Minden, ami érdekel, eszembe jut vagy történik velem.

Mizu velem...

Joker

Filmkritika - spoilermentes

2019. október 05. - kovacs.netti

Óó te jó ég! Hát mekkora volt ez a film! Pár órája jöttünk ki a moziból, de még most is teljesen a hatása alatt vagyok. Bár kritikákat direkt nem olvastam, mindenhol az jött velem szembe, hogy mennyire fantasztikus alkotás és nem igazán találnak benne semmi kivetnivalót. Az az igazság, hogy ez rám is igaz. Nem csak az idei év legjobb filmje számomra, hanem az elmúlt pár év legjobbja. Annyit panaszkodtam, hogy jó lenne valami új, valami lenyűgöző, valami extra, mert már az az érzése az embernek, hogy mindent látott. Ebben a filmben minden annyira tökéletes volt, hogy nálam hatalmasat ütött. 

Forrás: Snitt.hu

Joker

2019 - 122 perc - amerikai - dráma

Alkotó: Bob Kane, Bill Finger

Rendező: Todd Phillips

Forgatókönyvíró: Todd Phillips, Scott Silver

Operatőr: Lawrence Sher

Zeneszerző: Hildur Guðnadóttir

Vágó: Jeff Groth

Szereplők:

  • Joaquin Phoenix - Arthur Fleck/Joker
  • Zazie Beetz - Sophie Dumond
  • Josh Pais - Hoyt Vaughn
  • Robert De Niro - Murray Franklin
  • Brett Cullen - Thomas Wayne
  • Douglas Hodge - Alfred Pennyworth
  • Dante Pereira-Olson - Bruce Wayne
  • Marc Maron - Ted Marco
  • Brian Tyree Henry - Arkham State Hospital Clerk
  • Glenn Fleshler – Randall

Díjak:

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

  • Arany Oroszlán díj
  • Arany gémkapocs-díj
  • Premio Soundtrack Stars Award

Torontói Nemzetközi Filmfesztivál

  • Színészi pályafutásának elismerése - Joaquin Phoenix

Golden Trailer Awards

  • Legjobb trailer (jelölés)

A tömegben is magányos Arthur Fleck emberi kapcsolatot keres. Miközben Gotham graffitikkel tarkított utcáit rója, két maszkot is visel: az egyiket a munkájához, hiszen bohócként dolgozik. A másikat viszont nem tudja lemosni – azt azért öltötte magára, hogy be tudjon illeszkedni a világba. De amikor kamaszok zaklatják az utcán, belekötnek a metrón vagy egyszerűen csak a többi bohócok szórakozik vele, még jobban eltávolodik a környezetétől. Fokozatosan magába szippantja az elképesztő és rémisztő mélység, ahonnan már nincs visszaút. Vagy jobb lenne, ha nem volna. 

Nehéz szétbontanom, hogy mi tetszett a filmben, hiszen az egész úgy rendben volt, ahogy egy filmnek rendben kell lenni. Ha megpróbálnám részletezni valószínűleg csaponganék és úgysem tudnám igazán jól kifejezni magam. Pár dologra azért kitérnék. A legmeghatározóbb talán a hangulata, amit a szuper képi és hangi világ tökéletesen átadott. Nagyon profi munka. Első pillanattól kezdve teljesen beszippantott és tágra nyitott szemmel néztem az utolsó percig. Nem túl pörgős, mégsem lankad az ember figyelme egy percre sem. Joaquin Phoenix játéka elképesztő. Egyszerűen tökéletesen játszotta a szerepet, ezáltal nagyon jól sikerült bemutatniuk Arthur Flecket, a körülményeket és az utat, ami során Joker vált belőle. Pár szóban ennyi, egyszerűen feleslegesnek érzem sorolni a végtelenségig, hogy mi tetszett. Nekem már most nagy kedvenc lett, alig várom, hogy újra megnézhessem. Mindenki másnak pedig azt tudnám írni, hogy felesleges kritikákat és mindent boncolgató véleményeket olvasgatni, irány a mozi! Gyerekeket kivéve szerintem mindenkinek érdemes megnézni kortól nemtől függetlenül. Nálam csillagos ötös.

5.jpg

A filmről írt információk a Snitt-es adatlapjáról és a Wikipédiáról származnak.

Random tészta

Mit ettünk korábban?

randomteszta1.JPG

Ha nagyon pontosan akarnám elnevezni ezt az ételt, akkor paprikás-tejszínes-sonkás-gombás tészta lenne a bejegyzés címe, de ezt kicsit túlzásnak érzem. Főleg úgy, hogy a  recept története annyi, hogy nem volt kedvem bevásárolni és az otthon fellelhető alapanyagokat használtam fel. Ettől függetlenül elég finomra sikeredett, emiatt gondoltam feljegyzem magamnak, ami igazából azt jelenti, hogy felkerül ide.

Hozzávalók:

  • olaj
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 kis fej lilahagyma
  • 2 konzerv gomba
  • 2 csomag szeletelt sonka
  • Knorr tejszínes paprikás szósz
  • 500 g fodros kocka tészta
  • fűszerek: só, bors

Elkészítés:

A tésztát sós vízben megfőzzük. Közben a hagymákat felaprítjuk, olajon pirítani kezdjük. Átmossuk a konzervgombát, aprítjuk és a hagymához szórjuk, majd sózzuk és borsozzuk. Végül a szeletelt sonkát is felkockázzuk, a serpenyőbe öntjük és kicsit megpirítjuk ezt is. Hozzáöntjük a szószt és egy kevés vizet, összerottyantjuk.

blog4.jpg

Megkóstoljuk, ha kell ízesítjük, ha nem, akkor hozzáöntjük a tésztát, alaposan elkeverjük és kész is vagyunk.

randomteszta2.JPG

Nem mondom, hogy egy fejedelmi vacsora, de nagyon ízletes és laktató is. Én még feltuningoltam jó sok sajttal az adagom, de nem biztos, hogy mindenki szerint illik hozzá. Tök egyszerű kis recept és a szószt leszámítva minden más szokott nálunk lenni otthon. Egyébként először kóstoltuk ezt a szószt és nagyon ízlett. Próbáljátok ki!

randomteszta3.JPG

Aladdin

Filmkritika

Bevallom őszintén, hogy hatalmas fenntartásokkal állok minden megfilmesített meséhez, bár A szépség és a szörnyeteg már kezdett meggyőzni róla, hogy tudják ezt jól is csinálni. Alapvetően gyerekként sem voltam hatalmas Aladdin fan, de azért szuper kis mesének tartottam, kíváncsi voltam mit hoznak össze belőle. Szerencsére nagyon pozitív csalódás volt, mert egy szerethető, csoda színes, vidám kis filmet hoztak össze belőle. 

Aladdin

2019 - 128 perc - amerikai - kaland - fantasy

Rendező: Guy Ritchie

Forgatókönyvíró: John August, Vanessa Taylor, Guy Ritchie

Operatőr: Alan Stewart

Zeneszerző: Alan Menken

Szereplők

  • Will Smith - Dzsini
  • Mena Massoud - Aladdin
  • Naomi Scott - Jázmin
  • Marwan Kenzari - Jafar
  • Navid Negahban - Szultán
  • Nasim Pedrad - Dalia
  • Billy Magnussen - Anders herceg
  • Numan Acar - Hakim

A történet tökéletesen passzol a már jól ismert Aladdin meséhez, így akinek tetszett a sztori, ebben biztos nem fog csalódni. Izgalmas, fordulatos és rettentő vicces. Ritkán fordul elő, hogy konkrétan röhögőgörcsöt kapjak egy filmbéli poéntól, de most Aladdin "lekváros" monológján és Dzsini reakcióján konkrétan percekig röhögtem. Le kellett állítanunk, mert nem hallottuk tőlem a következő dialógust. Persze ehhez kellettek a szuper színészek is. Will Smith hozza a kötelezőt. Egyszerűen fergetegesen jó színésznek tartom, mindig sikerül megragadnia a karaktert és saját személyiségével megfűszerezve elvarázsolja a nézőt. Ez most Dzsini karakterével is így volt. Utólag belegondolva keresve se találnék jobb színészt erre a szerepre. Mena Massoud és Naomi Scott ismeretlenek voltak számomra, de remélem találkozunk még velük több filmben is, mert nagyon megnyerőek voltak. Talán a Szultán szerepére mást kerestem volna, mert nekem hiányzott a bohókás köpcös alacsony karakter, illetve Jafar is lehetett volna kicsit tekintélyt parancsolóbb, vagy csak szimplán kicsit ellenszenvesebb. De ez csak apró megjegyzés, mert amúgy az őket játszó színészekkel is imádtam a filmet. 

blog3.jpg

Olvastam pár véleményt, ahol túl soknak tartották az éneklős részeket, de egyáltalán nem tudok egyetérteni. Mesében is énekeltek, itt is kell. Különben nem is lenne az igazi. Soknak meg végképp nem volt sok. Tökéletesen passzolt az egészbe. A látványvilág meg valami elképesztő. Totálisan odavagyok minden színes filmért, hát hiszen épp ezért nézünk filmeket, hogy elvarázsoljanak minket. Én pedig mindent imádok, ami színes, úgyhogy ez a film megvett magának. A környezet, a díszlet, a ruhák egytől egyig varázslatosak és gyönyörűek. Jázmin türkiz rucijára totálisan rákattantam. Hát hogy lehet valami ennyire gyönyörű?

Nem is szaporítanám a szót, ez egy tökéletes élőszereplős film lett! Kortól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. Gyerekek imádni fogják, felnőtteknek meg jó kis nosztalgia. 5-ből 5 pontot érdemel!

5.jpg

Az információk és a borítókép a film Snitt-es oldaláról származnak.

Gofri #2 csokiöntettel

Mit sütöttem ma?

Megkívántam a héten a gofrit, így ez lett a mai édességünk. A szokásos receptet használtam, amit >>itt<< megtaláltok. Annyi a különbség, hogy másfélszeres adagot csináltam, mert tudtam, hogy egy barátunk is felugrik, illetve délutánra is akartam, hogy maradjon. Sajnos kicsit bénán mertem be a tésztát a sütőbe, így furcsa alakúak is születtek, de ennyi baj legyen.

gofri.JPG

Most csokiönteteket készítettem hozzá. Egyszerű és nagyszerű: egy-egy tábla fehér és tejcsokit összetörünk kockáira, bedobjuk egy-egy bögrébe és mikróban elkezdjük olvasztani. Ha már puhul, egy-egy evőkanál olajat öntünk hozzá, elkeverjük és tovább olvasszuk amíg teljesen cseppfolyós nem lesz. Majd mindkét bögrébe alapos keverés mellett tejet öntünk, amíg a megfelelő állagot nem érjük el. A képen még elég folyós, aki inkább megcsorgatná a gofrikat, azoknak ez az ideálisabb. Ha várunk vele míg elkezd kihűlni, akkor szépen besűrűsödik és rá lehet kenni a gofrikra. 

Nagyon finom és laktató is, mi például ma reggeli helyett ettük délelőtt, délután viszont már nasi lesz.

Tépett csirkés tortilla

Mit ettünk tegnap?

tor2.JPG

A kalács után valami könnyed, zöldséges vacsorára gondoltam, majd pár lehetőséget felvetve Viktornak, a tépett husis tortillát választotta. Hogy őszinte legyek nem bántam, mert a tépett husit leszámítva nem igényel sok energiabefektetést és nagyon friss, finom vacsi. A tortilla lapokat mindig vásároljuk, sok márkát kipróbáltunk már, de nekem a kedvencem a tescos magvas. Nagyok a lapok, sok töltelék belefér, masszív, nem szakad és nagyon jó ízű. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy csomagban 4 lap van, ami bőven elég egy vacsira, így nem szárad ki a maradék a bontott csomagolásban, mint a nagyobb kiszerelésekben. 

Hozzávalók:

  • 500 g csirkemell filé
  • tortilla lapok
  • 1 konzerv kukorica
  • 1 nagy doboz tejföl
  • majonéz
  • sajt
  • hegyes erős paprika
  • paradicsom
  • saláta mix
  • 500 g fagyasztott burgonya 
  • fűszerek: só, bors, ételízesítő, fokhagyma granulátum, szárnyas fűszerkeverék, cézár salátaöntet fűszerkeverék

Elkészítés:

Először a tépett husit készítjük el. A csirkemell filét sós, ételízesítős vízben fél órát főzzük. Ha elkészült kicsit kivesszük hűlni, majd ha kényelmesen meg tudjuk fogni, nagyobb darabokba vágjuk és elkezdjük szálaira tépkedni. Ezután egy serpenyőbe öntjük, meglocsoljuk bőségesen olajjal, fűszerezzük sóval, borssal, ételízesítővel, fokhagyma granulátummal és a legnagyobb fokozaton pirítani kezdjük. Pár perc elteltével rászórunk egy nagy adag szárnyas fűszerkeveréket is. Mi kedveljük, ha  ropogós lesz, de mindenki ízlésére van bízva a sütés.

tortilla_gofri.jpg

Míg a husi készül összeállítjuk a kukoricás öntetünket: konzerv kukoricát kibontjuk, átmossuk, tálba öntjük a tejföllel és egy jó adag majonézzel. Kicsit sózzuk, hozzáadunk egy teljes tasak cézár fűszerkeveréket és alaposan elkeverjük. Nem baj ha áll még kicsit felhasználás előtt, hogy a fűszer tökéletesen feloldódjon. A paradicsomot és a paprikát felszeleteljük, sajtot lereszeljük. 

tor1.JPG

Nincs más hátra, mint összetenni a tortillánkat. Picit megmikrózzuk a lapot, majd a közepére hosszúkás sávban elkezdjük rétegezni a töltelékeket: sajtot, husit, kukoricás öntetet, paprikát, salátát és paradicsomot. Itt a végén is szoktam még rászórni egy adag sajtot, de az most elmaradt. A töltelékre merőleges oldalakat behajtjuk, majd a párhuzamos oldalát áthajtjuk a tölteléken, behajtjuk alá, ráfordítjuk az egészet és kész is. Kevésbé esik szét, ha félbevágjuk és úgy fogyasztjuk. Most épp mirelit sült krumplit is sütöttem mellé, de egyáltalán nem szükséges, mert laktató önmagában is. Ebből a mennyiségből kb. 6 adag jön ki.

tortilla_gofri-001.jpg

Ismét egy egyszerű recept, ami a végtelenségig variálható. Mi nagyon szeretjük, próbáljátok ki ti is. :)

Csigakalács

Mit ettünk tegnap?

csigakalacs1.JPG

Tegnap este átjöttek barátaink megnézni a Fradi meccset. Egész későn volt, így rendes vacsorát nem szerettem volna csinálni, inkább valami rágcsálnivalóban gondolkodtam, de mégis tartalmasabban, mint pogácsa vagy uncsi sajtos rúd. Az ötletem az volt, hogy a már jól bevált kalácsomat reformálom meg. Elfeleztem az adagot, szimplán csak felcsavartam és szeletelés után már készen is álltak a kis csigák a sütésre. Majdnem az egész elfogyott, úgyhogy bátran mondom, hogy jól sikerült. Nem igényel sok törődést az elkészítése, nem jár sok mosogatnivalóval sem, tartalmas, vacsinak is megteszi, viszont könnyen és kényelmesen fogyasztható. Mindenképpen felkerül a „bandázós kaják” listámra.

Hozzávalók:

Tészta:

  • 300 ml tej (langyos)
  • 1 evőkanál kristálycukor
  • 1 tasak instant élesztő (7 g-os csomag)
  • 500 g liszt
  • fél evőkanál só
  • 3 evőkanál olaj
  • 2 tojássárgája

Töltelék:

  • 2 csomag szeletelt sonka
  • 4 szál újhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • hegyes, erős zöldpaprika
  • 2 tömlős sajt (én egy natúr és egy sonkás ízesítésűt használtam)
  • sajt
  • fél tejföl (vagy 1 kis dobozos)
  • szezámmag

Elkészítés:

Pár órával korábban elkészítjük a tésztát. Tejet langyosra melegítjük, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt. Elkevergetjük és félretesszük kicsit. A lisztet, sót, olajat és a tojássárgáját egy keverőtálba helyezzük, majd jön hozzá az élesztős tej is. Alaposan összegyúrjuk, majd lefedjük és hagyjuk kelni. 1-2 óra alatt szépen megnő, felhasználás előtt kivesszük, átgyúrjuk, majd kinyújtjuk. Eközben egy tálkába nyomjuk a tömlős sajtokat, belekanalazzuk a tejfölt és beleszórjuk az előzőleg megpucolt és apróra vágott vöröshagymát és hegyes erős paprikát. Sózzuk és szórunk bele egy jó adag szezámmagot. Alaposan elkeverjük. Előkészítjük a töltelék többi hozzávalóját: a sonkákat felszeleteljük, újhagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk és a sajtot is lereszeljük. Nincs más hátra, mint összetenni. Megkenjük a tejfölös-sajtkrémes masszával a kinyújtott tésztát, rászórjuk a sonkát, újhagymát, sajtot, majd feltekerjük. Egy éles késsel kb. kétujjnyi vastag csigákat vágunk belőle. (Én megsütöttem a végeit is, de azok nyilván nem lesznek szépek, úgyhogy, akit zavar az dobja el vagy süsse meg a háziállatkának.) Egy tepsibe sütőpapírt vágunk és belehelyezzük a csigákat pici helyet hagyva közöttük, mert meg fognak nőni. Egy kis reszelt sajttal még megszórjuk a tetejét és mehet is a 180°C-ra előmelegített sütőbe alul-felül sütési módban 30 percre. Ekkor érdemes ellenőrizni, én még 10 percre bent hagytam és 200°C-ra állítottam a sütőt, hogy piruljon kicsit még. Majd ha elkészült, szétválasszuk a csigákat és már falhatjuk is.

blog1.jpg

Szerintem szuper finom lett és a töltelék változtatásával minden alkalommal lehet újítani. Igen sokat beszív a töltelékből, így egyáltalán nem száraz, de ennek ellenére mi még feldobtuk egy kis kechuppal, majonézzel.

blog2.jpg

Karamellás-tejcsokoládés torta

Anya torta csodái

Ezt az arany csodát egyik barátnőjének készítette Anya. Meglepetés volt, nagy örömet okozott és állítólag nagyon finomra sikerült. Én is szívesen megkóstolnám, lehet a következő tortás alkalomra ilyet kérek. És szerintem egyszerűen fantasztikusan néz ki.

torta1.jpg

Hozzávalók:

Piskóta:  

  • 6 tojás
  • 12 dkg cukor
  • 15 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor

Karamellkrém:

  • 20 dkg cukor
  • 2,5 dl tej
  • 10 dkg Rama
  • fél csomag vaníliás pudingpor

Tejcsokoládés krém:

  • 2 dl tej
  • 5 dkg cukor
  • fél csomag vaníliás pudingpor
  • 10 dkg Rama
  • 10 dkg tejcsokoládé

Díszítés:

  • 20 dkg étcsokoládé
  • arany dekorcukor
  • aranypor

Elkészítés:

A piskótát megsütjük, 3 lapba vágjuk. A karamellkrémhez 15 dkg cukrot sötétbarnára karamellizálunk, majd hozzáöntünk 2 dl forró tejet, hozzáadunk 5 dkg cukrot, majd besűrítjük a fél dl tejben elkevert vaníliás pudingporral. Ha kihűlt, habosra keverjük a puha Ramaval. A tejcsokoládés krémhez a tejből, tejcsokiból, cukorból és a pudingporból pudingot főzünk, ha kihűlt, habosra keverjük a puha Ramaval. Torta összeállításához első lapra kerül a tejcsokoládékrém, majd jön a második lap, arra a karamellkrém, végül rákerül a harmadik lap. Olvasztott étcsokoládéval bevonjuk a teljes tortát, tetejét a dekorcukorral díszítjük, ehető aranyporral megfestjük.

torta2.jpg

Strand Fesztivál

Élménybeszámoló

Egyetemi éveim alatt fedeztem fel a fesztiválok csodás világát és azóta törekedtem több helyre eljutni. Tulajdonképpen ezek a fesztiválok helyettesítették a nyaralásokat, mivel azok sosem vonzottak igazán. Tökéletes felszabadulást, kikapcsolódást jelentenek számomra. Mikor felkerül a kezemre a karszalag és belépek a fesztivál helyszínére, elkap a varázsa és elfelejtetek minden vackot, ami a hétköznapokban nyomaszt. Az idő elteltével sikerült több fesztiválon járnom, volt olyan év, mikor három különbözőre is eljutottam, viszont az utóbbi években sajna csökkent a számuk. Egyrészt telnek az évek, egyre kevesebb az energiánk és nyitunk az aktív nyaralások felé, meg hát a tavalyi lakásvásárlás és berendezés sokat kivett belőlünk. Viszont az egy év kihagyás után idén meglátogattunk egy fesztivált, ismét a Strand Fesztiválon jártunk.

strand2.jpg

Idén látogattuk meg harmadszor, de a korábbi látogatásaink óta sokat fejlődött. Talán akkor voltunk korábban itt, mikor a második és harmadik alkalommal rendezték meg. Szuper szervezés volt akkor is, nem panaszkodnék, de azért még bőven gyerekcipőben járt. Azóta körülbelül négy év telt el és úgy látszik szépen fejlesztgették. Talán a leglátványosabb változás az magának a fesztivál helyszínének a díszítésében, környezet kialakításában tűnik fel. Mindenhol lámpácskák, táblák, és mindenféle díszítő elem. Konkrétan nem lehetett két métert úgy elsétálni, hogy ne fedezett volna fel valami érdekességet.

2019_08.jpg

Amiben még nagyon pozitív változást figyeltem meg, az az ülőhelyek mennyiségének a növelése volt. Szerintem ez egy igazán fontos része a fesztiváloknak és sok helyen nem fektetnek rá nagy hangsúlyt. Ha az ember végig bulizza a koncerteket, akkor hamar kifáradhat, megfájdulhat a lába és igényli a pihenőhelyet. Ha csak nézelődni megy, belehallgatni egy-egy koncertbe, akkor végképp nincs kedve órákon át ácsorogni, szóval kell az ülőhely. Ha esik az eső, vagy csak szimplán nedvesebb vagy hűvösebb az időjárás, akkor már értelemszerűen nem tud az ember földre, fűre leülni, szintén szükséges az ülőhely. Na és itt ez most nagyon nagyon rendben volt. Tényleg le a kalappal a szervezők előtt. A kedvencünk az autógumis ülőkés placc volt a Balaton parton, közvetlenül a bejárat mögött.

2019_084.jpg

Pozitívumként hoznám fel, hogy második nap lelocsolták az egész területet, ami nagy jó ötlet volt, mert első este után nem volt egy négyzetcentiméter sem rajtunk, ahol ne állt volna vastagon a por. Szerencsére a nagy terület és sok program hatására nem volt olyan borzasztó nagy tömeg, még a WC-k is reális időn belül elérhetőek voltak. Mindezek ellenére rá kellett jöjjek, hogy ez a Strand Fesztivál, ez nem feltétlen az én fesztiválom, de erről később. Ami miatt idén is ezt választottuk, az a Balaton és végre sok-sok év után az időjárás kegyes volt hozzánk.

s2.JPG

Nos akkor jöjjenek a negatívumok… Bár említettem, hogy viszonylag reális idő alatt WC-hez lehetett jutni, ez még jobb lett volna, ha esetleg kinyitották volna őket. Konkrétan a WC-k 50%-a le volt zárva. Bizonyos toitoi kupacok egy az egyben, néhol csak a fele. A konténeres WC-k közül is jó pár zárva volt. Utolsó napon egy olyan konténeresnél álltunk sorba, ahol mindössze kettő darab volt nyitva. Mivel belátni alul, ezért láttuk, hogy szó nincs arról, hogy elromlott, dugulás van, óriási a retek vagy akármi, ezért inkább rázárják (meg valljuk be ezzel sosem foglalkoznak a fesztivál forgatagban), szimplán valami oknál fogva zárva volt. Elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg korábbi napokon elromlott, de egy ilyen kaliberű fesztiválnál (és viszonylag drága jegy/bérletárak mellett) elvárnám, hogy a leszerződött cég munkatársai a probléma észlelése után kifáradjanak és orvosolják a problémát. A toitoi meg nem igazán értem hogyan hibásodhatna meg, szóval az egy külön rejtély… Még a helyszínen dolgozóknak sem tarthatták fenn, mivel szemmel láthatóan ezeket nem használta senki. Más okot pedig amiért zárva volt, el sem tudok képzelni. Szóval ez szerintem elég gáz volt, de még így is tűrhető volt a helyzet.

201908.jpg

Amivel még problémám volt az a sör és a pohár. Nem vagyok túl válogatós sör márkákat illetően, főleg nem egy fesztiválon, ahol úgyis úgy kapom meg, hogy nincs benne egy darab buborék sem, de azért a Borsodi az egy olyan sör, ami helyett szívesebben iszok mást. Na és a poharak… A tartós pohár rendben van, viszont a korábbi Strand fesztjeink alkalmával olyan poharat kaptunk, aminek volt fogantyúja, így kényelmesen lehet fogni a tömegben, akár ugrálás közben, nehezebben verték ki a kezünkből és üresen a naci övtartójába is lehetett akasztani. Na most nem volt fogóka, de mellé még vékonyított is volt a pohár. (A szokásos fesztivál korsók sovány változata.) Hát valami tragikus. Egészen sok sör került a földre, mert egyszerűen nem volt praktikus és borult ha kellett, ha nem. Ez egy igazán értelmetlen változtatás és ha más fesztiválokon is ilyen vékony pohárba kapjuk majd az italt, akkor lehet lemondok az alkoholfogyasztásról és csak üdítőt fogok inni. Ami nem csak számomra rossz hír, de a szervezőknek is, mert egy üdcsivel elvagyok egész este, a sör pedig pillanatok alatt megitatja magát… Volt egy olyan újítás is, hogy ha nem tartottál igényt a poharadra, akkor a pultban visszaválthattad kis zsetonra. Ha pedig legközelebb kellett pohár, akkor nem kellett újat venned, hanem a zsetonkáért cserébe kaptál egyet. A környezetvédelem, pohárfelhasználás csökkentés miatt ez egy nagy piros pont, csak éppen szerintem semmi haszna. Egy fesztiválon sokkal többen vannak állapotban, mint akik nem, szóval egy zsetont őrizgetni akár még nagy kihívás is lehet, illetve senkit sem tart attól vissza, hogy szétdobálja a poharakat, ha épp úgy érzi, hogy zavarja. Azt viszont eltörölték, aminek haszna volt, hogy vissza tudtad váltani a poharadat (jelen szituban akár a zsetont) készpénzre. Ez azért volt jó, mert egyrészt az ember jobban őrizte a poharát, ha visszakapja majd az árát, másrészt az emberek gyűjtötték a széthagyott poharakat, főleg fesztivál végén, amikor már esetleg kellett egy kis kp pótlás. Persze gondolom ez a fesztiválnak kevésbé kifizetődő, mint zsetonokat osztogatni. Szóval nincs ezzel baj, hogy újítgatnak a környezettudatosság jegyében, csak célszerű lenne használhatóan tenni.

Nagyon finomakat ettünk, viszont az ételfelhozatal leginkább burgerekre korlátozódott. Jó nyilván volt a szokásos pékárus, pizzás, hotdogos részleg. Pozitívum, hogy volt Kolbice is, ami örök kedvenc. Szóval nem azt mondom, hogy semmi más nem volt, de az kajások szerintem 80%-a burgeres volt. Ez szerintem kicsit túlzás. Például roppantul hiányoltam pastás standot, pedig szinte minden fesztiválon van. De az is lehet, hogy én voltam csak béna és nem találtam hol árultak tésztát… Viszont tény, ami tény, nagyon igényes hamburgereseket vonultattak fel a fesztiválon, szuper finomak voltak, amiket kóstoltunk.

Ezeken felül a szervezés egyébként kifogástalan volt. Tényleg egy igényes és élményszerzési lehetőségekkel teli fesztivál volt. Az óriáskereket iszonyúan bánom, hogy kihagytuk, meg azt is, hogy nem fotózgattam többet, mert gyönyörű volt a környezet. Akinek ez a zenei vonal a zsánere az nem igazán nyúlhat mellé ezzel a fesztivállal. Miután lezajlott már nem is fájt annyira a korábbi vélemény alapján túlárazott jegy, mert igazából tényleg magas volt a színvonal.

2019_082.jpg

És akkor most értünk oda, hogy miért is nem nyerte el teljesen a tetszésem a fesztivál. Sajnos túlságosan is azokra a külföldi előadókra épül, akiket sztárfellépőként prezentálnak. Lásd: John Newman, Jonas Blue, Bastille, Jason Derulo, Dimitri Vegas & Like Mike, stb… Nos én nem igazán hallgatok ilyesmit, de például ha Bastille számot hallok a rádióban, nem vagyok rest elkapcsolni. John Newmant volt szerencsénk a korábbi Strand Feszteken már meghallgatni és valami borzalom előadó. Aláírom, jó énekes, a stúdió felvételek szuperek, őt még kedveltem is ha hallottam a rádióban, de mint előadó nálam totál csődöt mondott. Ennek okán idén messziről elkerültük már. A fent felsorolt előadók közül csak a Jason Derulo koncerten kellett részt vennem. Na ő legalább jó előadó, de továbbra sem az a világ, ami nekem való. Ja meg a Steve Aoki, akit rendesen vártam, mert hát mégiscsak jó kell, hogy legyen, de basszus még életembe nem bosszantott fel buli, viszont ez most igen… Utolsó nap, rápihentem, rákészültem, bulikázás, szuper lesz, erre jött ez az ember. Konkrétan elvette a kedvem és utána haza is mentünk. A roppant „igényes” szettjének lássuk egy percét: 20 másodperc pofázás, 30 másodperc rádiózene, valami ami most épp nagyon trendi, vagy valami ami retro és egyszer trendi volt, majd marad kb. 10 másodperc zúzda, ami egyrészt szerintem a legkisebb mértékben sem illik a rádiózenéhez, másrészt meg lófütty azoknak, akik szeretik a zúzdát és tombolnának, mint én, mert mire belelendülne az ember vége és kezdődik elölről a pofázás… Szóval én komolyan mondom ilyen borzalmas koncerten még soha életemben nem voltam. Viszont persze ez az én egyéni problémám, sokaknak tetszett. Természetesen a fesztivál felvonultatta a szokásos magyar előadókat, akiket viszont egy két kivétellel szeretek, hallgatok, miattuk megyek fesztiválra, de mivel nagyrészt a külföldi sztárfellépők kapják a fő műsoridőt, emiatt elcsúsznak későbbre vagy korábbra. És mivel mi sosem sátrazunk és sosem sikerült a fesztivál arcában szállást találnunk, általában a délutáni programok miatt csúszik az indulás és csak este érünk be. Szóval veszett fejsze nyele. Nem beszélve arról, hogy szinte nulla magyar hiphop előadót vonultat fel a fesztivál. Na jó a nulla az túlzás, de roppant kicsi volt a felhozatal. Mi pedig barátommal leginkább arra vagyunk ráállva, szóval ezerszer jobban megéri elmenni egy EFOTT-ra, vagy akár egy kis East Fesztre, ahol képesek több színét mutatni a magyar zenevilágnak – nem csak hiphop és rap vonalon, hanem rock, retro, miegymás, mindenki megtalálja, ami neki tetszik. Ha kellene választani egyet, amit a legjobban élveztem a fesztiválon, akkor a Pixa és barátai műsor keretében zajló AK26 koncertet mondanám. A többiek nem igazán élvezték, de hát én giga nagy fan vagyok, úgyhogy nekem nagy élmény volt. Amiben még jó szokott lenni a Strand Feszt, hogy éjjelenként szuper DJ-ket állítanak a pultba és az ember lánya el tud csípni egy jó kis dnb vagy dubstep partit. Elméletileg most is voltak jó kis DJ-k, de sajnos azokból is kimaradtam betegség okán. Száz szónak is egy a vége, sajnos erről nem a fesztivál tehet, hanem én magam, de egyszerűen én ezt a fesztivált közel sem tudom úgy élvezni, mint például a fent említetteket. Én hibám, minek megyek akkor ide. Én hibám az is, hogy kihagytam jó pár olyan előadót, akik viszont az én stílusom. Leginkább az utolsó napot bánom, amikor én nagyon lelkes voltam, sikerült nagyvonalakban összeszedni magam a betegségből és konkrétan nagyon hamar elkészültem és vártam, de mindenki aludt. Aztán csak este mentünk be, ahol az a szerencsétlen Aoki elvette az életkedvemet is, úgyhogy nem is voltam hajlandó már máshoz, mint hazamenni. Szóval nagyon kár ezért a fesztiválért, mert egy év kihagyás után jobb lett volna nagyobbat bulizni, de ez most így alakult. 

Ami pedig még egy nagy bélyeget nyomott az egészre az ugyebár a betegségem. Szerencsére első nap még szuperül voltam, tomboltam egy jó nagyot, de az állandó légkondizás megtette hatását és második napra elég brutál beteg lettem, ami szépen végig is kísérte az egész fesztivált, nyaralást (majd kitartott még - egy hét ágyban fekvés, majd maradt a köhögés és orrfújás a mai napig, így 4-5 hét távlatában is). Próbáltam sokat pihenni és iszonyú kitartó lenni, szerintem egész jól sikerült, kifelé annyira nem is mutattam, de hát értelemszerűen beteg voltam és gyenge, ezen nincs mit szépíteni, közel sem tudtam olyan hozzáállással fesztiválozni, mint szerettem volna. Úgyhogy ez sem segített hozzá ahhoz, hogy a legtöbbet, legjobbat kihozzam a fesztiválból, de ezzel a bejegyzéssel el is engedem a bosszúságomat, ami azóta rág emiatt.

Fesztivál élményen felül viszont nyaralásnak nem volt rossz. Mivel az apartmanban állandóan ment a légkondi, ezért a nyaralás nagy részére kiköltöztem a nyugati fekvésű teraszunkra és napoztam. Emiatt magamhoz képest egész barna lettem és az hagyján, hogy kiolvastam a könyvem, de még újra is kellett kezdenem, mert nem számítottam rá, hogy ennyi időm lesz és nem vittem többet. Voltunk vízibiciklizni is és azt hiszem minden nap fürödtünk a Balatonban is, úgyhogy nyaralásnak tényleg rendben volt.

2019_083.jpg

A tanulság, amit levontam, hogy ezentúl semmi más alapján nem választok fesztivált, mint a fellépők. Értem ezalatt azt, hogy nem fog érdekelni, ha akár a legdrágább jegyvásárlási időszakban kell megvenni a jegyet, amikor már kiderülnek a fellépők, nem számít, hogy mennyibe fog kerülni. Sajnos már kinőttem abból, hogy minden mindegy csak buli legyen. Igazán fontos, hogy milyen buli. Az idei Strand Feszt meg lett, amilyen lett és mint írtam nem a fesztivál tehet róla, mert biztos vagyok benne, hogy akiknek felléptek a kedvenc előadói, vagy kicsit több időt töltött a fesztivál területén és elcsípett mindent, amit szeretett volna, az biztos hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodott, mert szuper igényes fesztivál.

s1.jpg

Köszönöm a képeket a fesztivál bandának, mert csak saját fotókból nem tudtam volna ilyen színes bejegyzést összehozni. :)

Magyarország - Szlovákia

Élménybeszámoló

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném jelezni az idetévedőknek, hogy ez nem egy focimeccs értékelés lesz - azt biztos találtok bőven a neten - hanem magát az élményt szeretném veletek megosztani, amit átéltem. Sajnos sok fotóval nem tudom illusztrálni, mert annyira átszellemültem, hogy elfelejtettem fotózni. 

Mivel a blogomon fociról még nem esett szó, úgy érzem, tartozok egy kis háttérinfóval. Sportkedvelő leányzó voltam mindig is, 8 éven keresztül versenyszerűen kézilabdáztam, illetve fiatalabb koromban az iskolai sportesemények aktív résztvevője voltam. Ez persze az évek során lekopott és maradt a sport másik oldala a TV előtt, vagy épp a lelátón. Apukámmal kiskorom óta néztem mindenféle sportot, majd a kézilabdával párhuzamban kedveltem meg a focit is, persze azt csak szigorúan nézőként. Az igazi áttörést a focival való kapcsolatomban azt hozta, amikor beköltöztünk a már többször emlegetett Hajnóczy albérletünkbe. Itt párommal és egy nagyon jó barátunkkal éltünk két évig. Mivel ők hatalmas futballrajongók így akarva-akaratlanul kicsit nagyobb dózisban ért, mint azelőtt. Természetesen ezt nem bántam, mert mint már írtam szerettem a focit régóta, de ez idő alatt kicsit több infót szereztem róla, ami valljuk be, nagyban javít az élvezhetőségén is – ha tudjuk kik vannak a pályán, mit jelent egy adott mérkőzés, stb. Pont ebbe az időszakba esett a magyarok EB szereplése, ami igazán nagy élményt nyújtott és a fiúk lelkesedésének hála én is úgy éreztem, hogy igazi szurkoló lettem. Lehet mondani sok mindent a magyar focira, a rendszerre, stb., de azt az összetartást, azt az igazi „magyar vagyok” érzést kevés dolog tudja a 21. században kiváltani, de a foci nagyon is. Egy futball nemzet vagyunk, annak ellenére, hogy az utóbbi időben sok mindenre nem lehettünk büszkék. Így születünk, ezt látjuk, ezt szeretjük. És a magyar emberben nagyon erős a magyarság tudat, még ha ez a hétköznapokban nem is feltétlen mutatkozik ki. És itt ér össze a kettő. Olyan érzést vált ki, amit igenis át kell élni és élvezni. Aki nem hiszi el, csak üsse be a Google-be, hogy „Marseille magyar szurkolók”. Ezerszer láttam már a videót, mégis kiráz a hideg minden alkalommal, ha elindítom. Elképesztő az összefogás és Magyarország szeretete egy szurkoló lelkes tömegben. Nos én akkor döntöttem el, hogy nekem mindenféleképpen el kell jutnom egy olyan magyar válogatott mérkőzésre, aminek tétje van, mert nem létezik, hogy én ne éljem meg ezt az érzést.

És el is érkeztünk a bejegyzés lényegéhez, a tegnapi Magyarország-Szlovákia meccshez. Nagyon terveztük már és természetesen lesben álltunk az MLSZ oldalán, mikor nyitották a jegyvásárlást. Hát, akit valamennyire is vonz a téma, az tudja, hogy egy borzalom volt az egész. Random dobálta be az oldalra az embereket a rendszer, volt aki 2 órán keresztül egyszer sem került be, volt akit beengedett, de nem engedte megvásárolni a jegyeket, stb. Szóval volt minden mi szem-szájnak ingere egy online jegyvásárlásnál. Persze volt felháborodás is rendesen. Akkor terveztem is egy véleményt írni erről az egész hercehurcáról, de aztán gondoltam majd ebben az élménybeszámolóban kitérek rá. Mondandóm lényege az lett volna, hogy felesleges szidalmazni mindenkit, ez egy szerencsejáték. Ezt mindenki tudja, aki valaha próbált fesztiválra early bird jegyet venni, vagy egy fix létszámú koncertre. Na és bármelyik egyetemista tudna mesélni az ETR vagy Neptun izgalmairól tantárgyfelvételkor, mikor tűkön ülsz, hogy feliratkozz egy kurzusra, de mire beenged a rendszer helló szia, betelt a létszám. Szóval ebben semmi újdonság nem volt, maximum azoknak, akik azelőtt nem nagyon kerültek még ilyen szituációba. Egy 22 000-es stadionba nem fér be több ember, ha tetszik, ha nem. Szerencsés vagy és bejutsz, vagy nem. De nekünk szerencsénk volt! Barátaink a C4 szektorba kaptak még jegyet, mert hamar bejátszotta őket a rendszer, mi pedig a D4 szektorba kerültünk, utolsó helyek közül foglaltam. Hát nem mondom, kemény egy 2 óra volt, beleőszültünk párszor, de a lényeg a lényeg, lett jegyünk, még ha nem is a legideálisabb helyre.

Aztán elérkezett a tegnapi nap, amit mindannyian vártunk. Otthonról dolgoztam, így időben el tudtam készülni. A B szektorokba fekete holmi volt a dresszkód a koreo miatt, hát mi nem ott ültünk, de mivel egy átkozott magyar vagy piros holmim nincs, ezért gondoltam maradok én is feketénél. (Időközben már néztem magyar szurkolós holmit, hogy legközelebb ne járjak így.) A héten szereztem arcfestéket, úgyhogy a piros-fehér-zöld zászló is felkerült az arcra, pattintottam egy sört és rettentő izgatottan vártam, hogy Viktor összeszedje öccsét, hazaérjenek, elkészüljenek, jöjjenek értünk barátaink és elinduljunk. Már maga a Pestre jutás is feelinges volt. Kétszer álltunk meg az autópályán, mindkétszer 3-4 autónyi szurkolóba botlottunk. Szuper érzés volt, hogy integetnek, dudálnak, aztán pedig mi is. Hiszen egy célért megyünk. :)

magyar_szlovak_2.jpg

Magába a stadionba való bejutás már kalandosabb volt. Tavaly voltunk a Videoton – PAOK meccsen a Groupamában és felfedeztünk egy tök jó parkolóhelyet, most is azt céloztuk meg. Nos, pont úgy jártunk, mint a múltkor… Egy kis aluljárón kell a parkolóból átmenni a stadion felé, az aluljáró pedig egy kis utcára vezet. A Vidi meccs előtt jól meglepődtünk, mikor az aluljáróból felérve párszáz rendőrrel találtuk magunkat szembe, illetve egy kordonos utcával. Aztán pillanatokon belül felfedeztük, hogy épp itt vezetik a busztól a Vidi szurkolókat az arénába, ez szintén nagyon érdekes volt, picit lemaradva egy darabig követtük őket, majd a kapunk felé vettük az irányt. Hát mi történt tegnap? Ugyanez, csak hirtelen mi sem értettük, hogy amúgy mi is van. Felüljáróból felérve ismét egy nagy adag rendőrrel és kordonnal találtuk szembe magunkat, ez már nem lepett meg minket, de a szituáció igen. Ismét egy nagy szurkolói brigádot vezettek (roppant muris, hogy megint épp akkor, amikor odaértünk), viszont a múltkorihoz képest sokkal inkább közrefogták őket a rendőrök. Mondhatni senkit nem engedtek ott kószálni. Hát mi szépen sétáltunk a kordon melletti kis járdán, de természetesen odajött hozzánk is egy rendőr bácsi, hogy megtudja kik vagyunk, hova tartozunk. Megválaszoltuk, hogy melyik szektorba tartunk és mondta, hogy oké jó, akkor semmi gond, mehettünk amerre akartunk, de tőle megtudtuk mi is a helyzet igazából. Na az volt, hogy belecsöppentünk a felvidéki magyarok szurkolói bandájába. És azért volt ez a nagy rendőri készültség, mivel ők is a vendégszektorba tartanak, hiszen ha jegyvásárlás szempontjából nézzük, akkor szlováknak számítanak. De ugyebár ott vannak a szlovák szlovákok. Szóval mondta a rendőr, hogy itt az a probléma, hogy a szlovákok fogják a szlovákokat elverni, ezért ilyen szigorúak. Roppant érdekes helyzet volt ez. Aztán ha valaki nem látta, nézzen fel a Facebookra, TrollFoci tuti, de biztosan mások is raktak fel képet a vendég szektorról. A jobb oldalán a szlovák drukkerek, bal oldalon pedig a felvidéki magyar szurkolói brigád. Elképesztő. :) Most visszautalnék arra, hogy szidalmazhatjuk a focit, de akinek ez a szívét nem melengeti meg, az ne is vallja magát magyarnak. Gyönyörű ez az egész és egyedi és abszurd. És szépen illusztrálja azt, hogy amit elvettek tőlünk, azt igazából sosem fogják tudni elvenni… Hiszen mi egy vérből valók vagyunk… <3

Barátaink a C szektorba könnyedén bejutottak, mi viszont nagyon megszívtuk a D-vel. Hatalmas tömeg volt a 3-as kapunál és valami veszettül lassan ment a bejutás. Sajna ez ilyen, csak abban tudtam reménykedni, hogy a Himnuszra felérünk, de rendesen majdnem elkapott a pánik. Nem csípem a tömeget, de azért az eddig elfogyasztott fesztiváljaim sokkterápiája kiedzett, hogy pánikot nem kell kapni, mert semmi baj nem lesz attól, hogy sok ember vesz körül. Na hát most valamiért mégis elkapott - tömeg, egyre szűkül a hely, feléd magasodik az a hatalmas aréna, bentről a tömeg hangja. De összekaptam magam, vettem pár nagy levegőt és végül bejutottunk időben. A helyünkre felérve tapasztaltuk azt, amiben előre reménykedtünk, hogy mindegy lesz ki hol ül-áll, így mindhárman egy helyre tudtunk telepedni, bár a jegyünk külön szólt volna. Amennyire csalódott voltam, hogy a D szektorban kaptunk jegyet, annyira pozitív csalódás volt. Fent voltunk a 32. sorban, szóval nagyon fullosan ráláttunk az egész pályára. Az mondjuk tuti, hogy mire megmásztuk a lelátót majd kiköptük a tüdőnket, de ez ilyen, rohadt meredek ez a Groupama… Pár plusz érdekességet is tapasztalhattunk a D szektornak köszönhetően. Például a vendégszektor mellett van, így tele volt egy csomó rendőrrel, akik a himnusz és kezdés alatt sorfalat is álltak a lépcsőn. Ez biztos sokaknak nem extra, de hogy őszinte legyek engem elképeszt minden alkalommal ez a hatalmas rendőri felkészültség. A stadionban is, de még inkább a stadionon kívül. Elképesztő mennyiségű rendőr tartja a rendet, a lovas rendőröktől meg rendesen parázok, mert amúgy sem csípem a lovakat, nem is értek hozzájuk, de ezek a rendőr lovak veszettül nagyok. A közelükbe nem mernék menni, nem hogy kekeckedni… Sőt tegnap még egy adag kutyás rendőrbe is botlottunk, akik még minket átengedtek és ezzel együtt el is zavartak, mert épp készültek valamelyik szurkolói brigádot vezették volna át az úton. Tudom, hogy irtó okos kutyák ezek és ha épp civilben vannak akkor ők is ugyanolyan családtagok, mint bármelyik kutya, de bakker ahogy ezek fel voltak stuffolva, hát az ő közelükbe se szívesen mentem volna. És akkor ha már erről írok, megjegyezném, hogy le a kalappal minden egyes rendőr előtt, aki egy ilyen kaliberű mérkőzés során tartja a rendet. Én bevallom őszintén nem mernék ott állni. Soha, semmi pénzért. Szóval tényleg, le a kalappal…

magyar_szlovak_1.JPG

D szektor

Na de visszatérve a mérkőzésre. Végre elfoglaltuk a helyünket, felkészültünk a szurkolásra és mivel iszonyú lassan jutottunk be, hamar el is kezdődött. És azt hiszem most értünk el ahhoz a ponthoz, ami miatt ez az egész bejegyzés megíródott. Mint már írtam, át akartam élni azt az érzést, amit a tömeg érez, a valahova tartozást, az összefogást. Hát gyerekek… Nem tudom szavakba önteni milyen érzés járt át, amikor megszólalt 20 000 magyar ember szájából a Himnusz. Már akkor meghatódok, amikor tv-n keresztül hallom a tömeget, de élőben ez semmihez sem hasonlítható. Rázott a hideg, de megállás nélkül, nem tudtam, hogy sírni tudnék vagy nevetni, de leginkább mindkettő és majd széthasadtam a boldogságtól, a lelkesedéstől, a magyarságtól. Lehet hogy leírva ez nyálasan hangzik, de szerintem egyetlen egy ember sem cáfolná meg, amit leírtam, aki ott volt, vagy valaha részt vett egy ilyen mérkőzésen. Ha másért nem, ezért az élményért érdemes lenne minden egyes magyar embernek ellátogatnia egy válogatott mérkőzésre. Szóval menjetek el… Próbáljátok ki… Mindjárt átadják a Puskás Stadiont is, úgyhogy lesz hely bőven.

magyar_szlovak_3.jpg

"Az Európa-bajnokság előttetek, a Fekete Sereg mögöttetek!" C szektorból barátunk fotója

A meccsről nagy elemzést nem szeretnék írni, mert nálam sokkal jobban értők, vagy nálam jobban okoskodók ezt már megtették. A végeredmény 1:2 lett. Szomorú voltam, hogy nem nyertünk, de egyáltalán nem éreztem tragikusnak a meccset. És mi csak ezt az egyet reméltük, hogy ha kikapunk, akkor ne legyen borzalmas, de ez egyáltalán nem volt olyan vészes, egyszerűen csak nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellett volna, a szolvákoknak pedig igen. A bíró ellenben tragikus volt – és bár én ellenzek mindenféle bíróra mutogatást, mert nem ezen múlik és ez a sport igenis azzal jár, hogy bírók irányítják, akik emberek és végezhetik borzalmasan a munkájukat, mint sokan mások is ha körbenézünk a közvetlen környezetünkben. De attól függetlenül ez egy tény, hogy szerencsétlen nagyon vakon volt. A fiúk próbálkoztak, hajtottak, bár szerintem ment ez már jobban is. De most így alakult. Nagyon örültem volna legalább egy döntetlennek, de ez van. Most majd jön a számolgatás, mint mindig, de nézzük a jó oldalát, örülni kell, hogy van még esélyünk. És szurkoljunk együtt a fiúknak, mert aki látta a múltkori Fradi – Suduva meccset, az tudhatja, hogy igenis van olyan mérkőzés, amit a szurkolók nyernek meg… Szóval hajrá! És járjatok meccsekre, akkor máris lesz értelme a sok stadionnak és felesleges lesz hőbölögni miatta! ;)

Hajrá Magyarország!

Hollandia - Amszterdam

HollandTourOn: 5. nap

kepatmeretezes_hu_amszterdam83.jpg

Utolsó teljes Hollandiában töltött napunkon Amszterdam minket érdeklő látványosságait néztük meg. Mivel az aktív nyaralás így ötödik napon már kezdte kicsit túlságosan is rányomni a bélyegét a lelkesedésünkre, ezért úgy döntöttünk, hogy valami kényelmesebb és kevésbé fárasztó közlekedési formát választunk, mint a kerékpár. Szerencsére a hotel recepcióján tudtunk napi bérletet venni a tömegközlekedési eszközökre. Ez szuper hír volt, mert barátommal abszurd módon rajongunk a tömegközlekedésért, főleg a villamosokért és eléggé feldobott minket, hogy Hollandiában sem hagyjuk ki. A napi bérlet roppant olcsó volt (mivel elég szomorú módon csak megkésve töltöm fel a bejegyzést már nem tudom mennyi, de teljesen emészthető árkategória a hazai tömegközlekedési árakhoz viszonyítva) és használhattunk vele mindenféle járművet. Villamossal indultunk a belvárosba, ami jó ötlet volt, mert a megállóig picit felfedeztük a környéket. Egy roppant szép kis csatorna mellett sétáltunk, amit mindenhonnan növények vettek körül és tele volt állatkával. Valahol ezen a környéken nyuszikat is láttunk ugrálni előző este. Érted… Nyuszikat a városban… Megőrül az ember, hogy ilyen létezik a valóságban és működik és felmerül a kérdés, hogy máshol miért nem?

amszterdam.jpg

Maga a villamos is megér egy kis sztorizást. Lecsipogós módszer van, amikor felszállsz és amikor leszállsz, le kell csipogtatni a kártyácskádat (bérletet). Ebben még semmi extra nincs. Az érdekesség a villamoson fogadott minket. Volt egy koordinálós bácsi a villamos közepén. Mint egy recepciós, ült a pult mögött, nyitogatta az ajtókat, magyarázott, vicceskedett (nem értettem, de nevettek az utasok) és megválaszolta az esetleges kérdéseket. Ő tartja a rendet. És van is rend. Nincs furakodás, pofátlankodás, bunkózás és társai. Ha jött egy babakocsis, megkérte az utasokat, hogy csináljanak neki helyet. Ha feltorlódtak az utasok az ajtóknál, akkor addig várt, amíg mindenki beljebb nem haladt. Amikor megtelt a járat, akkor a soros felszállóknak jelezte, hogy teltház van, legyenek szívesek várni a következő járatra, ami x perc múlva érkezik. Ami pedig a legszebb, az utasok hallgatnak rá. Annyira barátságos így a közlekedés…

Első célpontunk a Madame Tussauds múzeum volt. Ez volt az, amire mindannyian kíváncsiak voltunk. Barátaink azért, mert Londonban már láttak egyet és nagyon tetszett nekik, mi pedig azért, mert még nem láttunk ilyet. A jegy 20 euro környékén mozgott, plusz még volt egy kis kedvezményünk is a hotelból, szóval ezt is olcsónak mondanám, de utólag kicsit úgy érzem, hogy nem érte meg. Egyrészt veszettül kicsi volt. Nekem is annak tűnt, de barátaink is megerősítettek benne, hogy a londonihoz képest ez semmi. Másrészt alig akadt benne olyan emberke, aki engem érdekelt volna. Szinte csak az Avangers részleget élveztem. Ellenben voltak holland DJ-k bőségesen, akik pont nem érdekeltek senkit. Szóval ez csalódás volt… Ha engem kérdeztek ne látogassátok meg, inkább, ha egy másik városban jártok, ott menjetek el a Madame Tussaudsba.

4_amszterdam1.jpg

Második célpontunk az Ajax Stadion volt. Erről különösebben sokat nem tudok mesélni, mert csak a fiúk mentek be. Bevallom őszintén engem az üres stadion annyira nem tud lázba hozni. Bezzeg egy jó meccsre szívesen beültem volna. Szerencsére barátnőm is hasonlóan gondolkodott, úgyhogy amíg a fiúk befizettek egy stadion tourra, addig mi átmentünk nézelődni a szomszédos bútoráruházba, aztán pedig a napon pihizve, narancslét szürcsölve megvártuk őket. Pozitív élményekkel gazdagodtak, tetszett nekik a stadion és az idegenvezetés is.

4_amszterdam2.jpg

Amit semmiképpen sem szerettünk volna kihagyni, az a kanális túra volt. Biztos voltam benne, hogy a csatornában hajókázva egészen más perspektívából látjuk majd a várost és biztos jobban lenyűgöz, mint amúgy. Hát szerintem kiválasztottuk Amszterdam legjobb kanális túráját, úgyhogy egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. Nem tudom eredetileg merre mentünk volna, mert mint említettem előző este jó nagy vihar volt és egészen sok fát kifordított, némelyiket épp a csatornákba, úgyhogy kicsit korlátozott volt a kanálisok járhatósága. Az útvonalunk egyik legfurább pontja az volt, mikor szólt a szimpatikus kapitányunk, hogy ha jobbra tekintünk, láthatjuk a zsiráfokat, mert ez itt az állatkert. És rendesen ott volt az állatkert. Kiírva pedig, hogy ne menjünk közel, mert állatok lehetnek. Ilyen is csak Amszterdamban történhet meg az emberrel.

4_amszterdam3.jpg

A hajókázás után kicsit kiszabadultunk volna a belváros tömegéből, úgyhogy elvillamosoztunk egy térképen kiválasztott random helyre. Nagyon szép volt, megpihentünk kicsit, majd visszamentünk a városba. Vacsira hamburgert ettünk, nézelődtünk még kicsit a városban, aztán hazamentünk pihenni a hazaútra.

4_amszterdam4.jpg

Másnap egyből elindultunk, sajna elég hosszúra nyúlt az utazás, mert elég sokat álltunk dugóban. Azonban ez nem akadályozott meg minket érkezés után egy hajnalig tartó beszélgetésben, sörözgetésben. Másnap pihentünk, vasárnap pedig hazavonatkoztunk. Budapestről már barátunk hozott haza minket, úgyhogy nem kellett újra átélni az oszkáros mizériát.

Összességében ez egy felejthetetlen nyaralás volt. Próbáltam minél többet átadni az élményeimből, de biztos, hogy rengeteg dolgot kifelejtettem. Elsősorban az nyűgözött le, hogy teljesen más világot tapasztalhattam meg. Más mentalitást, más környezetet, más világszemléletet. Gyönyörű és tiszteletre méltó ország, engem teljesen elvarázsolt. Nagyon remélem, hogy életem során még jó sokszor eljutok Hollandiába, hogy minél több arcát fedezhessem fel.

Utazásunk többi napjáról készült beszámolókat a "hollandtouron" címke alatt találjátok.