy-két fotót, amikor bementek percre pontosan tudom, hogy 25 percet voltak bent..:P ). Persze ez nem sok idő és indokolatlan volt a hisztim, viszont úgy indultam neki a kirándulásnak, hogy csak abban az esetben vagyok hajlandó ilyen időben is menni, ha nem hagynak kint egyedül unatkozni, mivel vasárnapra jobb időt mondtak, ha mindenáron fürdeni akarnak akkor én arra szavaztam volna, hogy vasárnap menjünk, mert akkor én is velük tudok tartani. A morcogásom pár perc alatt alábbhagyott, viszont így nem mentünk vizibiciklizni, mivel a "nemmegyekcsakazértsem" megmaradt és az idő megint hűvösre fordult. Még egy kicsit bandáztunk a parton, aztán megindultunk egy késői ebédre.

Találtunk egy szimpatikus helyet rögtön a strand mellett, ahol mindent lehetett kapni, amit általában egy ilyen balatoni strand közeli helyen lehet. Barátom songoku pizzát kért, sült krumplit és palacsintát, én hawaii pizzát és sült krumplit, mellé kértünk egy-egy kólát. Összesen kb. 5000 Ft-t fizettünk, ami balatoni viszonylatba szerintem teljesen jó. A pizzák nagyon finomak és laktatóak voltak, rengeteg feltéttel, teljesen átlagos tésztával és a sült krumpli is friss volt. Barátaink magyaros pizzát és hekket kértek. A hekk hatalmas volt és finom is, mert megkóstoltam, bár nekem minden hal ugyanolyan. Lehet a képről nem is jönnek vissza az adagok, de iszonyúan belakmároztunk, hirtelen mozdulni sem bírtunk. Következő állomásnak Lellét neveztük ki, gondoltuk megnézzük ott is a partot, eszünk valahol egy jó fagyi kelyhet és iszunk egy kávét. Hát roppantmód csalódtunk Lellében, mert nincs szabadstrandja. Egy pár méteres szakaszt találtunk, ahol stégekről lehet bejutni a random embereknek a Balatonba. Kár, hogy ezt így konkrétan nem fotóztam le, sem azt, hogy amerre néztünk mindenhol magántulajdonú part, stégek. Extra gáz! Talán erről a képről picit látszik, hogy balra az az íves kerítés zárja le a szabadstrandnak csúfolt 3 méteres partszakaszt és a továbbiakban már a saját stégeket látjuk. 

A cukrászda látogatás sem sült el a legjobban. A Márton Cukrászdát választottuk, de számomra csalódás volt. Nem volt fagyi kehely! Kérhetted pohárkába a fagyit és nyilván lehetett volna ezt-azt kérni extrába, de azért ne már. Egy balatoni fagyizóban/cukrászdában nem tudsz 4-5 előre megtervezett kehelyből választani? Én még nem láttam ilyet. A kiszolgálás brutál lassú volt és nem azért mert olyan veszettül sok volt az ember. A fagyipultban ketten álltak és megaludt a tej a szájukban mire kiszolgáltak valakit. Kávét és sütit egy másik pultban lehetett kérni, ez még jobban meglassította a folyamatot. Ebben a pultban dolgozott vagy tíz ember, de egyik bénább volt, mint a másik és csak gátolták egymást. A minket kiszolgáló hölgy sikeresen fel is borította az egyik lattenkat, úgyhogy várhattunk egy újabbra, közben a kezünkben már elolvadt a fagyink fele. A kerthelyiségben voltak dohányzó asztalok, de hamutál nem volt. Azzal már nem is erőlködtünk, hogy esetleg kérjünk egyet, mert bőven elég volt bent ácsorogni előtte. A fagyi és a kávé nagyon finom volt, ennek ellenére nem ajánlanám senkinek, hogy ide térjen be, mivel vannak más cukrászdák is Lellén, talán érdemesebb azokat kipróbálni. Google barátunk segítségével találtunk Balatonőszödön egy elég nagy szabadstrandot utolsó állomásnak. Sajnos itt kiderült, hogy a drón nem javítható ott helyben, így arról lemondtunk, de egy kis strandolás és a naplemente megnézése méltó befejezése volt a napnak. 

Bár nem minden úgy sült el, ahogy eredetileg terveztük, nagyon jó kis nap volt. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezt többször kellene csinálni, hiszen pár óra csak az út, viszont az élmény szuper, anyagilag pedig nem leterhelőbb, mint más hétvégi programjaink. Végül pedig bemutatnám a csoportkép segítségével a bandát, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre. :) Jobbról barátnőnk - Lilla, jómagam, barátom - Viktor, őt már párszor megmutattam és barátunk - Balázs. Aktív résztvevői kis életünknek, úgyhogy biztos előbukkannak még párszor. :) 

Már említettem többször is, hogy a beköltözésünk óta nincs konyhánk. A legelső szakaszban elkészült a konyha járólapozása és csempézése, viszont ott kicsit be is rekedt a sztori. Aztán amikor kész lettünk a szobákkal és már bent éltünk egy ideje, rászántuk magunkat a konyha befejezésére. Megtörtént a festés, lámpák, konnektorok, kapcsolók beszerelése. Na meg vettünk egy hűtőt és beüzemeltük a mikrót is. Aztán szép lassan ezek körül elkezdtük belakni a konyhát. Karton dobozokból, kartonon dobozokon, de megoldottunk mindent. Persze közben elindult a konyhabútor vadászat. Jártunk milliószor a Mömaxban és a Kikában, de nem sok sikerrel. Kikában egyáltalán nem találtunk olyat, ami legalább megközelítette volna az elképzeléseinket. Mömaxban már találtunk tetszetőset, de elképesztő árajánlat jött ki a tervezett konyhánkra. Aztán betértünk a Konyhaszigetbe, ahol első alkalommal elvarázsolódtunk. Második alkalommal már ki is választottuk melyik típus tetszene, aztán a színeket és minden egyebet és kértünk egy tervet. Imádtam, hogy pontosan azokat az árnyalatokat is ki tudtam választani, amik a fejemben voltak az első pillanattól kezdve. Narancssárga mellé tejes kávés, enyhén szürkés színeket képzeltem el, amik passzolnak a járólaphoz és a csempéhez, ezekről már került fel fotó. Kicsit sokat kellett várni a tervre és az árajánlatra, de meglepően boldoggá tett minket az e-mail. Gyönyörű volt már terven is a konyha és az ár is teljesen reálisnak tűnt. Nem olcsó, de reális. Aztán még próbálkoztunk asztalossal is, de ott sem a színekkel nem voltam elégedett, se bútortípus választékkal. Árban pedig egyáltalán nem volt sokkal pénztárcabarátabb, amiért esetleg megérte volna kompromisszumokat kötni. Így a konyhaszigetes csodára esett a választás. Gyorsan meg is rendeltük, hogy a nyári leállás előtt elkészüljön. Mindez valamikor nyár elején történt. Július végére ígérték, 31-én jött is a telefon, hogy megérkezett, egy hétre rá, azaz a héten kedden jöttek is beszerelni. Ki is vettük a szabikat, hétfőn kipakoltunk, takarítottunk, keddre meg hát ugye, hogy felügyeljük a munkálatokat. Igaz az volt megbeszélve, hogy fél 9 - 9 környékén érkeznek, nekem már fél 8-kor csörgött a telefonom, hogy melyik kapucsengő a miénk. Épp szálltam ki a kádból, barátom pedig ébredezett. Lehet nem is fogadtuk őket a legőszintébb mosollyal. :D Viszont szereztünk kávét magunknak és nekik is és máris vidámabban álltunk a nap elé. Nagyon profi kis brigád volt, négyen érkeztek, egy pakolt, egy segítő volt és ketten pedig szereltek. Gyorsak voltak, igényesek és tök jó fejek. Ahhoz képest, hogy szó volt róla, hogy átcsúszhat másnapra is a dolog, már délután öt óra körül befejeztek mindent. Nagyon örültünk, közben pedig, hogy ne legyünk láb alatt mi összeraktuk a nappaliban a szintén friss szerzeményünket, egy előszoba szettet a Kikából. Így el is fáradtunk, csodálgattuk este, de már semmit nem csináltunk vele. Másnap jött Apa, hogy összeszerelje a vizes részleget, illetve eljött velem csapot venni, mivel nekem fogalmam sem volt róla milyen a megfelelő. Nagyon szépet sikerült választani és roppant praktikus beszerelve is. Maga a művelet nem tartott sokáig, de utána sem volt kedvem takarítani, plusz egyik barátunk is feljött bandázni. Aztán tegnap sem... De ma hamar hazaértem és volt lendület, úgyhogy nekifogtam.

Egész gyorsan kész is lettem a takarítással, egyből le is fényképeztem milyen is lett egészében a konyhánk. Aztán még volt kedvem bepakolászni is, ami nagyobb munka lett, mint gondoltam. Mivel már több, mint fél éve bedobozolva állnak a konyhai holmijaink, nem is emlékeztem pontosan mi van bennük... Kipakolásztam mindent, rendezgettem, csoportosítottam aztán mindennek meg lett szépen a helye is. Szegény evőeszközök vannak csak össze-vissza, mert az ajándék evőeszköztartót a fiókból kifelejtették, pedig megígérték. Nagyon örültem a végén, mert több full üres polcunk maradt. Lehet még ide vásárolgatni... :) Na de akkor megmutizom végre a lényeget, Mr. Konyhát.

Már csak hétfőig kell várni és a villanyos dolgok is össze lesznek szerelve és mehet a főzőcskézés. :) Már nagyon várjuk... De addig is gyönyörködünk ebben a csodában, mert odavagyunk érte teljesen. 

Áprilisban került megrendezésre a XVI. Pécsi Reumatológus Rezidens és Szakorvosjelölt Fórum a Pécsváradi Élményvár és István Király Szállóban. Mivel munkahelyem szervezte és úgy gondoltam, hogy mindenképp hasznos lenne meghallgatni az előadásokat elmentem a pénteki napjára. Minden évben megrendezik, én idén voltam először és nagyon tetszett, de most nem a fórumról szeretnék mesélni. Nagyon jó választás volt a közeli vár, amit annak ellenére, hogy hét éve Pécsen, előtte sem túl messze laktam még sosem látogattam meg. Roppant könnyen meg lehet találni, még én sem tévedtem el, pedig minden új helyen sikerül. Már az egész környezete szép a szemben lévő Nagyboldogasszony templommal. Nem vagyok az a templomokért, várakért lelkesedő típus, de ez a környezet tényleg jól néz ki. 

Természetesen lusta voltam magassarkúban elklattyogni a templommal szembe, hogy normális képet csináljak villanyoszlop nélkül, úgyhogy elégedjünk meg ennyivel. Mindenesetre ez a perspektíva a vár bejáratától. Amúgy még az is nagyon tetszett, hogy sok a parkolási lehetőség. Első ránézésre megijedtem, mert úgy tűnt kevés a parkoló, de ha kicsit tovább haladunk az úton, akkor egy meredekebb utcaszerűségnél még rengeteg parkoló helyet találunk. A vár, ami tulajdonképpen sosem volt vár, annál inkább volt monostor nagyon szépen fel van újítva. A napsütéses időben kellemes volt az udvaron sétálgatni, a padon ücsörögni.

Több látnivaló és programok is várják a látogatókat, ezek megtalálhatóak a vár weboldalán. Ugyanitt a vár történetét is elolvashatjuk, illetve információkat találunk a szállóról és az étteremről. Viszont én a fórum miatt érkeztem, úgyhogy leginkább csak arról tudok mesélni, hogy a terem, ahol a fórumot tartották milyen roppant hűvös volt. Pont egy igen meleg napos tavaszi napot fogtunk kis és aggódtam is, hogy sok lesz a blézer a ruhán, de a teremben kevésnek bizonyult. Nyáron biztos roppant kellemes, viszont elképzelésem sincs, hogy ha télen zajlik itt egy rendezvény milyen szinten képesek ezt bemelegíteni. Ami még egy kicsit csalódás volt, hogy a fórumra kipakolt székek ugyan esztétikusak voltak, viszont kő kemények (a párnázottság ellenére). Fél óra ücsörgés után úgy éreztem megőrülök, ha nem kelhetek egy kicsit fel. Lehetőségünk lett volna egy kis körbenézésre és múzeum látogatásra is, de sikeresen áttelefonáltam az időt és a csoport elindult, így lemaradtam... Nem is én lennék...

A vár éttermében ebédeltünk, amivel nem voltam teljesen elégedett. A weboldalon nézve elég bő a kaja kínálat, nekünk raguleves és spenótos csirkemell zöldsalátával, krokettel volt a menü. A leves nekem túl zsíros volt és persze sótlan, de nekem mindig minden leves sótlan, úgyhogy ez nem volt egy meglepő fordulat. A főétel hatalmas adag volt, ez nagyon tetszett. A csirke, a sali és a krokett hibátlan volt, viszont alatta a kupac spenót nagyon furcsa ízű volt. Nagyon szeretem a spenótot, viszont kicsi túltolták a fokhagymát és valami számomra beazonosíthatatlan fűszer is megszaladt kicsit. Ami érdekes, hogy ez így konkrétan nem szerepel a menüsoron, köretként ott rizst írnak hozzá, amit lehet nem is bántam volna, mert nem vagyok egy nagy krokett fan. Ami viszont nagyon dicsérendő, hogy kaptunk hozzá sajtszószt, ami isteni volt és nagyon feldobta az egészet. A desszert somlói galuska volt, amit szintén nem látok az étlapon. Sajna én nem szeretem, gondjaim vannak az állagával, de azért legyűrtem, mert nem akartam finnyázni. Ízre nem volt rossz, csak hát ugye az állaga... Összességében én 5-ből 3 pontot adnék csak az étteremnek, viszont az biztos, hogy magamtól nem ezeket az ételeket rendeltem volna, mert rengeteg finomság van az étlapon, amit jobban szeretek és biztos sokat dobott volna a dolgon, ha szívesebben fogyasztom az ételt. 

Szerintem legalább egyszer érdemes meglátogatni a helyet, mert nekem is jó élmény volt és itt van Pécstől egy köpésre. 

2016-ban Magyarországon is megjelent a Nyírd ki ezt a naplót könyvecske. Nagy siker lett, amit rengetegen megvettek és még az újabb formátumokra is volt kereslet, hiszen megjelent kisebb, rövidebb, színesebb, csajosabb, focisabb és nem is tudom még milyen verzióban is. Nem részletezném miről is szólt ez a könyvecske, egyrészt a címe mindent elárul, másrészt így két év elteltével biztosan mindenki találkozott már vele valamilyen úton-módon. Természetesen elsők között voltam, aki beszerezte, hiszen szeretek elszöszmötölni az ilyesmivel. Mindig van ingerem kreatívkodni, de rajzolni sem tudok úgy, ahogy szeretnék és nagyon más kreatívkodáshoz sem értek, kitanulni pedig nincs kedvem. Viszont ez jó kis kihívásnak tűnt, nem kellett hozzá sok "szaktudás". Eléggé sajátosan értelmeztem a feladatokat, mivel a könyörtelen könyv gyepálás helyett én ezt egy kis délutáni kikapcsolódás és a már említett kreatívkodás miatt vásároltam meg, nem azért, hogy vihogva dobáljam az emeletről (amitől valljuk be nem igazán lenne semmi baja). Láttam gyönyörűen kidolgozott könyveket is, természetesen én nem ilyen szinten nyomtam. Tényleg tekintsétek úgy, hogy ez nekem egy kis szabadidős tevékenység volt, aminek eredményét aztán meg is örökítettem képekkel is. Fogalmam sincs hogyan jutott ez ma eszembe, de felötlött bennem, hogy ez a képekből összeállított videó még valahol meglehet és itt a remek felület, ahol meg is lehetne osztani másokkal. Szerencsére tényleg meg is találtam, úgyhogy repüljünk vissza két évet az időben és nézzük meg mit is alkottam akkor.

Amióta elkezdődött a nyár minden hétvégén volt valami program: nagy vásárlások, nyaralások, lánybúcsú, lakodalom, baráti összejövetelek és ehhez hasonlók. Már nagyon kértem barátomat, hogy maradjunk egy hétvégét a seggünkön otthon, mert kezdtem igazán nyűgössé válni a sok mászkálástól. Hát végre elérkezett ez a hétvége. Ráadásul dög meleg volt, úgyhogy nagy ingert sem éreztünk, hogy kilépjünk a hűs légkondis lakásból. Viszont azért két nap otthoni semmittevés után már kicsit unatkoztunk. Mivel dunai gyerekek vagyunk, a melegben nagyon hiányzik a víz közelsége, így jött az ötlet, hogy menjünk Orfűre. Velünk tartott barátnőnk is, fogtunk pár sört, egy pokrócot és neki is indultunk vasárnap délután.

Mentünk körbe a tó körül és rengetegen voltak a strandokon, nekünk pedig nem volt konkrét célunk. Aztán találtunk egy kis parkolót, ahol állt pár autó, de a tavat konkrétan nem igen láttuk, de gondoltuk csak-csak le tudunk valahogy jutni. Találtunk is egy kis ösvényt és le is bírtunk menni a partra. Sosem voltunk még ezen a részen, de nagyon jó pofa kis hely. Rajtunk kívül három külföldi diák telepedett még le ide és kb. ennyi is volt a kis placc létszámtűrése. Teljesen körülveszik a növények, nagyon nyugis és van egy tűzrakó hely is. Roppant ideális bandázásokhoz. Egyetlen negatívum, hogy nagyon köves a part és nehéz besétálni a vízbe. Mondjuk én nem bántam különösebben, mivel már egészen késő délután értünk Orfűre, nem volt már veszettül meleg, az ég is kezdett felhősödni, úgyhogy én nem fürödtem, csak élveztem a víz melletti nyugit. Nem voltunk túl sokáig, de jó kis kikapcsolódás volt így vasárnapra. A helyet pedig megjegyeztük, szerintem tuti visszatérünk majd, esetleg nagyobb létszámmal. El tudnék itt képzelni egy kis esti sütögetést is.

Albérletes korszakunk nagy kedvence volt. A frissen sült ételek nagyon finomak és az adag is tökéletesen megfelelő. Próbáltunk pizzát is, az nem igazán nyerte el a tetszésünk, viszont minden mással elégedettek voltunk. Sajnos az új lakásban valahogy feledésbe merült egészen tegnapig. Hirtelen megkívántam a rántott sajtot és mindjárt a Fabricra asszociáltam, mivel sehol máshol nem adnak 4 db sajtot, amik nem is a legkisebb fajtából valók és ízre is finomak, nem panírból áll az egész. A rántott sajthoz sült krumplit szoktam kérni, a kettő együtt akkora adag, hogy szinte soha nem fogy el az egész. Végül a választékot nézegetve a másik kedvenc mellett döntöttem, Paul Petit-et rendeltem. Ez is 4 db sajttal-sonkával töltött rántott sertésszeletet jelent és egy jó adag milánói makarónit. Fotót is készítettem, bár sajnos ez nem adja vissza annyira a mennyiséget és a milánói sem látszik annyira. 

Inkább a húsra fektetik a hangsúlyt, a makaróni nem vészesen sok, de nem is kellene egy szállal sem több, mivel roppant laktató. Én személy szerint először mindig megeszem a húst, a végén külön a tésztát és már meg szoktam szenvedni vele. Most picit kevés volt rajta a szósz, de kompenzáltam kechuppal. Amúgy ez nem általános, szokott lenni rajta rendesen. Az ára szerintem teljesen reális. Nem egy gourmet kategória, de teljesen megfelel az íze, minősége. Az adag sem akkora, hogy el kelljen szállni tőle, de tökéletesen jóllakat. Teljesen megéri ezt az árat, de nem többet. A kiszállítás kb. egy óra volt, ami szintén normális itt Pécsen. Igazából még pozitívum is, hogy nem lépik nagyon túl az egy órát. Az étel mindig melegen érkezik. Sajnos csak a Paul petit-et tudom megmutatni, mivel barátom nem rendelt velem. Aki pénztárca barát frissensültre vágyik, annak érdemes innen rendelni. 4 pontot adnék az 5-ből.

A bejegyzés ötlete onnan származik, hogy nézegettem Molyon, hogy milyen kihívásokat teljesítettem és észrevettem a bakancslistás kitüntetésemet. Szuper kis kihívás volt, különböző szempontok alapján kellett bakancslistákat összeállítani, az egyik például, hogy 10 könyv, amit mindenképpen elolvasnánk. Meg is néztem a válaszaimat és meglepően tapasztaltam, hogy nem állítottam össze túl elérhetetlen listát, mert az eltelt két év alatt 3 könyvet már el is olvastam és 3 pedig ott lapul a dobozokban, amik a könyveinket rejtik, amíg nem varázsolunk a lakásba egy óriási és gyönyörű könyvespolcot. Szóval arra gondoltam összeállítok egy új listát kicsit jobban átgondolva. Jó darabig rágódtam rajta, mert kiderült, hogy bőven több, mint 10 könyvet/sorozatot össze tudok szedni, amit nagy valószínűséggel nem fogok a közeljövőben elolvasni, de mindenképp szeretném majd valamikor. Végül is kerültek olyanok is a listára, amik már megvannak, viszont biztos vagyok benne, hogy még várni fognak a sorukra. Lássuk a 10 könyvet/sorozatot, amit még biztosan el fogok olvasni…

1. Thomas Harris – Hannibal sorozat

• Thomas Harris: A vörös sárkány
• Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
• Thomas Harris: Hannibal
• Thomas Harris: Hannibal ébredése

Hihetetlenül érdekelne a sorozat, már nagyon régóta el szeretném olvasni. Sajnos ez már-már a beszerezhetetlen kategória, de sose hagyjon el benneteket a remény, hátha egyszer megint kiadják. Bizakodó vagyok, mert a Battle Royale esetén se láttam az esélyt és hopp megjelent. 

2. Alien univerzum

• Steve Perry: Idegenek a Földön
• Steve Perry: Lidérces utazás
• Steve Perry – Stephani Perry: Ripley háborúja
• David Bischoff: A királynő nevében
• Robert Sheckley: A halál árnyékában
• Sandy Schofield: Halálcsapda
• Stephani Perry: Labirintus
• Yvonne Navarro: Rekviem
• Stephani Perry: Az őrjöngő halál
• Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál
• Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál
• Alan Dean Foster: A végső megoldás: Halál
• Kathleen O'Malley – A. C. Crispin: Feltámad a Halál
• Alan Dean Foster: Alien: Covenant – Eredet
• Alan Dean Foster: Alien: Covenant
• Tim Lebbon: Árnyékhajsza
• James A. Moore: A Bánat Tengere
• Christopher Golden: A Fájdalom Folyója

Imádom az Alien filmeket, alap, hogy a könyvekre is kíváncsi vagyok. A képkollázsra azokat a könyveket gyűjtöttem össze, amik már megvannak az Alien univerzum összes könyvének elolvasásához. A Predátor könyvek annyira nem vonzanak, de nem kizárt, hogy egyszer azokkal is bővíteném a listát. Mindenesetre még jó sok könyv vár beszerzésre, úgyhogy biztos jó sokára fogok csak nekiállni. Viszont egyszer mindenképp kerítek rá alkalmat. 

3. Douglas Coupland - X ​generáció

Douglas Couplandtól olvastam az "A" generációt és rettentően bejött a stílusa. Szeretném a többi könyvét is elolvasni, de az X generációra vagyok a legkíváncsibb. Szintén egy olyan könyvről beszélünk, amit már nem olyan egyszerű beszerezni, de remélem egyszer szerzek egy saját példányt.

4. Frank Herbert – A Dűne sorozat

• Frank Herbert: A Dűne
• Frank Herbert: A Dűne messiása
• Frank Herbert: A Dűne gyermekei
• Frank Herbert: A Dűne istencsászára
• Frank Herbert: A Dűne eretnekei
• Frank Herbert: A Dűne Káptalanház
• Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne vadászai
• Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne homokférgei

Bár még nem olvastam egy betűt sem a sorozatból, úgy gondolom nem telhet el az élet úgy, hogy ne olvasnánk végig. Rettentő hosszú, úgyhogy nem tudom mikor tudnám rászedni magam, hogy nekiálljak. Az első három rész egy könyvben van meg, viszont a többi részt még egy külön kaland lesz megszerezni.

5. Kip Thorne - Az ​Interstellar és a tudomány

Amint megjelent ez a könyv, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog. Véletlen rábukkantam egy nyereményjátékra, ahol meg lehet nyerni és azonnal jelentkeztem is. Lám én lettem a nyertes és érkezett is a könyv. Roppant mód szégyellem, de ennek ellenére még mindig nem olvastam el. Egyszerűen nem kap el a hangulat, hogy felcsapjam és belekezdjek. Pedig biztos érdemes és tanulságos. Ha törik, ha szakad rá fogom venni magam, hogy belevágjak. 

6. Dmitry Glukhovsky - Metró ​2033 sorozat

• Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
• Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
• Dmitry Glukhovsky: Metró 2035

Tetszik a világ, amit Dmitry Glukhovsky felépített és úgy gondolom, hogy ez pont nekem való sorozat lenne. Nem is elérhetetlen, mert barátomnak megvan, legalábbis az első része tuti. 

7. The Walking Dead képregények franciául

• Passé décomposé - Walking Dead
• Cette vie derrière nous - Walking Dead
• Sains et saufs? - Walking Dead
• Amour et mort - Walking Dead
• Monstrueux - Walking Dead
• Vengeance - Walking Dead
• Dans l'Œil du cyclone - Walking Dead
• Une Vie de souffrance - Walking Dead
• Ceux qui restent - Walking Dead
• Vers quel avenir? - Walking Dead
• Les Chasseurs - Walking Dead
• Un Monde parfait - Walking Dead
• Point de non-retour - Walking Dead
• Piégés! - Walking Dead
• Deuil & Espoir - Walking Dead
• Un Vaste Monde - Walking Dead
• Terrifiant - Walking Dead
• Lucille... - Walking Dead
• Ézéchiel - Walking Dead
• Sur le sentier de la guerre - Walking Dead
• Guerre totale - Walking Dead
• Une Autre Vie - Walking Dead
• Murmures - Walking Dead
• Opportunités - Walking Dead
• Sang pour sang - Walking Dead
• L'Appel aux armes - Walking Dead
• Les Chuchoteurs - Walking Dead
• Vainqueurs - Walking Dead
• La Ligne blanche - Walking Dead

 A Walking Dead képregényeket akkor kezdtem el olvasni, amikor a francia nyelvvizsgámra készültem tavaly ősszel. Az első 4 részt elolvastam és az ötödikbe is belekezdtem. Aztán meglett a nyelvvizsgám és alábbhagyott a lelkesedés. Pedig nagyon érdekes élmény franciául egy képregényt olvasni. Nyilván sokkal egyszerűbb, mint egy könyvet, viszont a sok szleng, beszélt nyelv miatt át kell állni. Viszont élvezetes volt, úgyhogy úgy tervezem, hogy újra elkezdem elölről, aztán az összeset elolvasom. Majd egyszer. :) Aztán pedig magyarul is szeretném.

8. Irvine Welsh – Mark Renton sorozata

• Irvine Welsh: Skagboys
• Irvine Welsh: Trainspotting
• Irvine Welsh: Pornó

Szerintem mindannyian láttuk már a Trainspotting filmet, mert egy kihagyhatatlan alap film, illetve most már láthattuk a T2 Trainspotting című filmet is, ami a Pornó könyv alapján készült. Ezek után szerintem nem is kérdés, hogy miért kerültek fel a könyvek bakancslistámra. Szerencsére a sorozat első részét már korábban egy akció keretében beszereztem és amikor végre újra kiadták a második, harmadik részt is (amiket évek óta szintén nem lehetett már egyszerűen megkaparintani) egyből előrendeltem. Így adott lenne minden, hogy kipipálhassam a listám ezen pontját, egyelőre csak az elhatározásnak vagyok híján. 

9. Duncan Shelley – Paktum trilógia

• Duncan Shelley: A félelem íze
• Duncan Shelley: Vadászidény
• Duncan Shelley: Az ellenállás

Az összes listán szereplő könyv/sorozat közül erre vágyom a leginkább. Imádnám ezt a sorozatot! 

10. Joan Slonczewski - Elízium sorozat

• Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba
• Joan Slonczewski: Elízium lánya
• Joan Slonczewski: Génszimfónia
• Joan Slonczewski: Agypestis

 Az utolsó pont a listán az Elízium sorozat. Története annyi, hogy beleszerettem a borítókba és a fülszövegükbe, nagyon vágytam erre a könyvre. Barátom pedig egy random délután hazaállított az első résszel. :) Nagyon megörültem neki. Nem sokra rá el is kezdtem olvasni, de nagyon nem abban a hangulatomban kezdtem el, amiben kellett volna. Rettentő nagy hangsúlyt fektet a világ bemutatására, ami egyébként káprázatosan kitalált, viszont nem minden hangulatomban bírnak lekötni az ilyen jellegű sci-fik. Így sajnos félbe is szakadt az olvasás és a többi részét sem szereztem meg. Úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes lenne folytatnom valamikor.

Ez lett volna a könyves bakancslistám. :)

Borítóképek forrása: Moly.

Kihívás, ami hatására kitaláltam ezt a bejegyzést: A Nagy Bakancslista – avagy, mi van ha mégis beüt a világvége.

Ebben a nagy hőségben nincs túl sok kedvünk semmihez, így eléggé rákaptunk a filmnézésre. Nem is győzök ennyi értékelést írni. Ma a Tűzgyűrű második részét néztük meg. Azt lehet mondani, hogy kedveltem az első részt is, viszont ha jól emlékszem sosem volt ingerem rá, hogy újranézzem. Látványos volt, de kicsit vontatott. De basszus, ez a második részre nem mondható el! Azt hittem jó nagy csalódás lesz, azzal, hogy majdnem két órán keresztül csak ütlegelik egymást a robotemberek és szörnyek, ráadásul mindezt már láttuk, mégis örülni kell majd neki. Ehelyett jópofa volt a történet, izgalmas és tök jó látványos, nem mellesleg a karakterek is szerethetőek voltak.

SPOILER

Hát ez a leírás semmit sem mond el a filmről. Jake mellett Amara a főszereplő, ami nagyon jót tesz a film hangulatának. Karakterük vicces, életszerű és mégis eltökéltek és harcosok, szívesen szurkol nekik az ember. A fő gonosz is jól ki lett találva, miért is ne egy ember támadja meg az emberiséget, csak mert nem kapott akkor figyelmet és elismerést, mint amekkorára vágyott? Még ha nem is feltétlen önszántából cselekszik. Ráadásul nem is sejtettem az első pillanattól, hogy ki lesz az egész kalamajka mögött. Legjobban a kaiju aggyal "működő" jaegerek tetszettek. Sőt azt is jó húzásnak tartottam, hogy végül is nem ezek a mutánsok törtek rá az emberekre, hanem utat nyitottak pár kaijunak. Jól össze volt rakva a sztori. A látvány pedig hozta, amit hoznia kellett. Rohadt jó volt a nagy tv-n nézni, talán ezt a filmet érdemes lett volna moziban megnézni. És a mostani filmekhez képest nem is olyan vészesen hosszú. Van annyi izgalom és akció benne, hogy végig fenntartsa a figyelmet. A poénok pedig nem túl erőltetettek és nincs teletolva velük a film, amire amúgy mostanság sűrűn lehet számítani. Különösebben nem olvastam kritikákat a filmről, mivel hirtelen ötlettől vezérelve néztük meg és nem is voltam biztos benne, hogy tetszeni fog és nem nyomkodom inkább a laptopom közben. Most gyorsan lecsekkoltam és snitt.hu-n 66%-os az értékelése, IMDb-n pedig 5,7. Ezek szerint már megint máshogy láttam a filmet, mint mások, de sebaj, én simán 4 pontot adok az 5-ből. 

Ne hagyd, hogy mások véleménye határozza meg ki vagy. Az nem vezet semmi jóra.

A film posztere és az információk a Snitt-ről származnak. 

Majdnem egy hónappal ezelőtt ünnepeltük barátnőm lánybúcsúját. Nem egy szokványos városban mászkálós, rózsaszín pólós, fátylas-koronás estét kell elképzelni. Ez egy szuper este volt Bédában, egy nyugis házban, nagyon szép kék-fehér dekorációval. A lánybúcsú szervezését figyelve a facebookos csoportban észrevettem, hogy tortáról nem esik szó. Fel is ajánlottam, hogy megkérem Anyukámat, hogy süssön egyet. Nem volt konkrét koncepció, csak a lényeg, hogy kék-fehér legyen. Én kértem meg rá, hogy ez legyen a következő bemutatott torta, mert szerintem szuper lett. Anya receptje és képei következnek...

Sajnos a felvágott tortáról nincs kép, pedig nagyon jól nézett ki a kék piskótával. Én személy szerint nem kóstoltam, de nagy sikert aratott a lányok körében. El is fogyott. :) Mindig nagy ötlet a színes torta, mivel nagyon feldobja az egészet és az alkalomhoz, ünnepelthez lehet a színt illeszteni.