Vegyesek az érzelmeim a könyv elolvasása után. Élménynek nem volt rossz, Kim Stanley Robinson stílusa még mindig nagyon bejön nekem, azonban ez az intenzív kínai-amerikai politikai-társadalmi vonal nekem kicsit túl sok volt. Nem mondom, hogy nem érdekel a téma, sőt, bőszen olvastam, viszont azt hiszem a kínai kultúrával kapcsolatos hiányos tudásom sokat rontott az élményen. Továbbá az is, hogy kicsit csapongónak éreztem a sztorit, a szereplőket és úgy nagyjából az egészet, olyan érzésem volt, mintha ez egy rövid összefoglalója lenne egy sokkal nagyobb sztorinak.

A fülszöveg jó, innen indul a sztori és ismerve Kim Stanley Robinson stílusát, ezekről az emberkékről, történetükről tudunk majd meg többet a kifejtéskor. Így is történt, ismét nem a mindent megváltó események és meglepő fordulatok uralták a cselekményt, hanem szépen lassan csordogáltunk előre, míg egy viszonylag lightos végkifejlettel zártuk a sztorit. Bár szerintem a New York 2140-hez és az Aurorához képest itt pici jobban pattogtak az események, de nem feltétlen vált előnyére a történetnek. Egyrészt ránk fért volna kicsit több információ, hogy minden érthetőbb legyen, jobban átlássuk, hogy mi miért történik az a főszereplőinkkel. Emellett kicsit távolinak éreztem a szereplőket is. Viszonylag kedvelhetőek voltak, bár az én ízlésemnek Csan Csi kicsit túlságosan elkényeztetett, öntelt kis fruska volt, pedig a karakterével pont az ellentétét kellett volna jelképezni. De e fölött szemet hunytam, hiszen terhes a leányzó és ráfoghatjuk, hogy amiatt fordult ki eredeti önmagából. Freddel sokkal inkább tudtam azonosulni, Ta Su pedig kifejezetten szimpatikus volt, bár szerintem egy kicsit túl naivra formálta az író. Mindezek ellenére, mint már említettem nem igazán kerültek közel hozzám a szereplők, mert őszintén szólva egyáltalán nem ismertük meg őket. Mindhármuk életének történetéből kaptunk egy-két morzsát, ami alapján megítélhettük őket, de ennyi. Sőt igazából az egész könyvvel kapcsolatban ez volt az érzésem. Az író felvázolt egy gazdasági és politikai világképet, majd ezt próbálta megcincálni, de igazából nekem tökéletesen nem jött át. Nyilván sok „miért” elég egyértelmű és rendesen alátámasztott volt, viszont egyáltalán nem minden. A történet is kicsit túl csapongó. Érintőlegesen és mégis nagy szerepet kapva megismertük a mesterséges intelligenciát, Kis Szemgolyót, de kicsit feleslegesnek éreztem. Egy kicsit minden ilyen volt. Mindennek köze volt mindenhez, de egy kicsit minden felesleges volt. Egyáltalán nem éreztem azt, mint az író korábban olvasott könyveiben, hogy minden nagyon rendben van az író elképzelésében és át is tudja nekünk ezt adni. Ahogy fentebb is írtam olyan volt ez az egész, mintha egy dupla ilyen hosszú könyvet túl hosszúnak ítéltek volna és random oldalakat kitéptek volna belőle és bumm kész a Vörös Hold.

Nem bírom ki, hogy ne írjam le azt, ami a legeslegjobban bosszantott és itt jön egy kis spoiler, úgyhogy ezt a kis bekezdést ugorja át, akit ez zavar. Miért volt Csan Csi terhes??? Most komolyan! Azt hittem az elején, hogy jelentősége lesz, hiszen nagyon tolták az arcunkba, hogy a Holdon lett terhes, ezt nem szabadott volna, mert egyrészt tilos, másrészt nem tudni, hogy milyen hatással van az egészre az ottani környezet, nem beszélt róla, hogy ki az apa, feltételeztem valami főmuki, stb. Nos, utána nem történt más, mint Fred aggodalmaskodott emiatt, Csan Csi idegesítő volt és állandóan evett. És ennyi. Utána már senkit nem izgatott, hogy terhesen visszaküldik a Holdra, utána már senki nem faggatta, hogy ki az apa, miért esett teherbe, miért nem vetette el, vagy akármi. Aztán gond nélkül megszülte a gyereket. Aha… Szóval miért is volt erre szükség? Annyira indokolatlan és mégis annyira az előtérbe van helyezve, hogy nekem szükségem van valami magyarázatra, hogy mégis mi az oka, hogy így írta meg az író. Az sem kizárt, hogy nekem nem sikerült csak olvasni a sorok között, de akkor várom szeretettel az ötleteket, mert konkrétan bosszant, hogy nem értem.

Ettől függetlenül élveztem a könyv olvasását. Kim Stanley Robinson szépen és változatosan ír, már csak emiatt is érdemes ezzel a könyvvel is foglalkozni. Farkas Veronika fordítása zseniális. Sőt még tanultam is a könyvből jó pár dolgot, például felkeltette az érdeklődésem a taoizmus, aminek szeretnék bővebben utána olvasni.

Sajna most nem szerettem bele az Agave borítójába, sőt rettentően nem tetszik. Valahogy sem a történethez nem passzol, sem a kiadó szokásos stílusához. De hát mindig nem sikerülhet. :)

Hirtelen nekifutásból valószínűleg lepontoznám a könyvet egy 3-asra, de jobban átgondolva nem érdemel ilyen kevés pontot. Szerintem egyszerűen nem találtunk egymásra, ez pedig egy tökéletes könyvvel is előfordulhat, ráadásul annak ellenére, hogy itt kipanaszkodtam magam, egyáltalán nem tekintem rossz élménynek vagy feleslegesnek az elolvasását. Mindezeket egybevéve 4 pontot adnék rá.

A Holdon könnyű lenne valódi élménynek tartani egy álmot, gondolta, mert ha az ember kinéz az ablakon azokra a kaotikus fehér hegyekre, könnyen elveszíti a valóságtudatát. Ez a táj egy gyakori álmára emlékeztette, amelyben nagyon erősen úgy érezte, hogy egy hosszú zsineghez kötve él, amely a biztonsághoz rögzíti, egy olyan kötelék végén, amit bárhol és bármikor el lehet vágni.

A képek és az információk a könyv Moly-os adatlapjáról és Pinterestről származnak.

Óó te jó ég! Hát mekkora volt ez a film! Pár órája jöttünk ki a moziból, de még most is teljesen a hatása alatt vagyok. Bár kritikákat direkt nem olvastam, mindenhol az jött velem szembe, hogy mennyire fantasztikus alkotás és nem igazán találnak benne semmi kivetnivalót. Az az igazság, hogy ez rám is igaz. Nem csak az idei év legjobb filmje számomra, hanem az elmúlt pár év legjobbja. Annyit panaszkodtam, hogy jó lenne valami új, valami lenyűgöző, valami extra, mert már az az érzése az embernek, hogy mindent látott. Ebben a filmben minden annyira tökéletes volt, hogy nálam hatalmasat ütött. 

Forrás: Snitt.hu

Nehéz szétbontanom, hogy mi tetszett a filmben, hiszen az egész úgy rendben volt, ahogy egy filmnek rendben kell lenni. Ha megpróbálnám részletezni valószínűleg csaponganék és úgysem tudnám igazán jól kifejezni magam. Pár dologra azért kitérnék. A legmeghatározóbb talán a hangulata, amit a szuper képi és hangi világ tökéletesen átadott. Nagyon profi munka. Első pillanattól kezdve teljesen beszippantott és tágra nyitott szemmel néztem az utolsó percig. Nem túl pörgős, mégsem lankad az ember figyelme egy percre sem. Joaquin Phoenix játéka elképesztő. Egyszerűen tökéletesen játszotta a szerepet, ezáltal nagyon jól sikerült bemutatniuk Arthur Flecket, a körülményeket és az utat, ami során Joker vált belőle. Pár szóban ennyi, egyszerűen feleslegesnek érzem sorolni a végtelenségig, hogy mi tetszett. Nekem már most nagy kedvenc lett, alig várom, hogy újra megnézhessem. Mindenki másnak pedig azt tudnám írni, hogy felesleges kritikákat és mindent boncolgató véleményeket olvasgatni, irány a mozi! Gyerekeket kivéve szerintem mindenkinek érdemes megnézni kortól nemtől függetlenül. Nálam csillagos ötös.

A filmről írt információk a Snitt-es adatlapjáról és a Wikipédiáról származnak.

Ha nagyon pontosan akarnám elnevezni ezt az ételt, akkor paprikás-tejszínes-sonkás-gombás tészta lenne a bejegyzés címe, de ezt kicsit túlzásnak érzem. Főleg úgy, hogy a  recept története annyi, hogy nem volt kedvem bevásárolni és az otthon fellelhető alapanyagokat használtam fel. Ettől függetlenül elég finomra sikeredett, emiatt gondoltam feljegyzem magamnak, ami igazából azt jelenti, hogy felkerül ide.

Nem mondom, hogy egy fejedelmi vacsora, de nagyon ízletes és laktató is. Én még feltuningoltam jó sok sajttal az adagom, de nem biztos, hogy mindenki szerint illik hozzá. Tök egyszerű kis recept és a szószt leszámítva minden más szokott nálunk lenni otthon. Egyébként először kóstoltuk ezt a szószt és nagyon ízlett. Próbáljátok ki!

Bevallom őszintén, hogy hatalmas fenntartásokkal állok minden megfilmesített meséhez, bár A szépség és a szörnyeteg már kezdett meggyőzni róla, hogy tudják ezt jól is csinálni. Alapvetően gyerekként sem voltam hatalmas Aladdin fan, de azért szuper kis mesének tartottam, kíváncsi voltam mit hoznak össze belőle. Szerencsére nagyon pozitív csalódás volt, mert egy szerethető, csoda színes, vidám kis filmet hoztak össze belőle. 

A történet tökéletesen passzol a már jól ismert Aladdin meséhez, így akinek tetszett a sztori, ebben biztos nem fog csalódni. Izgalmas, fordulatos és rettentő vicces. Ritkán fordul elő, hogy konkrétan röhögőgörcsöt kapjak egy filmbéli poéntól, de most Aladdin "lekváros" monológján és Dzsini reakcióján konkrétan percekig röhögtem. Le kellett állítanunk, mert nem hallottuk tőlem a következő dialógust. Persze ehhez kellettek a szuper színészek is. Will Smith hozza a kötelezőt. Egyszerűen fergetegesen jó színésznek tartom, mindig sikerül megragadnia a karaktert és saját személyiségével megfűszerezve elvarázsolja a nézőt. Ez most Dzsini karakterével is így volt. Utólag belegondolva keresve se találnék jobb színészt erre a szerepre. Mena Massoud és Naomi Scott ismeretlenek voltak számomra, de remélem találkozunk még velük több filmben is, mert nagyon megnyerőek voltak. Talán a Szultán szerepére mást kerestem volna, mert nekem hiányzott a bohókás köpcös alacsony karakter, illetve Jafar is lehetett volna kicsit tekintélyt parancsolóbb, vagy csak szimplán kicsit ellenszenvesebb. De ez csak apró megjegyzés, mert amúgy az őket játszó színészekkel is imádtam a filmet. 

Olvastam pár véleményt, ahol túl soknak tartották az éneklős részeket, de egyáltalán nem tudok egyetérteni. Mesében is énekeltek, itt is kell. Különben nem is lenne az igazi. Soknak meg végképp nem volt sok. Tökéletesen passzolt az egészbe. A látványvilág meg valami elképesztő. Totálisan odavagyok minden színes filmért, hát hiszen épp ezért nézünk filmeket, hogy elvarázsoljanak minket. Én pedig mindent imádok, ami színes, úgyhogy ez a film megvett magának. A környezet, a díszlet, a ruhák egytől egyig varázslatosak és gyönyörűek. Jázmin türkiz rucijára totálisan rákattantam. Hát hogy lehet valami ennyire gyönyörű?

Nem is szaporítanám a szót, ez egy tökéletes élőszereplős film lett! Kortól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. Gyerekek imádni fogják, felnőtteknek meg jó kis nosztalgia. 5-ből 5 pontot érdemel!

Az információk és a borítókép a film Snitt-es oldaláról származnak.

Megkívántam a héten a gofrit, így ez lett a mai édességünk. A szokásos receptet használtam, amit >>itt<< megtaláltok. Annyi a különbség, hogy másfélszeres adagot csináltam, mert tudtam, hogy egy barátunk is felugrik, illetve délutánra is akartam, hogy maradjon. Sajnos kicsit bénán mertem be a tésztát a sütőbe, így furcsa alakúak is születtek, de ennyi baj legyen.

Most csokiönteteket készítettem hozzá. Egyszerű és nagyszerű: egy-egy tábla fehér és tejcsokit összetörünk kockáira, bedobjuk egy-egy bögrébe és mikróban elkezdjük olvasztani. Ha már puhul, egy-egy evőkanál olajat öntünk hozzá, elkeverjük és tovább olvasszuk amíg teljesen cseppfolyós nem lesz. Majd mindkét bögrébe alapos keverés mellett tejet öntünk, amíg a megfelelő állagot nem érjük el. A képen még elég folyós, aki inkább megcsorgatná a gofrikat, azoknak ez az ideálisabb. Ha várunk vele míg elkezd kihűlni, akkor szépen besűrűsödik és rá lehet kenni a gofrikra. 

Nagyon finom és laktató is, mi például ma reggeli helyett ettük délelőtt, délután viszont már nasi lesz.

A kalács után valami könnyed, zöldséges vacsorára gondoltam, majd pár lehetőséget felvetve Viktornak, a tépett husis tortillát választotta. Hogy őszinte legyek nem bántam, mert a tépett husit leszámítva nem igényel sok energiabefektetést és nagyon friss, finom vacsi. A tortilla lapokat mindig vásároljuk, sok márkát kipróbáltunk már, de nekem a kedvencem a tescos magvas. Nagyok a lapok, sok töltelék belefér, masszív, nem szakad és nagyon jó ízű. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy csomagban 4 lap van, ami bőven elég egy vacsira, így nem szárad ki a maradék a bontott csomagolásban, mint a nagyobb kiszerelésekben. 

Ismét egy egyszerű recept, ami a végtelenségig variálható. Mi nagyon szeretjük, próbáljátok ki ti is. :)

Tegnap este átjöttek barátaink megnézni a Fradi meccset. Egész későn volt, így rendes vacsorát nem szerettem volna csinálni, inkább valami rágcsálnivalóban gondolkodtam, de mégis tartalmasabban, mint pogácsa vagy uncsi sajtos rúd. Az ötletem az volt, hogy a már jól bevált kalácsomat reformálom meg. Elfeleztem az adagot, szimplán csak felcsavartam és szeletelés után már készen is álltak a kis csigák a sütésre. Majdnem az egész elfogyott, úgyhogy bátran mondom, hogy jól sikerült. Nem igényel sok törődést az elkészítése, nem jár sok mosogatnivalóval sem, tartalmas, vacsinak is megteszi, viszont könnyen és kényelmesen fogyasztható. Mindenképpen felkerül a „bandázós kaják” listámra.

Szerintem szuper finom lett és a töltelék változtatásával minden alkalommal lehet újítani. Igen sokat beszív a töltelékből, így egyáltalán nem száraz, de ennek ellenére mi még feldobtuk egy kis kechuppal, majonézzel.

Ezt az arany csodát egyik barátnőjének készítette Anya. Meglepetés volt, nagy örömet okozott és állítólag nagyon finomra sikerült. Én is szívesen megkóstolnám, lehet a következő tortás alkalomra ilyet kérek. És szerintem egyszerűen fantasztikusan néz ki.

Egyetemi éveim alatt fedeztem fel a fesztiválok csodás világát és azóta törekedtem több helyre eljutni. Tulajdonképpen ezek a fesztiválok helyettesítették a nyaralásokat, mivel azok sosem vonzottak igazán. Tökéletes felszabadulást, kikapcsolódást jelentenek számomra. Mikor felkerül a kezemre a karszalag és belépek a fesztivál helyszínére, elkap a varázsa és elfelejtetek minden vackot, ami a hétköznapokban nyomaszt. Az idő elteltével sikerült több fesztiválon járnom, volt olyan év, mikor három különbözőre is eljutottam, viszont az utóbbi években sajna csökkent a számuk. Egyrészt telnek az évek, egyre kevesebb az energiánk és nyitunk az aktív nyaralások felé, meg hát a tavalyi lakásvásárlás és berendezés sokat kivett belőlünk. Viszont az egy év kihagyás után idén meglátogattunk egy fesztivált, ismét a Strand Fesztiválon jártunk.

Idén látogattuk meg harmadszor, de a korábbi látogatásaink óta sokat fejlődött. Talán akkor voltunk korábban itt, mikor a második és harmadik alkalommal rendezték meg. Szuper szervezés volt akkor is, nem panaszkodnék, de azért még bőven gyerekcipőben járt. Azóta körülbelül négy év telt el és úgy látszik szépen fejlesztgették. Talán a leglátványosabb változás az magának a fesztivál helyszínének a díszítésében, környezet kialakításában tűnik fel. Mindenhol lámpácskák, táblák, és mindenféle díszítő elem. Konkrétan nem lehetett két métert úgy elsétálni, hogy ne fedezett volna fel valami érdekességet.

Amiben még nagyon pozitív változást figyeltem meg, az az ülőhelyek mennyiségének a növelése volt. Szerintem ez egy igazán fontos része a fesztiváloknak és sok helyen nem fektetnek rá nagy hangsúlyt. Ha az ember végig bulizza a koncerteket, akkor hamar kifáradhat, megfájdulhat a lába és igényli a pihenőhelyet. Ha csak nézelődni megy, belehallgatni egy-egy koncertbe, akkor végképp nincs kedve órákon át ácsorogni, szóval kell az ülőhely. Ha esik az eső, vagy csak szimplán nedvesebb vagy hűvösebb az időjárás, akkor már értelemszerűen nem tud az ember földre, fűre leülni, szintén szükséges az ülőhely. Na és itt ez most nagyon nagyon rendben volt. Tényleg le a kalappal a szervezők előtt. A kedvencünk az autógumis ülőkés placc volt a Balaton parton, közvetlenül a bejárat mögött.

Pozitívumként hoznám fel, hogy második nap lelocsolták az egész területet, ami nagy jó ötlet volt, mert első este után nem volt egy négyzetcentiméter sem rajtunk, ahol ne állt volna vastagon a por. Szerencsére a nagy terület és sok program hatására nem volt olyan borzasztó nagy tömeg, még a WC-k is reális időn belül elérhetőek voltak. Mindezek ellenére rá kellett jöjjek, hogy ez a Strand Fesztivál, ez nem feltétlen az én fesztiválom, de erről később. Ami miatt idén is ezt választottuk, az a Balaton és végre sok-sok év után az időjárás kegyes volt hozzánk.

Nos akkor jöjjenek a negatívumok… Bár említettem, hogy viszonylag reális idő alatt WC-hez lehetett jutni, ez még jobb lett volna, ha esetleg kinyitották volna őket. Konkrétan a WC-k 50%-a le volt zárva. Bizonyos toitoi kupacok egy az egyben, néhol csak a fele. A konténeres WC-k közül is jó pár zárva volt. Utolsó napon egy olyan konténeresnél álltunk sorba, ahol mindössze kettő darab volt nyitva. Mivel belátni alul, ezért láttuk, hogy szó nincs arról, hogy elromlott, dugulás van, óriási a retek vagy akármi, ezért inkább rázárják (meg valljuk be ezzel sosem foglalkoznak a fesztivál forgatagban), szimplán valami oknál fogva zárva volt. Elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg korábbi napokon elromlott, de egy ilyen kaliberű fesztiválnál (és viszonylag drága jegy/bérletárak mellett) elvárnám, hogy a leszerződött cég munkatársai a probléma észlelése után kifáradjanak és orvosolják a problémát. A toitoi meg nem igazán értem hogyan hibásodhatna meg, szóval az egy külön rejtély… Még a helyszínen dolgozóknak sem tarthatták fenn, mivel szemmel láthatóan ezeket nem használta senki. Más okot pedig amiért zárva volt, el sem tudok képzelni. Szóval ez szerintem elég gáz volt, de még így is tűrhető volt a helyzet.

Amivel még problémám volt az a sör és a pohár. Nem vagyok túl válogatós sör márkákat illetően, főleg nem egy fesztiválon, ahol úgyis úgy kapom meg, hogy nincs benne egy darab buborék sem, de azért a Borsodi az egy olyan sör, ami helyett szívesebben iszok mást. Na és a poharak… A tartós pohár rendben van, viszont a korábbi Strand fesztjeink alkalmával olyan poharat kaptunk, aminek volt fogantyúja, így kényelmesen lehet fogni a tömegben, akár ugrálás közben, nehezebben verték ki a kezünkből és üresen a naci övtartójába is lehetett akasztani. Na most nem volt fogóka, de mellé még vékonyított is volt a pohár. (A szokásos fesztivál korsók sovány változata.) Hát valami tragikus. Egészen sok sör került a földre, mert egyszerűen nem volt praktikus és borult ha kellett, ha nem. Ez egy igazán értelmetlen változtatás és ha más fesztiválokon is ilyen vékony pohárba kapjuk majd az italt, akkor lehet lemondok az alkoholfogyasztásról és csak üdítőt fogok inni. Ami nem csak számomra rossz hír, de a szervezőknek is, mert egy üdcsivel elvagyok egész este, a sör pedig pillanatok alatt megitatja magát… Volt egy olyan újítás is, hogy ha nem tartottál igényt a poharadra, akkor a pultban visszaválthattad kis zsetonra. Ha pedig legközelebb kellett pohár, akkor nem kellett újat venned, hanem a zsetonkáért cserébe kaptál egyet. A környezetvédelem, pohárfelhasználás csökkentés miatt ez egy nagy piros pont, csak éppen szerintem semmi haszna. Egy fesztiválon sokkal többen vannak állapotban, mint akik nem, szóval egy zsetont őrizgetni akár még nagy kihívás is lehet, illetve senkit sem tart attól vissza, hogy szétdobálja a poharakat, ha épp úgy érzi, hogy zavarja. Azt viszont eltörölték, aminek haszna volt, hogy vissza tudtad váltani a poharadat (jelen szituban akár a zsetont) készpénzre. Ez azért volt jó, mert egyrészt az ember jobban őrizte a poharát, ha visszakapja majd az árát, másrészt az emberek gyűjtötték a széthagyott poharakat, főleg fesztivál végén, amikor már esetleg kellett egy kis kp pótlás. Persze gondolom ez a fesztiválnak kevésbé kifizetődő, mint zsetonokat osztogatni. Szóval nincs ezzel baj, hogy újítgatnak a környezettudatosság jegyében, csak célszerű lenne használhatóan tenni.

Nagyon finomakat ettünk, viszont az ételfelhozatal leginkább burgerekre korlátozódott. Jó nyilván volt a szokásos pékárus, pizzás, hotdogos részleg. Pozitívum, hogy volt Kolbice is, ami örök kedvenc. Szóval nem azt mondom, hogy semmi más nem volt, de az kajások szerintem 80%-a burgeres volt. Ez szerintem kicsit túlzás. Például roppantul hiányoltam pastás standot, pedig szinte minden fesztiválon van. De az is lehet, hogy én voltam csak béna és nem találtam hol árultak tésztát… Viszont tény, ami tény, nagyon igényes hamburgereseket vonultattak fel a fesztiválon, szuper finomak voltak, amiket kóstoltunk.

Ezeken felül a szervezés egyébként kifogástalan volt. Tényleg egy igényes és élményszerzési lehetőségekkel teli fesztivál volt. Az óriáskereket iszonyúan bánom, hogy kihagytuk, meg azt is, hogy nem fotózgattam többet, mert gyönyörű volt a környezet. Akinek ez a zenei vonal a zsánere az nem igazán nyúlhat mellé ezzel a fesztivállal. Miután lezajlott már nem is fájt annyira a korábbi vélemény alapján túlárazott jegy, mert igazából tényleg magas volt a színvonal.

És akkor most értünk oda, hogy miért is nem nyerte el teljesen a tetszésem a fesztivál. Sajnos túlságosan is azokra a külföldi előadókra épül, akiket sztárfellépőként prezentálnak. Lásd: John Newman, Jonas Blue, Bastille, Jason Derulo, Dimitri Vegas & Like Mike, stb… Nos én nem igazán hallgatok ilyesmit, de például ha Bastille számot hallok a rádióban, nem vagyok rest elkapcsolni. John Newmant volt szerencsénk a korábbi Strand Feszteken már meghallgatni és valami borzalom előadó. Aláírom, jó énekes, a stúdió felvételek szuperek, őt még kedveltem is ha hallottam a rádióban, de mint előadó nálam totál csődöt mondott. Ennek okán idén messziről elkerültük már. A fent felsorolt előadók közül csak a Jason Derulo koncerten kellett részt vennem. Na ő legalább jó előadó, de továbbra sem az a világ, ami nekem való. Ja meg a Steve Aoki, akit rendesen vártam, mert hát mégiscsak jó kell, hogy legyen, de basszus még életembe nem bosszantott fel buli, viszont ez most igen… Utolsó nap, rápihentem, rákészültem, bulikázás, szuper lesz, erre jött ez az ember. Konkrétan elvette a kedvem és utána haza is mentünk. A roppant „igényes” szettjének lássuk egy percét: 20 másodperc pofázás, 30 másodperc rádiózene, valami ami most épp nagyon trendi, vagy valami ami retro és egyszer trendi volt, majd marad kb. 10 másodperc zúzda, ami egyrészt szerintem a legkisebb mértékben sem illik a rádiózenéhez, másrészt meg lófütty azoknak, akik szeretik a zúzdát és tombolnának, mint én, mert mire belelendülne az ember vége és kezdődik elölről a pofázás… Szóval én komolyan mondom ilyen borzalmas koncerten még soha életemben nem voltam. Viszont persze ez az én egyéni problémám, sokaknak tetszett. Természetesen a fesztivál felvonultatta a szokásos magyar előadókat, akiket viszont egy két kivétellel szeretek, hallgatok, miattuk megyek fesztiválra, de mivel nagyrészt a külföldi sztárfellépők kapják a fő műsoridőt, emiatt elcsúsznak későbbre vagy korábbra. És mivel mi sosem sátrazunk és sosem sikerült a fesztivál arcában szállást találnunk, általában a délutáni programok miatt csúszik az indulás és csak este érünk be. Szóval veszett fejsze nyele. Nem beszélve arról, hogy szinte nulla magyar hiphop előadót vonultat fel a fesztivál. Na jó a nulla az túlzás, de roppant kicsi volt a felhozatal. Mi pedig barátommal leginkább arra vagyunk ráállva, szóval ezerszer jobban megéri elmenni egy EFOTT-ra, vagy akár egy kis East Fesztre, ahol képesek több színét mutatni a magyar zenevilágnak – nem csak hiphop és rap vonalon, hanem rock, retro, miegymás, mindenki megtalálja, ami neki tetszik. Ha kellene választani egyet, amit a legjobban élveztem a fesztiválon, akkor a Pixa és barátai műsor keretében zajló AK26 koncertet mondanám. A többiek nem igazán élvezték, de hát én giga nagy fan vagyok, úgyhogy nekem nagy élmény volt. Amiben még jó szokott lenni a Strand Feszt, hogy éjjelenként szuper DJ-ket állítanak a pultba és az ember lánya el tud csípni egy jó kis dnb vagy dubstep partit. Elméletileg most is voltak jó kis DJ-k, de sajnos azokból is kimaradtam betegség okán. Száz szónak is egy a vége, sajnos erről nem a fesztivál tehet, hanem én magam, de egyszerűen én ezt a fesztivált közel sem tudom úgy élvezni, mint például a fent említetteket. Én hibám, minek megyek akkor ide. Én hibám az is, hogy kihagytam jó pár olyan előadót, akik viszont az én stílusom. Leginkább az utolsó napot bánom, amikor én nagyon lelkes voltam, sikerült nagyvonalakban összeszedni magam a betegségből és konkrétan nagyon hamar elkészültem és vártam, de mindenki aludt. Aztán csak este mentünk be, ahol az a szerencsétlen Aoki elvette az életkedvemet is, úgyhogy nem is voltam hajlandó már máshoz, mint hazamenni. Szóval nagyon kár ezért a fesztiválért, mert egy év kihagyás után jobb lett volna nagyobbat bulizni, de ez most így alakult. 

Ami pedig még egy nagy bélyeget nyomott az egészre az ugyebár a betegségem. Szerencsére első nap még szuperül voltam, tomboltam egy jó nagyot, de az állandó légkondizás megtette hatását és második napra elég brutál beteg lettem, ami szépen végig is kísérte az egész fesztivált, nyaralást (majd kitartott még - egy hét ágyban fekvés, majd maradt a köhögés és orrfújás a mai napig, így 4-5 hét távlatában is). Próbáltam sokat pihenni és iszonyú kitartó lenni, szerintem egész jól sikerült, kifelé annyira nem is mutattam, de hát értelemszerűen beteg voltam és gyenge, ezen nincs mit szépíteni, közel sem tudtam olyan hozzáállással fesztiválozni, mint szerettem volna. Úgyhogy ez sem segített hozzá ahhoz, hogy a legtöbbet, legjobbat kihozzam a fesztiválból, de ezzel a bejegyzéssel el is engedem a bosszúságomat, ami azóta rág emiatt.

Fesztivál élményen felül viszont nyaralásnak nem volt rossz. Mivel az apartmanban állandóan ment a légkondi, ezért a nyaralás nagy részére kiköltöztem a nyugati fekvésű teraszunkra és napoztam. Emiatt magamhoz képest egész barna lettem és az hagyján, hogy kiolvastam a könyvem, de még újra is kellett kezdenem, mert nem számítottam rá, hogy ennyi időm lesz és nem vittem többet. Voltunk vízibiciklizni is és azt hiszem minden nap fürödtünk a Balatonban is, úgyhogy nyaralásnak tényleg rendben volt.

A tanulság, amit levontam, hogy ezentúl semmi más alapján nem választok fesztivált, mint a fellépők. Értem ezalatt azt, hogy nem fog érdekelni, ha akár a legdrágább jegyvásárlási időszakban kell megvenni a jegyet, amikor már kiderülnek a fellépők, nem számít, hogy mennyibe fog kerülni. Sajnos már kinőttem abból, hogy minden mindegy csak buli legyen. Igazán fontos, hogy milyen buli. Az idei Strand Feszt meg lett, amilyen lett és mint írtam nem a fesztivál tehet róla, mert biztos vagyok benne, hogy akiknek felléptek a kedvenc előadói, vagy kicsit több időt töltött a fesztivál területén és elcsípett mindent, amit szeretett volna, az biztos hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodott, mert szuper igényes fesztivál.

Köszönöm a képeket a fesztivál bandának, mert csak saját fotókból nem tudtam volna ilyen színes bejegyzést összehozni. :)